Michelisz Norbert címvédőként vágott neki a túraautó-világkupa (WTCR) 2020-as szezonjának, ám már korán kiderült, hogy idén nem lesz esélye bajnokságot nyerni. Ennek ellenére próbált optimista maradni, szándékosan a jövőre terelte a gondolatait. Az Indexnek adott évértékelő interjúban beszélt a nézők nélküli versenyekről, a stresszről, a családról és a Formula–1-ről is.
Michelisz Norbert (fotó: Isza Ferenc)
Címvédőként vágott neki a 2020-as idénynek, amelynek forgatókönyvét a koronavírus-járvány jelentősen átírta. Ahogy az erőviszonyokat is: a Hyundai finoman szólva felemás szezont futott, ön az istálló legjobbjaként a 13. helyen zárt összetettben. Hogyan élte meg ezt a hullámvasutat?
– Sejtettem, hogy nehéz lesz, de azt nem, hogy ennyire esélytelenek leszünk a bajnoki címre. Nyilván az elején, az első futamok környékén ez okozott bennem egy kis törést. Próbáltam pozitív lenni, még akkor is, amikor láttam, hogy óriási a lemaradásunk az élmezőnyhöz képest. Bíztam benne, hogy történik egy kisebb csoda, optimista voltam. Ahogy haladtunk előre az idényben, úgy be kellett látnom, ez a szezon a túlélésről szól – a bajnoki címért nem tudtam küzdeni. Nagyon fájt ez, mert a tavalyi siker után az volt a célom, hogy megvédjem a címem, mélyütésként ért, hogy nem lesz rá esélyem.
Mikor veszítette el az optimizmusát, amit említett?
– Teljesen még most sem veszítettem el. Amikor beláttam, hogy nem fogok bajnoki címet nyerni, akkor elkezdtem a 2021-es esélyeimet maximalizálni. Mentálisan ez egy menekülőút volt. Nyilván koncentráltam a versenyhétvégéken, de már latolgattam az esélyeimet arra, hogyan tudnék jövőre ismét bajnok lenni. Szándékosan a jövőre tereltem a gondolataimat.
Az esélykiegyenlítő-rendszer rosszul érintette a Hyundait, ráadásul azok a versenyek kerültek ki a naptárból, ahol jól teljesített korábban. Ez ott volt a fejében, amikor készült a szezonra?
– Nem éreztem ezt, a hatfordulós versenynaptárban így is voltak olyan pályák, amiken szeretek menni. Igaz, hogy kiesett Szepang vagy Makaó, de ott volt a Hungaroring, a Slovakiaring és a Nürburgring. Azt sem mondanám, hogy mindent az esélykiegyenlítő rendszerre foghatunk. Sok összetevős a bajnokság. Tény, hogy kisebb sansszal indultunk, de volt olyan csapat, ami hozzánk hasonló feltételekkel versenyzett, és ott volt a bajnoki cím kapujában. Nem lehet mindent a külső körülményekre fogni. Én, mint versenyző és a csapat is sok apró dologban hibázott, de ha mindent tökéletesen csináltunk volna, valószínűleg akkor sem ünnepelhettünk volna bajnoki címet. Fontos kielemezni ezeket az apróságokat. Egy versenyzőnek könnyű kifogást találni, sokan ebbe a hibába esnek.
A külső körülményeket akkor hagyjuk is. Mi az, amit viszont a 2020-as szezonban a saját számládra írnál?
– Nem voltam kiegyensúlyozott. Az elmúlt években rendre az élmezőnyben vitézkedtem, nagyjából kiismertem az ellenfeleket. Most visszazuhantam a középmezőnybe, ahol teljesen más habitusú versenyzés van, amit újból fel kellett fedeznem. Ez lényegében egy kocsmai harc. A pályafutásom elején hozzászoktam ehhez, de az elmúlt években bajnoki címekért harcoltam, letisztultabb volt a mezőny, így az ilyen apróságok nem fértek bele. Nem csaptam le mindig az adódó lehetőségekre. Ha nem is a bajnoki címért küzd az ember, nem szabad pontokat hagyni az asztalon.
Ilyen szituációban tudja egy versenyző ugyanúgy motiválni magát? Ugyanazzal az intenzitással áll bele a tesztekbe, az időmérőkbe és a versenyekbe?
– Sokkal nehezebb ilyenkor, ezt is meg kell tanulni. Szándékosan és tudatosan kell irányítani a gondolatokat a jó irányba, nem szabad beragadni egy negatív spirálba. Muszáj függetleníteni magunkat ettől, és arra összpontosítani, hogy a legtöbbet hozzuk ki az adott helyzetből. Mindig előre kell nézni, de ezt könnyű mondani, megcsinálni annál nehezebb.
Melyik polcra tenné ezt az évet az eddigi versenyzői karrierjében?
– Valahová alulra. Szakmai szempontból nem ez volt a legrosszabb idény. A Hyundai-versenyzők közül én végeztem a legelőrébb, így lényegében teljesítettem a minimumot. Korábban olyan is volt, hogy magasabb pozícióban zártam az összetettben, de a csapaton belül nem én voltam a legjobb. Nekem többet számít az, ha a lehetőségeimből kihozom a maximumot.
A koronavírus-járvány miatt a WTCR magyarországi versenyhétvégéjét is zárt kapuk mögött rendezték. Milyen volt a nézők nélküli Hungaroringen körözni?
– Furcsa. Az egész olyan volt, mint egy tesztnap. A feszültség hiánya miatt csökken a nyomás is. Normál esetben egy mogyoródi versenyhétvégén minden reggel gyomorgörccsel ébredek.
Nehéz a Hungaroringen felszabadultan teljesíteni, mert amikor vannak szurkolók, akkor a megszokott nyomás másfélszeresét érzem. Ebben az évben visszaestem a feles szorzóra, ami nagyon furcsa volt. Próbáltam elképzelni, milyen lesz nézők nélkül, de amikor szembesültem vele, akkor jöttem rá csak igazán, hogy ez nem az a versenyhétvége, amit szeretek.
(A teljes írás az index.hu/sport oldalain olvasható)
