Nagy veszteség érte mindazokat, akik ismerték, tisztelték és szerették: dr. Som Ferenc, korának egyik legkiválóbb kézilabdázója, a későbbi köztiszteletben álló sportvezető életének 90.évében, vasárnap délelőtt nem ébredt fel.
Som Ferenc (fotó: jochapress)
Som Ferenccel kapcsolatosan elfogult vagyok, hiszen több évtizedes, jó baráti kapcsolatban álltam vele. A szó legjobb értelmében vett igazi úriember volt, aki a Lónyai utcai református gimnáziumban ismerkedett meg a kézilabdázással. Első csapata a BEAC volt, de mivel ott nem adtak neki fekete nadrágot, megsértődött és átment az Elektromosba. Amikor felvették a Testnevelési Főiskolába, számára is kötelező volt a TF-be igazolni. Onnan a diplomázást követően a Ferencváros játékosa lett.
Első válogatottságának 1956-ban örülhetett, hogy azután a nagypályás, majd a kispályás magyar válogatottaknak egyaránt meghatározó tagja legyen. 1958-ban kispályás (terem) világbajnokságon a vb gólkirályi listán 3. helyen végzett 33 találatával. A norvégok elleni, 21-18-ra elvesztett mérkőzésen egymaga kilenc gólt szerzett! A következő évben pedig a nagypályás világbajnokságon is szerepelhetett. A két válogatottban száz fölötti fellépést számlálhatott. Utolsó alkalommal 1962-ben lépett pályára a nemzeti együttesben Ukrajna ellen, ahol a 15-13-as magyar győzelemhez három találattal járult hozzá.
Későbbi visszavonulását követően a Fradiban 1971-ben elnökhelyettessé léptették elő, majd 1974-ben az OSC-be ment át tanszékvezetőnek, hogy azután nyugdíjazásáig, 2003-ig az orvosegyetemieket szolgálja, évtizedeken át szakmai alelnökként. Ezt a munkát egészen 2010-ig meghosszabbítva munkásságát, közmegelégedésre látta el.
Magas szintű sportemberi tevékenysége elismeréseként négy olimpián is részt vehetett. Az utolsóra, 2000-ben, Sydneyben került sor, ahol a közösen megélt élményt, Som Ferenc abszolút sportemberi mivoltát igazoló eseményt búcsúzóul felidézném. Sydneyben, a metróban mesélte:
– Képzeld, milyen ajánlatot kaptam itt, a metrón a megnyitó napján? Egy úriember, amikor megtudta, hogy a megnyitóra megyek, minden áron meg akarta venni a belépőmet. A végén már 1900 ausztrál dollárt ígért érte, én viszont ekkora összegnek sem engedtem.
Mielőtt bárki is legyintene, szeretném emlékeztetni: ma 1900 ausztrál dollár 400 ezer forintnál többet ér. Akkor pedig ez az összeg egy kisebbfajta vagyonnal ért fel. Vásárlóértéke minimum három-négyszerese volt a mainak.
Apróságnak tűnhet, engem viszont arról győzött meg ez a hozzáállás, hogy Som Ferenc egy igazi sportember. Meggyőződésem, hogy bármekkora emelés ellenére is megtartotta volna a belépőjét, amely révén életre szóló sportélménnyel lett gazdagabb.
Így emlékezzünk Som Ferencre, akinek temetéséről később intézkednek.
(jochapress / Jocha Károly)
