F1
2015. szeptember 28. hétfő, 14:57
Nem jó szenvedni látni és hallani a legnagyobbakat, mert ilyenkor az F1-rajongó is szenved. Méhes Károly kollégánk a nehéz helyzetben lévő bajnokokról elmélkedett.
Megmondom őszintén, és nagyon megsajnáltam Fernando Alonsot a Japán Nagydíjon, amikor eleresztette az azonnal klasszikussá vált GP2-es rádióüzenetét, majd utána egy sikolyszerű kiáltást. Neki ezt a McLaren-Hondát vezetni tényleg olyan, mint Michelangelónak széklábat faragni, vagy még rosszabb, mert sok százmillió ember előtt végzi ezt a hozzá teljesen méltatlan feladatot.
Persze, mondhatja bárki, hogy ő akarta, minek pattogott, ott ülhetne a Ferrariban, meg ne siránkozzon, megfizetik a szenvedéseit – de ez még sincsen rendjén. Amikor a világ egyik legjobb autóversenyzője, aki minden bizonnyal fel tudná venni a harcot Hamiltonnal, Rosberggel és Vettellel ennyire ki van kapcsolva, az szomorú.
Sajnos, az utóbbi pár évtizedben megértem már hasonló kallódásokat. Emerson Fittipaldi 1976-tól öt éven át szenvedett és égett a brazil házicsapatnál, a Copersucarnál; Niki Laudának esélye sem volt 1979-ben a Brabham-Alfával, gyorsan vissza is vonult az év végén (időlegesen); Damon Hill, leszámítva a magyarországi tündöklést, borzasztóan nyűglődött címvédő bajnokként 1997-ben az Arrowsnál; Jacques Villeneuve-nek sem jött össze semmi azután, hogy bajnok lett, majd elment a BAR-hoz.
Nyilván, egyik pilótát sem kényszerítette senki az adott kutyaütő csapathoz, egyszerűen így jártak.
De amíg egy Arrows-Yamahától, valljuk meg, alapból nem sokat vártunk, a McLaren-Honda esetében teljesen más volt a helyzet. Alonso számára nyilván az a legelkeserítőbb, hogy kudarcos Ferrari-év (2014) után jött az idei, ami sokkal, de sokkal rosszabb, mint amit rémálmában elképzelhetett. Főképp amiatt, hogy alapvetően semmi fejlődés nincs, vagy csak minimális – de hát mire megy egy kétszeres, sikerre éhes világbajnok azzal, ha már nem a 18. helyről rajtol, hanem a 12-ről…?!
Egy mai F1-pilóta feladatai összetettek: oda kell figyelnie a csapat érdekeire, a partnerekre, a szponzorokra, a csapattársára; innen nézve ez a GP2-zés nyilván nem volt jó, vagy úgy is mondhatjuk, nem volt bölcs húzás Fernandótol. De egyet ne feledjük: egy tökös F1-pilóta leginkább versenyezni szeret, lehetőleg legalább a dobogóért szállva harcba. És azt hiszem, azok, akik nem kedvelik, még ők sem vitathatják, hogy Alonsónak az élbolyban van a helye, mert oda tartozik. Elvégre Ron Dennis és a Honda is ezért akarták éppen őt!
