Furcsa írást olvashattam a napokban. Egészen pontosan röviddel a Nemzet Sportolója, Varga János temetését követően. Azt sulykolták ugyanis az ominózus sorok, hogy márpedig az életének 84. évében, hosszabb betegeskedést követően eltávozott olimpiai-, világ- és Európa-bajnok birkózó helyét a Nemzet Sportolóinak tizenkét tagú társaságában csak és kizárólag Hegedüs Csabának kellene elfoglalnia.
Hegedüs Csaba (Fotó: Róth Tamás)
Nos, ezek a sorok alaposan felborzolták az ideimet. Először is még alig történt meg az elhantolás, máris nagyon fontos lett az 1972-es, müncheni olimpia kötöttfogású birkózó bajnoka, Hegedüs Csaba melletti kiállás, korteskedés. Talán minimum néhány napot illett volna várni ezzel a mindenki mást szinte elsöprő ajánlással?
Tévedés ne essék, senki nem vitathatja az egykor a 82 kilósok között uralkodott bajnok érdemeit. Jómagam még láttam őt – nem is egyszer – birkózni. Az ott látottak előtt le a kalappal! Visszavonulását követően azért jókora politikai hátszél is kellett ahhoz, hogy Hegedüs szinte pillanatok alatt a birkózó válogatott első embere lehessen, ahol viszont már messze nem egyértelműen pozitív mérleget tudhat a magáénak. Jól ismertem Müller Ferdinándot, a méltán népszerű Nándi bácsit, aki Hegedüs jobbkezeként a munka dandárját elvégeztette a jelöltekkel. Nándi bácsi neve ennek ellenére még véletlenül sem hallatszik az őt megillető nyomatékossággal. Inkább csak nagyon ritkán és véletlenül.
Ami pedig ugyancsak kikívánkozik belőlem, az a szabadfogású válogatottak témája. Hegedüs Csaba soha nem volt szabadfogású versenyző és érdemben nem is foglalkozott ennek a szakágnak a legjobbjaival. Ám ahogy messze nem érdemei szerint kezeli a sajnos, már régen elment Müller Ferdinándot, úgy az 1978 elejétől 1982 végéig a szabadfogásúak volt szakágvezetőjéről, Klinga Lászlóról sem tesz szinte soha említést. Pedig ha megszámolná, hogy ezen öt év alatt, csak a felnőtt világversenyeken 14 érmet hoztak a legjobb magyar szabadfogásúak, akkor rá kellene jönnie, hogy ez a sikersorozat nem véletlenül született meg! S hogy ebben az éremszériában Klinga László nevének felemlítése elkerülhetetlen (kellene legyen). Ami akkor öt év alatt összejött, az az elmúlt 40 év során sem ismétlődött meg…
Ám Hegedüs Csaba a magyar birkózósport kapitánysága idején született magyar győzelmekről, érmes helyezésekről szólva elsősorban egyes szám első személyben beszél. Pedig a nemzetközi sikerek elérésében a részvényesek felemlegetése, a válogatott mellett dolgozott számos edző megemlítése csak jót tehetne emberi megítélésének…
Edzői eredményeit ezen „apróságok” felemlegetésével kiegészítve is, mindenképpen el kell ismerni. Elnöki tevékenysége viszont messze nem olyan egyértelműen pozitív; utolsó éveiben már valóban csak néhány emberrel volt hajlandó szóbaállni, a többieket pedig leginkább csak levegőnek nézte. Ezek az évek döntően „belejátszottak” abba, hogy a 2015. január 30-án, pénteken megrendezett szavazáson elég kemény, 70-55 arányú vereséget szenvedett. Ezt a vereséget döntően befolyásolták az elnöksége utolsó éveiben megtapasztalt, semmiképpen sem szerencsés kapcsolatai – illetve azok hiánya – a rábízottakkal.
Milyen döntés lenne Hegedüs Csabát beválasztani a Nemzet Sportolónak szűk elitjébe? Amikor a szavazásra sor kerül a „tizenegyek” között, hat szavazatra lesz szüksége bárkinek a belépéshez. A jelöltek között természetesen ott lehet Hegedüs Csaba is, miként még néhányan mások is. Hogy én kire voksolnék, ha tehetném? Magánvéleményem van, amit persze nem osztok meg a nyilvánossággal. Miként Hegedüs Csaba ellen sem kampányolok és ezeket a sorokat sem írtam volna meg nagy valószínűséggel soha, ha nem kapok inspirációt a mellette szóló, egyáltalán nem szerencsés, őt túlontúl favorizáló, keretes írásból.
Meggyőződésem, hogy így teljesebb a kép Hegedüs Csabáról, miként abban is biztos vagyok, nem ezek a sorok fogják befolyásolni a majdani döntést a tizenkettedik Nemzet Sportolója személyéről. Amely választáson egyébként már korábban is felvetődött Hegedüs Csaba neve is.
Kíváncsian várom a szavazásra jogosultak döntését. Bárki lesz is az, nem érdemtelenül kerül majd a bizalmat már korábban kiérdemeltek közé.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 1
