A birkózók táborában mindenki által „Macska” néven ismert kiváló szabadfogású birkózó, Klinga László 1947. július 9-én született Mosonszentpéteren, így most a 75. születésnapját ünnepelhette.
Csatári József és Klinga László, olimpiai bronzérmes birkózók. Fotó: JochaPress
.Klinga Budapesten nőtt fel. A Rottenbiller utcai Általános Iskolába járt, ahol testnevelő tanára a Honvéd vízilabdázója, Patyi György volt, aki egy alkalommal közölte vele: „kisöreg, téged elviszlek a Honvédba birkózni!” Így is történt. Előbb Ökrös József, majd Hoffmann Géza tanította, vezette be a szabadfogás tudományába. Az ügyes, fogékony kisfiú igazi villámkarriert futott be: már 17 évesen meghívták a tatai edzőtáborba, hogy edzőpartnerként segítse az 1964-es, tokiói olimpiára készülő birkózó válogatottakat.
A későbbi olimpiai bronzérmes (1972) már egészen fiatalon kiesett a vezetők kegyeiből. Miért, miért nem, de megtörtént például, hogy országos bajnokként sem kapott lehetőséget az 1968-s mexikóvárosi olimpiát megelőző Európa-bajnokságon. Értelemszerűen az olimpia is „ugrott” számára…
A müncheni játékokat megelőzően az Európa-bajnokságon 4. lett, így kijuthatott a bajor fővárosba. Ott a többiek eredménye is befolyásolta végső helyezését, így lett bronzérmes. A későbbi években még két Eb-ezüstre is futotta erejéből, majd a balsikeres montreali olimpiát követően visszavonult és fiatalon edzőnek áll9t.
Ez az a pont, ahol fel kell hagynom a „mézédes” születésnapi köszöntők gyakorlatával. Klinga László ugyanis 1978 és 1982 között olyan eredménysort produkált (tizennégy felnőtt olimpiai-, világ-és Európa-bajnoki érem a szabadfogású válogatott élén), amelyet azóta sem közelített meg senki. Sikereivel együtt nőtt irigyeinek száma, s mivel a saját véleményét mindig kimondta, így nem futhatta be azt a karriert, amihez megvoltak az adottságai és az eredményei is.
A válogatottól önként elköszönve a BVSC-hez igazolt, ahol öt év sikeres munkájával egyben a mesteredző címet is kiérdemelte. Majd a Ferencvárosban is „lehúzott” öt, eredményes évet, hogy ezt az időszakot egy hétéves, svédországi kaland kövese. Ott is sikeresnek bizonyult, hiszen junior világbajnokot és számos felnőtt világ-és Európa-bajnoki helyezettet nevelt. Orvos felesége odakinn komoly anyagi megbecsülésre jutott, mégis hazajöttek 1997-ben.
Ennek éppen 25 esztendeje. Klinga kivételesen eredményes edzői pályafutása ellenére egyetlen meghívást sem kapott például akár csak szaktanácsadóként a magyar szabadfogású válogatott mellé. Szaktudását senki nem vitathatta, de mivel „nehezen kezelhető” ember volt és maradt is mindmáig, elsősorban ezért nem jöhetett szóba. Pedig még ma is érti a dolgát és az utánpótlásnevelés szenvedélyes elkötelezettjeként immár nyolc éve egy kispesti ház padlásterében „csúszik-mászik” saját szavai szerint és a legkisebbeket tanítgatja. Már több fiatalt is eligazoltak tőle, aki semmiféle érdemi támogatás nélkül teszi a dolgát. A szövetség pedig közben súlyos tízmilliókat költ külföldi birkózók honosítására, változó sikerekkel.
Szerencsére Klinga László köszöni szépen, jól van, nem hiúsági kérdés neki az, hogy finoman szólva is tartósan a partvonalon kívülre tették. Születésnapján további jó egészséget, családjában pedig sok örömet kivánok neki.
Isten éltesse!
(jochapress / Jocha Károly)
