A jelek szerint itthon egyre kevésbé kell aggódniuk a magyar válogatott játékosoknak, hogy mi történik velük karrierjük befejezését követően – mindez kifejezetten igaz lett az elmúlt bő másfél-két évben és különösen az elmúlt néhány hétben, hónapban.
Mind a válogatottaknál, mind a kiemelt magyar klubcsapatoknál egyre többen kerülnek vezetői pozícióba, vagy épp a kispadra a pályafutásukat épphogy befejező ex-válogatott futballisták, akik akár külföldi karrierjüknek, akár jó kapcsolataiknak, akár jó önmenedzselésüknek, akár végzettségüknek köszönhetően kapnak egyre többen állást, mondhatni a “legjobb” helyeken – nem a például megszokottnak mondható utánpótlás-edzőként, hanem akár az NB I-ben vagy az Eb-házigazda U21-es válogatottnál.
Méghozzá olyan volt, a magyar címeres mezt is viselő futballisták, akik alig 1-2 éve még akár a válogatott kezdőcsapatában is ott lehettek volna – velük foglalkozunk összeállításunkban.
A legújabb példa erre Szabics Imre – áprilisi – hazatérése. Igaz, a MOL Fehérvár kispadjára kinevezett egykori válogatott támadó nem ma kezdte az edzői pályáját, számára az első nagy dobás az volt, amikor Dárdai Pál stábjában kapott kiemelt szerepet még 2015-ben a nemzeti csapatnál. Ugyanígy másodedző lehetett aztán az osztrák válogatottnál (ami nyilván magyar edzőként talán még nagyobb szó), és mondhatni még ennél is feljebb lép Szabics azzal, hogy az egyik legerősebb magyar klubcsapat vezetőedzője lehet majd a tavasztól.
De segítői között is van máris két olyan egykori válogatott futballista, akik még egy éve is komoly szinten futballoztak. Juhász Roland – akinek még ideiglenes vezetőedzőként is felmerült a neve a fehérvári kispad kapcsán – hónapok óta “készült” arra, hogy eljön majd az ideje a Vidi első csapatánál, sporttanácsadóként segítette a klubot.
– Korábban nem akartam edző lenni, de aztán elvégeztem az A-B összevont licencet és akkor tudatosult bennem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. A tervek szerint továbbra is a klub kötelékében maradok – fogalmazott tavalyi, a csakfoci.hu-nak adott interjújában a volt válogatott védő, aki bő fél éve vonult vissza az aktív játéktól.
És aki Torghelle Sándorral együtt alkotja majd az új szakmai “háromszöget” Székesfehérváron. Az egykori válogatott csatár alig pár hónapja, szeptemberben jelentette be visszavonulását, most pedig visszatért volt klubjához, immáron asszisztensedzőként.
De a nagy rivális Ferencvárosnál is akad hasonló példa. Hajnal Tamás ugyan nem ül a kispadon, de így is rendkívül fontos pozíciót kapott volt és jelenlegi csapatánál, hiszen ő a többek között az átigazolásokért is (nagyban) felelős sportmenedzser a csapatnál. A külföldön – Németországban és Belgiumban – hosszú éveket eltöltő középpályás 2018-ban vonult vissza játékosként a Fradiból.
Válogatott szinten is találni nem is olyan rég még a pályán lévő egykori futballistákat, akik komoly pozícióban dolgoznak. Az U21-es nemzeti csapatnál például rögtön hármat. A játékosként itthon és Angliában is komoly edzőkkel együtt dolgozó Gera Zoltán 2018 nyarán mondott búcsút a stoplis cipőinek, de szinte azonnal munkát kapott a felnőtt nemzeti csapatnál, majd az FTC edzői stábjában, hogy aztán 2019 nyarán átvegye a korosztályos válogatott irányítását. Sőt, 2020 novemberében két mérkőzésen ő helyettesítette a koronavírusos Marco Rossit a felnőtt válogatott kispadján.
Két közvetlen munkatársa és segítője is alig néhány éve vonult csak vissza az aktív játéktól. Sándor György épp a minap nyilatkozott úgy honlapunknak, hogy ő maga is meglepődött, hogy Gera Zoltán felkérte segítőjének, de nem bánta meg, hogy az U21-es válogatott miatt befejezte csaknem 30 éves játékos pályafutását.
– Ha Zoli nem „hagyatja abba” velem a focit, akkor valószínűleg még Csákváron játszanék az NB II-ben – nyilatkozta a csakfoci.hu-nak a 36 éves tréner.
A csak bő egy évvel idősebb Vanczák Vilmos – Gera másik fontos embere – 2018-ban vonult vissza a Puskás Akadémiából, ahol helyet is kapott a szakmai stábban, majd Gera hívására csatlakozott ő is az U21-es csapat edzői team-jéhez.
Ha nem is valamelyik válogatottnál, vagy az NB I-ben, de a másodosztály éllovasánál és egyik legtehetősebb klubjánál, a DVSC-nél is két olyan – nem is olyan rég visszavonult – ex-focista van fontos pozíciókban, akik akár még a pályán is lehetnének. Tőzsér Dániel sportigazgató 2020 nyarán, a Paks elleni, kiesést jelentő bajnokit követően hagyott fel a futballal, de nem sokkal később már ő volt a szakmai munka egyik irányítója a klubnál.
Érdekesség, hogy a nemrégiben kinevezett Loki-edző, Huszti Szabolcs barátjával, Tőzsérrel egy napon jelentette be visszavonulását, de alig szűk kilenc hónappal később meg is kapta első vezetőedzői megbízatását. A komoly külföldi karriert befutott ex-középpályás egy szegedi kiütéssel nyitotta edzői pályafutását. Ő egyébként Juhászhoz hasonlóan sporttanácsadó is volt Fehérváron, ahol a feladatköre érintette többek között az utánpótlást és az NB III-as csapatot is.
De visszatérve még az élvonalhoz: Csizmadia Csaba, a Budafok vezetőedzője ugyan régebb óta nem volt már válogatott, de 2019-ben még jelenlegi csapatánál futballozott a másodosztályban. Az OTP Bank Ligában a kiesés ellen hajtó csapata kispadjára még játékos-edzőként ült le – volt, hogy be is cserélte magát… -, ma pedig már az NB I legfiatalabb vezetőedzője mindössze 35 évesen.
A névsoron végigtekintve megállapítható, hogy a mezőnyben akár ki is futhatott volna a pályára egy ilyen összetételű válogatott:
Csizmadia, Juhász, Vanczák – Gera, Sándor Gy., Tőzsér, Hajnal, Huszti – Szabics, Torghelle
De mi áll a háttérben?
Ami a jelenség okait illeti, több tényező is közre játszhat.
1. Az itt felsoroltakban nyilván óriási az ambíció a téren, hogy megmutassák, sikeres játékoskarriert követhet sikeres edzői és vezetői karrier is.
2. Ráadásul látszik az is, hogy kapva kapnak a feladaton a jelöltek. Torghelle például egy hete még egy másik klubnál sportvezető volt, most pályaedző lett. Ahogy írtuk, Juhász kapcsán is elsősorban az merült fel, hogy vezetői feladatai lesznek majd, de végül az edzői irányba indult el. De ugyanígy Gera, Hajnal, Tőzsér, Csizmadia vagy Huszti sem várt sokat, hogy beletanuljon egy szinte teljesen új szerepkörbe.
3. Ugyanakkor öngerjesztő is a folyamat, mert egyik ötlet hozza a másikat: ha egy élklub volt játékosával tud sikeresen dolgozni, nyilván a riválisoknál is felmerül az ötlet, hogyan lehetne felhasználni a kispadon vagy a klubházban a pályán is igen hasznosan dolgozó és megbecsült ex-focistát.
