F1
2015. szeptember 15. kedd, 16:41
Szerző: Berta Kitti; Fotó: Williams
Felipe Massa nyíltan beszélt érzéseiről, amelyek a Ferrarinál töltött időről jutnak eszébe – az őszinte nyilatkozat ezúttal nemcsak a pozitív emlékekről, hanem a sérelmekről, fájó pontokról is szól.
Massát egyértelmű másodhegedűsként titulálták korábban a Ferrarinál, Fernando Alonso mellett ugyanis nem volt beleszólása a dolgokba, és pontok tekintetében is elmaradt csapattársától. A brazil végül úgy döntött, 2014-től a Williamsnél folytatja karrierjét, amely az eredmények alapján jó döntésnek bizonyult. Idén eddig kétszer állhatott dobogóra: Ausztriában és Monzában, a világbajnoki pontversenyben pedig jelenleg a negyedik helyet foglalja el.
Massa elmondta, a Williamshez történő átigazolása nem újjászületést jelentett számára, sokkal inkább újrakezdést: „Egyszerűen a jó időben jól cselekedtem. Két évvel ezelőtt eljött az a pont, hogy mást kellett csinálnom. A ferraris történetem nagyon szép volt, intenzív, őszinte – ezt alátámasztja a taps is, amit Monzában kaptam. De újra azt akartam érezni, hogy fontos vagyok.”
A brazil versenyző a Ferrarinál töltött idő kezdetén úgy érezte, maga köré tudja szervezni a csapatot, azonban Alonso érkezésével ez már nem így volt. „A dolgok megváltoztak, amikor Fernando megjött. Körülnéztem, majd rájöttem, hogy már nincs hatalmam a részletek felett. A sportunk részletekből áll, és ezeket csak akkor tudod megváltoztatni, ha hatalmad van – én elvesztettem. A legerősebb tünet pedig az volt, hogy már nem éreztem magam fontosnak. Ahhoz, hogy ezt észrevegyem, elég volt az emberek pillantását látni. Már nem tudtam boldog lenni.”
Hiába köti rengeteg élmény a Ferrarihoz, amelyekre szívesen emlékszik vissza, Massának negatív érzések is eszébe jutnak, ha az olaszoknál töltött időre gondol: „Mindig ott versenyeztem, ahol boldog voltam, mert a pénz csak egy bizonyos szintig fontos. Maranellóban mindig valakinek a kistestvére voltam. Néha azt gondoltam, hogy kevésbé kellene kedvesnek lennem, sokkal inkább keménynek és egoistának kellett volna mutatnom magam.”
„Sok mindent megéltem. Budapesten majdnem meghaltam, olyan legenda mellett versenyezhettem, mint Schumacher, egy olyan fiatal tehetség mellett, mint Bianchi, a sport különböző korszakait ismerhettem meg, az igazságtalanság és mocsok minden fajtáját megtapasztalhattam, de sok versenyt nyertem, mesés, boldog pillanataim voltak és nagyon jól szórakoztam. Megbotlottam néhányszor, de mindig újra felálltam. Tehát semmin nem változtatnék.”
