Tavaly nyáron 22 év után távozott az angol együttes korszakos trénere Arséne Wenger. Hivatalosan ugyan közös megegyezéssel, de egyértelműnek tűnik, hogy ez egy vezetőségi döntés volt, az elmúlt évek eredménytelensége (nem sikerült a BL-t érő TOP 4-be kerülés) okán. A francia mestert Unai Emery váltotta a kispadon, aki szintén nem tudta a legjobb négybe vezetni az Arsenalt, de neki maradt még egy esélye. Vajon élni fog vele?
70 pont. Konkrétan ennyit ért el a 2018-2019-es idényben a baszk edző az új csapatával, ami mindössze az ötödik helyre volt elég a Premier League tabellán. Három évvel korábban francia elődje, 1 egységgel gyűjtött csak többet, akkor az mégis az ezüstérmet jelentette. Nyilván nem teljesen mérvadó ez az összehasonlítás, mert az Arsenal riválisainak a 2015-2016-os egy rendkívül gyengére sikeredett pontvadászat volt. Abból a szempontból viszont egy eléggé beszédes szám, hogy azóta mennyire elszaladtak a versenytársak az „ágyúsok” mellett. Arséne Wenger utolsó két évében, időrendi sorrendben visszafele nézve 37 és 18 pont volt a hátránya a piros-fehéreknek a mindenkori győztes mögött. Erre már a jellegzetes szállóige sem illik, miszerint ez még gombócból is sok. Ugyanis ez nemhogy sok, egyenesen rengeteg. Mondhatni egy óriási szakadék tátong az éllovasok és Unai Emery fiai között. És hogy mi ennek az oka? Elsősorban az ágyúsok döntéshozói között kereshető a felelős. Addig ameddig ők görcsösen ragaszkodnak az önfenntartó üzleti modellhez (nem lenne rossz, de kicsit naiv elképzelés a mai világban) szinte esélytelen a minőségi javulás. A játékoskeretben rengeteg a felesleges, de mégis magas fizetéssel rendelkező szinte „nevenincs” futballista, a sztárok pedig egy-két kivétellel szépen lassan elszivárognak a csapattól.
Ékes példa erre Aaron Ramsey esete, akinek a szerződése nem került időben meghosszabbításra és ennek köszönhetően ingyen távozott a Juventus csapatához. A szóban forgó esetről Raul Sanllehi az Arsenal futballügyekért felelős igazgatója a következőket nyilatkozta a klub honlapjának:
„Teljesen mindegy mik voltak a körülmények, a lényeg az, hogy a szerződés utolsó évébe léptünk. Ha meg akarsz tartani valakit, akkor muszáj hosszabbítani vele, még mielőtt az utolsó évébe lépsz a szerződésnek, különben nagyon nehéz helyzetbe kerülsz. Ha nem megy, akkor a másik lehetőség, hogy eladod a játékost. Amennyiben egyik út sem járható, akkor ingyen fog távozni, ami a lehető legrosszabb. A játékosnak általában magas a piaci értéke, kiváltképp igaz ez Aaronra, aki rengeteg ajánlatot kapott. Nagy összegű ajánlatokat, amikkel nem akartunk versenybe szállni, hiszen kiemelten fontos a közép és hosszú távú céljaink miatt, hogy a fizetések terén megmaradjon az egyensúly a csapaton belül.”
Hogy kinek a felelőssége a feljebb vázolt helyzet kialakulása talán már soha nem fog kiderülni. Ami a legfontosabb, hogy az Arsenal tanuljon az esetből és ne essen kétszer ugyanabba a hibába. Az átigazolási ablak egyébként május 16-tól van nyitva és a zárás az új megegyezésnek köszönhetően a 2019-2020-as idény előtt zárul majd, augusztus 8-án. A biztos távozók között van a Danny Welbeck és a csapat veterán kapusa Petr Cech is, aki utolsó nagy dobására készül egykori egyesülete ellen.
Itt jön ugyanis az idei szezon utolsó kérdése, vajon megnyeri-e az Európa-liga döntőt az Arsenal? Ellenfelük a hazai rivális Chelsea lesz, a meccsnek pedig óriási kihatása lehet a csapat jövő évi szereplése szempontjából. Amennyiben sikerül elhódítani a kupát, akkor újra a legrangosabb nemzetközi porondon a BL-ben szerepelhetnek, aminek komoly anyagi vonzata is van. Pletykák szerint, ha a csapat veszít, akkor mindössze 40 millió fontot költhet a nyáron Emery, ami enyhén szólva is komolytalan, ellenben egy esetleges győzelemmel ez az összeg akár a 100 milliót is elérheti. Természetesen ez még mindig nem az a büdzsé, amiből komoly neveket lehet Londonba csábítani, de kevésbé ismert tehetségeket már meg lehet célozni ilyen erőforrásokkal. Hogy merre halad tovább a történet hamarosan kiderül, ugyanis a döntőt május 29-én rendezik Bakuban, este 21 órától.
Fotó: indepent.co.uk, goal.com, thetimes.co.uk
