Roberta Mancino felnőtt fejjel kezdett el ejtőernyőzni, jelenleg számos rekordot tart az olasz szépség. 3000 ugrással a háta mögött azt mondja, hogy természetesen olykor fél, de ezt nem bánja, mert a félelem ráirányítja a figyelmét a saját korlátaira, és ez megóvja attól, hogy életveszélyes dolgokat műveljen.
A roppant csinos Roberta Mancino gyerekként is sportolt, a full-contact elkötelezett híve volt, a fekete övig vitte, majd oktatott. A latin táncot 12 évig űzte versenyszerűen, vagyis a mozgás egyértelműen része volt az életének. Nem is gondolta volna, hogy az ejtőernyőzés mellett köt ki, de egyik karate-edző kollégája megmutatta neki a sportágat és egyből beleszeretett. Ma több válfaját űzi az ejtőernyőzésnek, még a bázisugrást is nagyon kedveli, ami azért köztudomásúlag az egyik legveszélyesebb műfaja a sportágnak.
– Persze, hogy olykor én is félek – mondja -, de nem is bánom. Ez megment attól, hogy azt higgyem, én nem hibázhatok, figyelmeztet a korlátaimra, és így biztosan nem csinálok életveszélyes dolgokat. Mert amúgy jellemző rám a vakmerőség. Aki ilyen sportágat űz, abban van egy jó adag igény a veszélyre, éppen ezért nem is ajánlanám mindenkinek, csak annak, aki feltétlen híve a repülésnek.
Roberta Olaszországban és Európában a szabadstílusban versenyez – számos rekordot tart -, Amerikában a fedett pályás kategóriákban indul viadalokon. Arra a kérdésre, hogy érezte-e magát már életveszélyben, úgy válaszolt, hogy igazából még soha, de azt el kell ismernie, hogy a 3000 ugrásából 3 alkalommal a tartalékernyőhöz kellett nyúlnia.
www.juniorsport.hu
