A bajok még a kilencvenes évek elején kezdődtek. Az úgynevezett rendszervaltas első éveiben, a zavarosban halaszók szamara idealis közegben sorra alakultak a legkülönfélébb cégek, amelyek rövidebb-hosszabb idő utan igen gyakran csődbementek. Közben – akar a gaz a vetésben – sorozatban emelkedtek ki az újgazdagok, akik – többnyire fekete – pénzeiket igen gyakran a sportéletbe is bevezették. Maról holnapra kerültek szazmilliós adakozók, akik legtöbbje azutan ugyanolyan gyorsan el is tűnt, ahogyan jött.
Ebben az időben kezdődött a csapatsportokban a külföldiek invaziója. Jól működött a Veszprémben edzősködő Melnyik masodallasa, amit a szakmaban csak ,,Melnyik-istallóként” emlegettek. A mi Valerijunk – ha jól emlékszem – kilenc orosz jatékost forgalmazott, Nyíregyhazaról Komlóig, ahol éppen pénzes tamogatói voltak az élvonalbeli csapatoknak. Azutan jöttek a kubaiak, akik először – úgymond – közös edzőtaborozasra érkeztek Magyarorszagra, s milyen érdekes, őket is a veszprémi klub ,,forgalmazta”. Ebben a hullamban érkezett többedmagaval együtt Perez és a tragikusan fiatalon elhunyt, kivaló kapus, Hernandez is.
Szamomra egyébként a legemlékezetesebb alakítas a Diósgyőr női kosarlabdazóié volt. Az orszag egyik legszegényebb varosaban külföldiekre érdekes módon majd mindig jutott extra pénz.
