Az internet jóvoltából egyre kevesebb tény, történés, esemény marad felfedezetlenül. Az pedig egyébként sem tartozik a titkok zárt körébe, hogy a rendkívül tehetséges úszónak indult Szilágyi Liliána ez év novemberében már a 26. születésnapját ünnepelheti.
Szilágyi Liliána. Fotó: Tumbász Hédi
„Lilu” óriási ígéretként jelentkezett a medencék világában: előbb 2014-ben két aranyérmet is elhozott az ifjúsági olimpiáról, majd 2016-ban a felnőttek Európa-bajnokságán csekély különbséggel a győztes mögött lett második fő számában, a 200 méteres pillangóúszásban.
Ennek immár hatodik esztendeje – azóta az újabb eredmények nem sorjáznak. Liliána 2020 év végén bejelentette, hogy átmenetileg visszavonul, mert rendeznie kell maga körül a dolgokat. Ezzel a döntéssel eleve feladta azt a lehetőséget, hogy indulhasson az egy évvel elhalasztott, 2021-ben „2020” felcímmel Tokióban megrendezett nyári olimpiai játékokon.
Jómagam először – és egyelőre utoljára – 2014-ben találkoztam Liliánával és édesapjával, dr. Szilágyi Zoltánnal, mégpedig a Városmajor utcai uszodában. Amolyan ismerkedő jellegű beszélgetés volt ez az akkor még a Szent Angéla Gimnáziumban előbb nappali, majd könnyített magántanulóként iskolázó úszó ígérettel. Semmi extra nem maradt meg bennem ebből a rövid beszélgetésből, az azonban akkor is egyértelmű lett előttem, hogy Szilágyi keményen fogja a lányát, az írást be kellett neki (nem a lányának!) mutatni, jóváhagyás céljából. Liliánával azóta sem futottam össze, bár sokszor érdekelt volna egy újabb beszélgetés lehetősége.
Azután jött az első, nyilvánossága került meglepetés, a 2020 végén bejelentett, átmeneti pihenő ténye. A regeneráló időszak feltételezett ideje fél év lehetett, ami már lassan harmadszor is elmúlik, Liliána pedig továbbra sem szállítja a tehetsége alapján még mindig jogosan várható eredményeket.
Ám ifjú bajnoknőnk – aki, ha így halad, örökös reménység marad – új területen igyekszik felhívni magára figyelmet. 2021 decembere óta időről időre újabb és még újabb események nyilvánosságra hozatalával irányítja magára az érdeklődést. Előbb csak az ő és édesapja közötti állítólagos negatív történések árasztották el a magyar sajtó legszélesebb palettáját, majd fokozatosan bővítette a szereplők kilétét és a semmiképpen sem örvendetes sztorik számát.
A legújabb „kiszivárogtatások” szerint édesapja, Gerda húga és édesanyja szerepeltetését követően a Nemzet Sportolója, a 3+1-szeres olimpiai bajnok, 2013-ban meghalt Gyarmati Dezső is képbe került. Liliána szerint a nagypapa többször megvédte volna őt apjával szemben, amely „eszmecserék” azután tettlegességig fajultak. Szilágyi állítólag jól „megruházta” Gyarmatit, ami az évtizedekkel fiatalabb, többszörös úszó olimpiai részvevőtől nem lehetett különösebben nagy bravúr.
Ezek a „csepegtetett” sztorik egyáltalán nem érdekelnek, hiszen nagy valószínűséggel Liliána pótcselekvéseiről van szó. Ha már úszóként nem tudja szállítani a tehetsége alapján elvárható színvonalú eredményeket, hát valahol csak ki kell emelkedjen a „nagy masszából”.?. Talán előbb-utóbb létrehoz egy, a korábbi, közkedvelt Szabó családhoz hasonló, folytatásos sorozatot is, ki tudja? Más kérdés, hogy ennek hosszú távon mi lehet a hozadéka? Az valószínű, hogy ha úgy hozza az élet, ezeket az egyre markánsabb sztorikat jó pénzre is be lehet váltani. Ám ezek a lehetőségek csak ideig-óráig tölthetik be a tehetséges hölgy viharokkal fűszerezett, egyben hiányérzettől is motivált életét.
Számomra ugyanis a napnál világosabb, hogy Szilágyi Liliánának nem a kétes értékű interjúk osztogatásával kellene foglalkoznia, hanem sokkal inkább a medencében bizonyítania. Mivel nem vagyok kiképzett úszó szakember, így csak tapogatózó jóslásként merem megemlíteni: tehetsége ismeretében talán még mindig nem késő nekiállni a valóban komoly rehabilitációnak és ott produkálni egy csattanós eredménysort.
Például a 2024-es, párizsi olimpián. Én az erre az útra visszakanyarodó Szilágyi Liliánáról szeretnék olvasni-hallani-írni, nem arról, hogy ki kit pofozott fel a Gyarmati-Szilágyi család belharcai során.
(jochapress / Jocha Károly)
