Kellemes, közvetlen modorával bármelyik asztalhoz telepedett le az MKKSZ évzáró vacsoráján, pillanatok alatt a társaság középpontja lett. Több mint harminc éve ment el, mostanában egyre többet van ismét itthon. Még leírni sem könnyű: a napokban 67. születésnapjához érkező dr. Hesz Mihály, Mexikóváros kajakos olimpiai bajnoka már második éve nyugdíjas.
– Praktizáló fogorvosként 65 éves koromban hivatalból nyugdíjba kellett mennem – válaszolt érdeklődésemre Mexikóváros (1968) K-1 ezer méteren olimopiai bajnoki címet szerzett kajakozója, aki ugyanebben a versenyszámban már Tokióban (1964) is kiharcolt egy ezüstérmet. – Az óta természetszerűen új súlypontok alakultak ki az életemben. A munkával végleg felhagytam, az így felszabaduló napi 8-10 óra helyére részben sporttevékenységeket sikerült beépítenem – mondta szinte egy szuszra a Váci Hajó, majd a Ferencváros egykori világklasszisa.
– Mégis, mely sportágakat részesíti előnyben?
– Korábban is szívesen teniszeztem, az új helyzetben pedig gőzerővel vetettem magamat bele ebbe a mindig is szeretett időtöltésbe. Sikerült is összeszednem egy komolyabb sérülést, amelyet hosszabb pihenő követett. Most már minden rendben, én pedig lelkesen játszom az 50 és a 60 évesek csapatában. A fiatalabbak között a negyedik-ötödik táblán szerepelek, a”hatvanasoknál” általában második táblásként lépek pályára.
– Gondolom, a tenisz csak az egyik sportág a sok közül?
– Ma is szívesen futok, de azok a régi 20-25 kilométeres vágtatások már nem mennek. Hat-nyolc kilométert viszont hetente többször is magam mögött hagyok. A másik időtöltésem tavasztól őszig természetesen a kajakozás. Ehhez harminc kilométert kell autóznom lakóhelyemtől, Sindelfingentől, amíg eljutok a Neckar folyó egy felduzzasztott szakaszához, ahol azután kedvemre lapátolhatok is.
– Korosztályos versenyeken is elindul?
– Természetesen, méghozzá úgy, mint régen: egyesben. Ez persze nem zárja ki azt, hogy ha alkalomszerűen összeül egy négyes és rám mutatnak, hogy én is kellek, be ne üljek a hajóba.
– Második házasságából két fia született, róluk nagyon keveset tudunk.
– Ők huszonnégy, illetve tizenkilenc évesek. Az idősebb inkább elméleti ember, a fiatalabb viszont szenvedélyes teniszjátékos.
– Amint már említette, nyugdíjasként gyakrabban és hosszabb időt tud itthon tölteni.
– Amire számos okom van. Itt nőttem fel, ide kötődöm a Nógrádon, illetve Rétságon élő családomon és a sportmúltamon keresztül egyaránt. Édesapám kilencven felé ballag, van testvérem, itt él a legnagyobb fiam, Máté és itt vannak az egykori kajakostársak, elsősorban pedig edzőm, Babella László. Azon vagyok, hogy sikeres sportágamra és városomra irányítsam a figyelmet. A harmincvalahányezres Vác három olimpiai bajnokára – Dónusz Éva, Gyulay Zsolt és jómagam – emlékeztetve is igyekszem hozzájárulni ahhoz, hogy tudatosuljon szerte az országban: egy ilyen kis településről is kikerülhetnek ötkarikás bajnokok.
