Steinmetz Ádámot nem politikusként, hanem vízilabdázó olimpiai bajnokként ismertem meg. Engem csak a sportban elért eredményei, az ott mutatott hozzáállása érdekel, a pártállása az nem az én témám.
Steinmetz az ellenzéki sportkabinet vezetőjeként vitán felül érdekes és egyben kényes kérdéseket is feszeget a Népszavában megjelent interjúban. Hogy mivel értek egyet és mivel nem, abba most nem mennék bele. Egy dologban viszont egyértelműen vitatkozom vele – ha elfogadja ellenvéleményemet. (Ha nem fogadja el, attól én még fenntarthatom a saját véleményemet…)
A Momentum olimpiaellenes kezdeményezéséről van szó, amelynek során jóval kétszázezer fölötti szavazatot „báláztak” és adtak le annak idején.
Azért volt inkorrekt ez a „szavazatosdi”, mert annak idején – ha jól emlékszem, 2014-ben – a parlamenti pártok még 92 százalékos többséggel támogatták a magyar olimpia rendezésének gondolatát.
Amikor viszont még jóval a 2017 szeptemberében, a perui Límában megrendezett szavazás előtt finoman szólva is “megingatták” az állami vezetőket, nem lett volna szükség a sokat emlegetett és elmaradt népszavazásra, ha a korábban 92 százalékot összeadott pártok mindegyike kiállt volna a korábbi voksait megvédeni.
Ez esetben hiába gyűjtötte volna a Momentum a szavazatokat, hiszen a politikai tényezők mindenkit megnyugtathattak volna: Magyarország igenis induljon el a limai szavazáson. Ám ezt a korábbi ígéretüket bizonyos ellenzéki pártok gyorsan feledni igyekeztek és halkan beálltak a Momentum mögé. Azok után már nem lehetett megrendezni a népszavazást – Magyarország a kisebb, erkölcsi vereséget választotta a visszalépéssel.
Azt is ki szeretném jelenteni, hogy szerény véleményem szerint
Magyarországnak nem volt reális esélye a 2024-es ötkarikás játékok rendezési jogának kiérdemlésére. Schmitt Pál, a NOB magyar tagja, a MOB örökös tiszteletbeli elnöke már a szavazás előtt egy évvel jelezte, hogy Magyarország esélyei a minimumra csökkentek,
mivel a visszalépett Róma szavazatait szinte kivétel nélkül Párizs kapja majd meg a döntés napján.
Ha ez így volt, akkor nem is a Momentum fúrta meg a magyar olimpiai rendezés lehetőségét. Ma már ez sem érdekes. Az viszont tény, hogy
ez a lépés egyértelműen politikai indíttatású volt és sokat ártott a magyar olimpiai mozgalom nemzetközi tekintélyének.
Azok után ugyanis, hogy Boston, Hamburg és Róma is visszalépett már jóval a sorsdöntő szavazás előtt, Magyarországnak meg lett volna az a lehetősége legalább arra büszkének lennie, hogy mindössze három jelentkező között megélte a 2024-es olimpia házigazdájáról döntő voksolást. Ha a rendezést nem is kapjuk meg, ez a tény akkor is sokat nyomott volna a latba a magyar olimpizmus presztizsét illetően, hiszen legalább eljutott volna az olimpiai rendezés előszobájába.
A Momentum azonban ezt is megirigyelte a sportszerető ország polgáraitól és kimondottan politikai indíttatásból cselekedett.
A sunyi politikai szándék ugyanis beáldozta a sportban elérhető erkölcsi siker lehetőségét,
amit a korábban az olimpia mellett szavazó ellenzéki pártok az elhallgatott szavazataikkal támogattak.
Ilyen és hasonló „gonoszságokra” is képes a politika….
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 53
