Mi kell a nőnek? Nőnapon innen és túl..

Teszi fel a kérdést egyik kedvenc filmem címe, amelyben a zseniális főszereplő, a sikeres nőfalót alakító Mel Gibson, egy fürdőszobai áramütést követően fedezi fel magán a misztikus képességet: olvas a nők gondolataiban. Ezzel a váratlan tudással, számos felismerést és konfliktust szerezve magának. A film végén persze minden visszarendeződik, de hősünknek sikerül, ami Freud-nak 60 év kutatómunka után sem: bepillantást nyerni a ma működő legbonyolultabb rendszerbe, a női agyba.

A nők minden problémája az emancipációval, az egyenjogúságra való törekvéssel kezdődött, mondják ironizálva a férfiak. De az is lehet, hogy az évszázadok során kiharcolt önállóság minden bajunk forrása, tesszük hozzá mi, egymás közt. Ha Mary Wollstoncraft 1792-ben nem írja meg A nők jogainak követelése című könyvét, talán ma nem beszélhetnénk arról, milyen a sikeres nő?

Mary azonban megírta a modern feminizmus alapkövének számító művét nem sejtve, hogy ezzel örök időkre elülteti bennünk az állandó bizonyítás kényszerét, és hogy minden területen legalább annyit hozzunk ki magunkból, mint a férfiak, esetenként többet is. Mrs. Wollstoncraft, az akkori közfelfogással ellentétben azt állította, hogy a nő ugyanolyan ember, mint a férfi, csak neveltetése és a társadalmi elvárások hatására válik „gyengébbé”. Követelései között szerepelt, hogy szűnjék meg a kétféle erkölcsi megítélés, a nőknek legyen joguk tanulni, dolgozni, politizálni és dönthessenek szabadon arról, hogyan szeretnének élni.

Azok a jogok, melyekért a feministák állhatatosan küzdöttek, mára többé-kevésbé szerencsére léteznek. Ideális esetben szerelemből megyünk férjhez, iskolákba járunk, alkotunk, gyógyítunk, vezetünk és politizálunk. És ha egy nő nemcsak szép, de okos is, és határozottan kiáll az elképzelései mellett, akkor – háromszáz évvel Mary könyve után -, még most is férfiasnak és rámenősnek fogják címkézni, ne adj’isten, antifeminista megjegyzésekkel illetik, mert veszélybe sodorja a család szent eszményét, és a gyerekeit is biztosan elhanyagolja. Pedig a világ jócskán megváltozott, a legtöbb családban mindkét félnek dolgoznia kell, hogy a család „üzemben” maradjon, az egyszülős családokban pedig a nők úgy zsonglőrködnek az idejükkel és az energiájukkal, akár egy profi artista.

Évszázadok óta úgy idomulunk a világ változásaihoz, hogy közben megtartjuk ösztönös, velünk született képességünket. Férfias pozíciókban dolgozunk, autót, repülőt vezetünk, számítógépet programozunk, „fészbúkozunk”, okostelefonunk van, még életünk közepén is szülhetünk, és jó eséllyel válthatunk szakmát is. Mi ez, ha nem bátorság, energia és hit önmagunkban? Egy kis dicsérettel, támogatással, elismeréssel, vagy épp egy szál virággal a „nőerőmű” fűtőereje megsokszorozódik. Ehhez pedig nem kell „gondolatolvasónak” lenni, és a bölcsebb férfiak tudják ezt!