Az eredeti dátum: 1920.április 29-e. Ekkor született Papp Béla későbbi sakkmester, aki oktatóként és szervezőkét zseniális, mindmáig világszerte is kivételes eredményeket mutatott fel. Az ő 100. születésnapjára 2020 áprilisában tervezett megemlékezést a vírusinvázió miatt akkor nem lehetett megtartani – most végre adódott erre alkalom a Magyar Sakkszövetség termében, ahol a szövetség elnöke, dr. Szabó László is ott volt és köszöntötte is a megjelenteket.
Papp Béla maga is megszerezte a sakkmesteri címet (fotó: Tompa János)
Ki is volt Papp Béla? A kérdés felvetése a kívülállók részéről természetes. Hatgyermekes családból származott, először mérlegképes könyvelőként dolgozott, míg nem kb. 1957-ben feladta addigi életformáját és a továbbiakban egészen az 1988-ban bekövetkezett haláláig csak a sakkjáték oktatásának szentelte életét. Legalul kezdett: az angyalföldi általános iskolákban tartott szimultánokon kivételes hatásfokkal válogatott a gyerekek közül, akiket azután röviddel később már a kerületi II. osztályú csapatbajnokságba be is nevezett.
Bámulatosan eredményes oktatási módszerei és az év 365 napján folytatott sokoldalú szervezési tevékenysége révén – olykor visszalépéseknek is köszönhetően – minden évben léptek egyet felfelé versenyzői, akik 1964-ben a legmagasabb fórumon az elsőosztályú csapatbajnokság részvevői között találták magukat.
Balról: Máthé Antal, Kahán Róbert, Adorján András, Kapás Róbert, Szabó László, Tompa János, Meinhardt András, dr. Nagy Ervin, Maráczi Ernő (fotó: jochapress)
Az Angyalföldi Sportiskola (ASI) a 14 csapat versengésében a 11. helyen végzett, így simán bennmaradt – volna. Ám az irigyek hada ekkor – támogatás helyett – végső támadásra indult Papp Béla és egyre jobban játszó sakkozói ellen! Adminisztratív döntéssel feloszlatták az ASI-t, és annak fiókegyesületét, a Józsefvárosi Sportiskola (JOSI) sakkozóit is.
Akik ismerték és szerették, azok tudják csak igazán, ki is volt ez a sokoldalúan művelt, rendkívül finom lelkű valaki, akinek páratlan sikereit hazánkban azóta sem közelítette meg senki, de nagy a gyanúm, hogy világszerte is egyedülálló ez az immár sakktörténeti lexikonokba való pályafutás. Oktatói sikereit fémjelzik legeredményesebb tanítványai: Adorján András nemzetközi nagymester, világbajnokjelölt, Faragó Iván nemzetközi nagymester, Tompa János, dr. Nagy Ervin és Geszosz Pavlosz nemzetközi mesterek. További sakkmesterek, mesterjelöltek és I. osztályú kiválóságok sora igazolja Béla bácsi sokoldalúan zseniális nevelési módszereinek kivételes eredményességét: Antal László, Székely Mihály, Tanai József, Maráczi Ernő, dr. Tompa László, Wollák Zoltán, Hradetzky Tamás, dr. Papp Antal, Papp Róbert, Kahán Róbert, Surányi Andor, Soós István, Meinhardt András, Loparits Pál, Holyinka Péter, Árpádfy Zoltán, Scheffer Antal, Bene Győző, a hölgyek közül Verőci Zsuzsa, Gombás Judit (később Száday Lászlóné), Kmetovics Erzsébet, Nyárasdy Sarolta, Hajósy Adrienne és még sokan mások.
A sakkszövetség elnöke méltó módon köszöntötte a megjelenteket (fotó: jochapress)
A kötetlen beszélgetés érdekes eseménye volt a Görögországban élő Geszosz Pavlosz telefonos bejelentkezése, aki minden megjelenttel váltott néhány, baráti szót-gondolatot.
Minden sportágnak kötelessége (lenne) a korábbi idők kiemelkedő eseményeire, egyéniségeire emlékeznie, azokat a jövő számára megőriznie. Erre figyelmeztet is a mondás: “Akinek nincs múltja, nincs jövője sem!” Papp Béla munkássága mindenképpen ebbe a “megőrzést érdemlő” kategóriába tartozik.
Hátha nem ez volt az utolsó találkozójuk a ma már hetvenes éveiben járó, hálás tanítványainak?
(jochapress / Jocha Károly)
