Csányi Sándor, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke a Nemzeti Sportnak adott interjút az UEFA Fegyelmi Bizottsága által kiszabott zártkapus büntetésről, az európai szövetség fegyelmi gyakorlatáról, illetve arról is, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljük a hasonlóan súlyos szankciókat.
– Állítólag Japánban a futballszurkolók a meccs lefújása után közösen kitakarítják a saját szektorukat: mit gondol, elnök úr, nálunk öt éven belül megvalósítható lehet egy hasonló projekt, hogy az UEFA elégedett legyen a magyar focirajongókkal?
– Nem ebben látnám a futball fejlesztésének fő irányát, bár ez is egy fajtája lehet a tömegsportnak és az egészséges életmódnak. Komolyra fordítva a szót: azt tartom fontosnak, hogy a felek a jegyvásárlás által kötött szerződésben lévő kötelezettségeiket teljesítsék. Egyrészt a szurkolók sportszerűen szurkoljanak, kerüljék a rasszizmust, a gyűlöletkeltést és az erőszakot, másrészt a pályákon olyan játék folyjon, amiért érdemes meccsekre járni, ami örömet okoz az embereknek.
– Mennyire játszik szerepet az MLSZ-t, és így a teljes magyar futballt sújtó látványosan nagy UEFA-büntetésekben, hogy a futballdiplomáciánk hosszú évtizedeken át csak leépült, és árnyéka lett régi önmagának?
– Tapasztalataim szerint a fegyelmi eljárásokban az UEFA vezetése nem játszik szerepet, a fegyelmi testület kizárólag a hatályos szabályok alapján dönt. Az UEFA végrehajtó bizottsága a szabályzatok megalkotásán keresztül tud befolyást gyakorolni. Egyébként ez a Magyar Labdarúgó Szövetség gyakorlata is. Tehát, ha valaki azt gondolja, hogy lobbimunkával, kapcsolatok révén sikeresen lehet egyedi döntéseket befolyásolni, az téved. Fontos azt is látni, hogy a jelenlegi szabályozás nagyon merev, szűk teret ad a fegyelmi bizottság mérlegelésére, nem veszi kellően figyelembe a klubok és szövetségek erőfeszítését, és azt sem, hogy egyes elítélendő jelenségek és cselekmények a nézők milyen nagy részét érintik és mennyi ideig tartanak, illetve hogyan reagál erre a nézők többsége. A mai gyakorlat ráadásul objektív bizonyítékként kezel olyan jelentéseket, amelyek objektivitása megkérdőjelezhető, gondolok itt például a mostani FARE-jelentésre. Éppen ezért is kezdeményeztem a héten Máltán az UEFA végrehajtó bizottságának ülésén a FARE-val való együttműködés és a fegyelmi szabályzat felülvizsgálatát. Javaslatom pozitív fogadtatásra talált, hamarosan tárgyalni fogunk róla, és remélem, hogy a következő selejtezősorozatnak már a körülményeket alaposabban mérlegelő szabályrendszerrel tudunk nekivágni.
– Önt nemrég beválasztották egy tekintélyes testületbe, az UEFA végrehajtó bizottságába, ebbéli minőségben nem gondolkodott azon, hogy egy ebéd mellett elbeszélget az UEFA elnökével, Michel Platinivel, vagy egy ilyen eszmecsere elképzelhetetlen lenne?
– Az elnök úrral és az UEFA más vezetőivel kimondottan jó személyes kapcsolatom alakult ki az elmúlt években, ilyen találkozókra gyakran kerül sor, de az UEFA van olyan komoly szervezet, hogy az ilyen kérdések megfelelő felvetésének megvan a rendelt helye és ideje. A máltai javaslatomat sem csupán egy ebéd mellett fogalmaztam meg, hanem hivatalosan, a végrehajtó bizottság ülésén.
– Aki járt már külföldön, s belebotlott az angol, német, orosz huligánok útjába, tudja, romok és fájdalom marad utánuk, mégsem hallani ismétlődő UEFA-regulákról… Horvátországban fűbe nyírt horogkereszt, tőlünk keletre megszokásból szétfütyült himnuszok, másutt brutálisan megvert szurkolók ügye is döntésért, megoldásért kiált, és az egyre több botrány kapcsán felmerül: vajon hatékonyan büntet és dolgozik az UEFA?
– A végrehajtó bizottság legutóbbi ülésén elhangzott, hogy a felmérések szerint jelentősen visszaszorult a rasszizmus a stadionokban, tehát nem lehet azt mondani, hogy ne lenne eredménye a következetes fellépésnek. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy ebben a küzdelemben az arányosság és a méltányosság nagyon fontos szempont. Ha a büntetés túlzó, aránytalan, ellentétes hatást válthat ki. Attól félek, hogy velünk most éppen ez történt.
– Mit gondol arról, hogy tucatnyi, avagy néhány száz ember minősíthetetlen viselkedése miatt milliónyi magyar futballrajongó szórakozása hiúsul meg, illetve a videókon felismerhető, és a jegyellenőrzési rendszer alapján beazonosítható kiabálókkal szemben születik-e valamilyen szankció?
– Miután annyit beszéltünk a kockázatokról, miután minden lehetséges fórumon figyelmeztettük a szurkolókat a lehetséges következményekre és maguk a játékosok is kérték, hogy ne tegyék, nem nagyon tudok másra gondolni, mint arra, hogy a rasszista bekiabálók vagy ártó szándékkal, vagy kifejezetten alacsony IQ-val érkeztek a mérkőzésre. Egyik sem örömteli. Meg fogjuk vizsgálni annak a lehetőségét, hogy a beazonosított rendbontókkal szemben élhetünk-e kártérítési igénnyel, ha szükséges, ehhez akár törvénymódosítást is kezdeményezünk. De azt is el kell mondanom, hogy miután a FARE jelentését nem tartjuk objektívnek, hiszen – állításukkal szemben – nem tömeges jelenségről volt szó, a stadion hangulatát messze nem határozta meg a rasszizmus, meg fogjuk vizsgálni annak is a lehetőségét, hogy a szervezet, illetve az ezen a mérkőzésen jelentést készítő személyek ellen lehet-e erkölcsi és anyagi károkozás miatt lépéseket tenni.
– A rendkívüli médiakampányokon túl mit tehet még az MLSZ azért, hogy ha a jövőben a románok elleni Eb- vagy vb-selejtezőhöz hasonló, kritikusnak mondható, netán a történelmi összefüggések miatt érzelmileg túlfűtött meccs jön, akkor a lelátón mindenki diszkréten, sportszerűen szurkoljon?
– Remélem, hogy az újabb zártkapus meccs után most már mindenki megérti, hogy vannak jelenségek, amelyek egyszerűen nem elfogadhatóak, és ezzel csak a csapatnak és persze saját maguknak ártanak. Azzal is tisztában kell lennie mindenkinek, hogy a fegyelmi bizottság eljárásrendjében egy következő hasonló esetben a pénzbüntetésen és a stadionbezáráson túl szinte biztosan pontlevonás következik, ami egy egész selejtezősorozat eredményét teheti tönkre. Mi két dolgot tehetünk: egyrészt megpróbáljuk megértetni a szurkolóinkkal, hogy mi a tét, másrészt pedig az egyre korszerűbb stadionok lehetőségeivel élve igyekszünk megtalálni a károkozókat.
– Az UEFA vajon csak büntetni tud, vagy netán van olyan prevenciós ajánlása, amellyel segít a szövetségeknek abban, hogy uniformizált, mindenki által elfogadható nézőtéri hangulat uralkodjon szerte a kontinensen?
– Ezen a ponton meg kell védenem az UEFA-t: a különböző szakmai területeken, elsősorban a biztonsági és marketinggel kapcsolatos ügyekben komoly segítséget nyújt a szövetségek számára. De összességében ez a mi problémánk, és ezt a munkát nekünk kell elvégezni.
– Mi történik akkor, ha a közeljövőben valamelyik magyarországi válogatott meccsen ismét videóra vesznek az aktivisták a lelátón trágárul beszélő, mást szidalmazó embereket?
– Mostantól minden mérkőzésünkön – nem csupán a hazai, hanem az idegenbeli fellépéseken is – hatalmas felelősség lesz a szurkolókon. A következő büntetési tétel, ahogy említettem már, a pontlevonás. Bár továbbra is állítom, hogy a legutóbbi meccsen a többség bebizonyította, létezik szenvedélyes és sportszerű szurkolás, a tanulság az, hogy mindenkinek meg kell tanulnia tisztességesen viselkedni és sportszerűen szurkolni.
