Az egyetemi válogatott szövetségi kapitánya reménykedik abban, hogy jövőre tolódik az esemény.
Mint ismert, a koronavírus-járvány egyik negatív hozadéka a bajnokságok el nem rajtolása volt. Ám talán az egyik legnagyobb veszteség az a székesfehérvári egyetemi világbajnokság elhalasztása. Nemzeti csapatunk ugyanis rendületlenül készült a megmérettetésre, és arra, hogy bemutassa mire képes. Sok ifjú tehetség készült arra, hogy bizonyítson a nemzetközi porondon. Ráadásul egy remek teljesítménnyel, akár már a felnőtt válogatott ajtaján is dörömbölhettek volna. Grátz Vilmos szövetségi kapitány is kijelentette, hogy sok olyan játékost szívesen látna az A-csoportos Európa-bajnoki feljutásért küzdő címeres alakulatban.
Miakich Gábor az egyetemi válogatott trénere nagyon elkeseredetten vette tudomásul azt, hogy elmarad a hazai rendezésű vébé. Nagyon sok munkát fektettek abba, hogy összeálljon az alakulat a világbajnokságra.
Fotók: Cselleng Ádám
Magyar Amerikai Futball Szövetség: Hogyan érintett titeket a világbajnokság elhalasztása?
Miakich Gábor: Rettenetesen le vagyok sújtva, sokadik évünk, és megszámlálhatatlan munkaóránk van benne, amit a civil munkánktól, családunktól, szeretteinktől vettünk el. Nehéz bármit mondani ezzel kapcsolatban, megértem, hogy a jelen helyzetben nem volt más választás, de ez sajnos nem vigasztal bennünket és a srácokat sem. Mindenki rengeteget melózott már, és most értelmetlenné vált az a töméntelen erőfeszítés…
MAFSZ: Hol tartottatok a munkában, amikor kiderült, hogy halasztani kell a vébét?
MG: Egy vébére soha nem lehet felkészülni teljesen szerintem, de jól haladtunk, összeálltak a playbookok alapjai, a srácok megértették milyen fontos ez, mindenki egy irányba tartott, mindenki látta, és igazi küldetésként élte meg a felkészülést, és a válogatott szereplést.
MAFSZ: Mennyire sikerült a stábbal együtt összeszoknotok azokkal a srácokkal, akik már a bő keretet képezték a felkészülés alatt.
MG: Nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, már most nagyon hiányoznak a srácok, és még rosszabb érzés, hogy felelősséget vállaltunk értük, velük, és most úgy tűnik tehetetlenek vagyunk, nem tudjuk elvégezni a ránk bízott nemes feladatot, sőt még abban sem tudunk segíteni valójában, hogy a srácok kevésbé legyenek csalódottak, szomorúak. Mélyen együttérzünk velük, de többet bármennyire keserves is ezt kimondani nemigen tehetünk.
MAFSZ: Mennyire kell újra szervezned így a csapatot, hiszen valaki lehet, hogy egy következő egyetemi vébéig már nem lesz abban a korlimitben vagy esetleg nem lesz egyetemista?
MG: Most leálltunk mindennel, várjuk a híreket, biztos újra kell gondolni, szervezni sok mindent, de az alapvető hozzáállás, a kultúra, amit teremteni próbáltunk nem változik. Az edzői filozófiánk adott, ahhoz építettünk playbookot offense és defense oldalon is, ezekben sem lesz nagy egetrengető változás, finomhangolásra, esetleg hangsúlyok áthelyezésére persze szükség lehet.
MAFSZ: Szerinted ezek után az egyetemi válogatott jövője mi lesz, mivel ugye az egyetemi vébé hívta életre a nemzeti csapatot.
MG: Kivárásra játszunk, csak a remény maradt, hogy sikerül 2021-re tolni a sporteseményt. Ha nem sikerül és elmarad, akkor pedig komoly ajánlással fognak rendelkezni azok a fiatalok, akik részt vettek a programban és a későbbiekben szeretnének bejutni a felnőtt válogatottba.
