Ortega végre kipihenheti magát (Fotók: jochapress.hu)
Mindenképpen magyaros az a mód, ahogyan a Veszprém férfi kézilabda csapatának edzőjét, Carlos Ortegát elküldték és ahogyan azt a klub vezetői közül többen is magyarázgatták. Alább a jochapress.hu is kifejti a sajkát véleményét.
Fonyó Károly klubelnök például a Telekom Sporthír Szolgálatnak nyilatkozva az edző és a játékosok közötti megváltozott viszonyról is említést tett. Majd arról szólt, hogy Ortega még mindig nem nőtt fel ahhoz a feladathoz, amelyet a világ négy legjobb klubcsapata közé tartozó Veszprém mesterének meggyőző sikerrel kellene megoldania.
Ortega – a korábban világklasszis játékos, négygyermekes családapa – emberi tisztességéhez nem férhet kétség. Más kérdés – és erről egyik vezető sem szól érdekes módon -, hogy „Carlos” annak idején, három esztendeje egy „spanyol csomagban” érkezett, egy bizonyos játékos konkrét ajánlásával. Ő 2012-ig legjobb tudomásom szerint a spanyol élvonal egyik alsóházi csapatánál dolgozott, ráadásul országában alapvetően megingott az anyagi biztonság. Így bolond lett volna, ha nem vállalja ezt a magyarországi kiruccanást a megállapodás tárgyát képező csomag tagjaként. Hogy miért és kinek az ajánlását követve ragaszkodtak éppen a különösebben fényes edzői sikerlistával nem rendelkező Ortegához, arról talán inkább a veszprémi vezetőknek kellene beszélniük…
A Hajnal Csaba által 1977-ben alapított kézilabda klub sokéves, szívós munkával, taktikai trükközések és bevásárlások során keresztül is, addigra (2012-re) már valóban a világ élvonalába küzdötte fel magát. Ekkor került a klub ismét reális közelségbe ahhoz, hogy a 2002-ben a Magdeburg ellen elvesztett BEK-döntő visszavágójára gondolhasson. Magyarán: a BL-trófea elnyerését vehesse célba. Ekkor kis túlzással a Veszprém megvette a fél spanyol válogatottat, miként a válogatottságtól máig sem megmagyarázott módon három évig távolmaradt Nagy László is hirtelenül ismét teljes mellszélességgel vállalta a magyarságát.
Teltek az évek, a Veszprém eredményesség dolgában mindig lépett egyet feljebb, így 2016 májusában tényleg illene megszereznie a hőn áhított trófeát. Más kérdés, hogy az elmúlt három évben a mindenkori állománnyal minden évben végezhetett volna feljebb is a bakonyalji egyesület. Talán már a BL-siker is megszülethetett volna, ha a vezetőség – többek között – nem arra vár, hogy Ortega majd csak felnő a feladat nagyságához. Mert ahogy ez az idei szezonkezdet első három, tétre menő találkozóját követően kristálytisztává lett a vezérkar előtt, úgy ennek a döntésnek már a BL-döntőt követően meg kellett volna születnie.
Ortega távozásával párhuzamosan a kiadott hivatalos közlemény azt is hangsúlyozza: ő lett a klub történetének egyik legsikeresebb edzője, akivel egyébként 2014 novemberében hosszabbítottak szerződést 2017-ig. Ezek szerint „szűk” egy éve még nem kezdődött el ez az említett hosszú folyamat? Valószínűsíthető, hogy a hiba már Ortega leszerződtetésekor megesett, hiszen azt is írták közleményükben, hogy „Ortega még mindig nem nőtt fel”… Aki figyelte a népszerű Carlost, láthatta, hogy ez az ember örökös túlfeszültségben élt. Olyasvalaki benyomását keltette, akitől ez a feladat az ő képességeinek több mint 100 százalékát követelte volna, minden áldott nap.
Ez pedig sehol nem szokott sikerülni, így neki sem jött össze az erőn felüli produkció. Az egyre jobb játékosállomány eddig ugyan cipelte a csomagban az edzőt is, de mostanára már olyan feszültségek, törésvonalak is jelentkezhettek, amit már a világ legjobb „istállójával” rendelkező MVM Veszprém sem tudott kompenzálni. Ez feketén-fehéren látható volt Katarban és Plockban egyaránt.
Természetesen megkérdőjelezhető az a vezetői vélekedés is – ezt ha jól figyeltem a hírdömpingben, Kálomista Gábor, a klub társelnöke mondta ki – mely szerint nyáron jöttek új játékosok és még vártak. Holott ha itt valóban hosszú folyamatról volt szó, akkor a BL-döntőt követően azonnal váltani lett volna logikus, hogy nyugodtan megkereshessék a valóban rátermett edzőt, aki már a nyári felkészülést is levezette volna.
Most persze – hiába is állítják az ellenkezőjét – megint kényszerpályán vannak annak ellenére is, hogy számos önjelölt máris benevezett a jó pénzt és nemzetközi karriert ígérő veszprémi kispad várományosai közé. Az is érdekes, hogy Montenegróban előbb kap nyilvánosságot egy ilyen magyar vonatkozású hír, mint idehaza. A német DPA hírügynökség pedig már meg is nevezte a két horvát esélyest: Lino Cervárt és Slavko Goluzát. Mennyivel elegánsabb lett volna, ha ezt itthon az MTI közli, nem pedig a német távirati iroda?
Azt pedig a Nemzeti Sportban mondta Kálomista Gábor: „úgy vélem, Nagy László mellett sokáig a legjobb igazolásunk volt.” Ez az, amit egy vezető úgy érzi: ezt így illik mondania. De valójában ő sem lehet biztos abban, amit nyilatkozott. Ami pedig az új edző kilétét illeti, folytatódhat a „horvát imádat”, melynek magvait Zdravko Zovko jó veszprémi talajba ültette. Az a Zovko, aki ötéves ittléte végén sem volt hajlandó magyarul megszólalni, miközben seregnyi honfitársát – közöttük Goluzát is, akit fegyelmi ok miatt, évközben menesztettek a Bundesligából! – „bejátszotta” a veszprémi csapatba. Ugyanúgy a magyar éljátékosok kárára, mint ahogyan Ortega is nem ritkán erőn felül „futtatta” spanyol testvéreit.
A legjobb példa erre a játékosként meglehetősen önző Chema esete, aki miatt az egyik legjobb magyar, Lékai Máté rendre csak perceket játszhatott. Chemának egyébként nem kis szerepe van abban, hogy Ortega szakmailag ellehetetlenült a vezetőedzői poszton…
