A bajnoki döntő mindkét mérkőzésének elvesztésével egyértelművé vált: komoly gondok vannak Veszprémben. De úgy is fogalmazhatnék, hogy ami ott történik, az már nem egyszerű kisiklás, hanem egy nagy bukás. A kérdés most már csak az lehet, hogy a „mindenható” Nagy László klubigazgató által idő előtt, 2023-ig meghosszabbított szerződésű David Davisnak mekkora összeget kell majd fizetnie a veszprémi klubnak, amennyiben felmentik a további munka alól.
David Davis. Fotó: Vörös Dávid
Aki nem vak vagy süket, az láthatja és hallhatja is, mekkora pénzpocsékolás megy Veszprémben! Ott, ahol immár húsz esztendeje kergetik a vágyak netovábbját: végre egyszer elnyerni a Bajnokok Ligája első helyét. Hogy e hadjárat költségei most már erősen közelítik, ha felül nem múlják a százmilliárdos összeget, az aligha kérdéses. Más kérdés, hogy ezek a számok soha nem kerülnek nyilvánosságra, miközben már az „agyonbabusgatott” labdarúgók többmilliós havi bánatpénzeiről is nyíltan beszélnek.
Maradjunk Veszprémnél, ahol hiába nyilatkoztatják a legújabb ejtőernyős elnököt, dr. Csik Zoltánt,
mindenki tudhatja, hogy a 2009 és 2012 között a magyar válogatottat bojkottáló, majd – vajon ki tudja miért? – a londoni olimpia előtt „hazatalált” Nagy László dirigál. Az ő spanyol iskolája működik, miközben az évek során jobbnál jobb barátai tűntek fel a klub életében.
Ezt a sort csak a svéd-szerb Ljubomir Vranjes érkezése törte meg, akit azután ahogy kell, rövid úton meg is buktattak. A spanyol iskola pedig egy-egy személycserével, de tovább zakatol, és amennyiben elküldik David Davist, a folytatás is nagy valószínűséggel erről a vonalról érkezhet majd.
Egyelőre azonban még itt van az egykori kitűnő balszélső, Davis, aki edzőként eddig semmi extrát nem mutatott fel. Nem hiszem, hogy volt beleszólása a „bevásárlásokba”, amelyek során Veszprémben mindig is értelmetlen túlköltekezés volt tetten érhető. Csak a legutóbbi időkre visszatekintve: volt amikor négy baloldali átlövőt szerződtettek vagy a három beállót is felemlíthetem. Davis létszámot tekintve a bőség zavarával küzdött, hiszen egyik legfőbb gondja az volt, hogy a külföldi sztárok sokasága legalább néhány percnyi játéklehetőséget mindenképpen kapjon. Csereberélt is nagy lelkesen a mi emberünk, de a csapatjáték ettől még nem lett jobb. Aki akar, emlékszik rá, hogy a 2019/2020-as év BL-négyes döntőjét tavaly december végén rendezték meg. Ott nyerhető pozícióban érkezett a Veszprém az utolsó öt percbe, ahol azután a Kiel mestere, Filip Jicha (sakknyelven szólva) egyszerűen túljátszotta kollégáját, Davist.
Akkor még csak a BL-döntőbejutástól esett el a Veszprém, az idei sorozatban viszont már sokkal nagyobb csalódást jelentett a legjobb nyolc közötti kiesésük a játékosállomány dolgában egyértelműen szerényebben álló francia Nantes ellen. Most pedig a Szegedtől elszenvedett kettős vereség következett – ez utóbbi negatív eredménysort már semmivel nem lehet kimagyarázni.
Ezt a bukfencsorozatot már Nagy László sem tudja megmagyarázni
A Vranjes kirúgásához kapcsolódó, 2-300 milliósra becsült végkielégítés után nem lehet kétséges, hogy Davisnak is hasonló összeg ütheti a markát. És ez nem a véletlen műve: ez is Nagy László nagyvonalú döntésének következménye. Talán meg illett volna várni a szezon végét és azután szerződést hosszabbítani!? Az ugyanis nem kérdés, hogy Davisnak mennie kell(ene), csak előzetes hosszabbítás nélkül a bánatpénz sokszorosan kisebb lett volna.
Sebaj, a magyar állam ezt is kifizeti, végső soron állami pénzből, ami az adóink forintjaiból áll össze. És
az ilyen szintű nagyvonalú pazarlást talán más országban nem lehet a dolgokat vállveregetéssel megúszni.
Nem hiába van az a mondás, amely szerint Magyarország a nagy lehetőségek és a nagy lehetetlenségek országa.
Erre nagyon jó példa a következmények nélküli veszprémi pazarlássorozat, a milliárdok kútba dobálása. Miközben „védettség” nélküli állampolgárok akár néhány százezer forintos botlásért is börtönbe kerülhetnek…
(jochapress / Jocha Károly)
