Óriási meccs, óriási hangulat volt szerdán este a Veszprémi Arénában, ahol BL-mérkőzésen a sorozat tavalyi győztese, a Barcelona volt a vendég-ellenfél.
Sipos Adrián: Ugyan kérem? Nem történt itt semmi különös (fotó: nso.hu / Tumbász Hédi)
A Veszprém – különösen hazai pályán – mindig izgalmas, változatos és magas színvonalú meccseket játszik, ez tény. Ehhez megvannak a szükséges, nemzetközi klasszis játékosai, akik mögött két, ugyancsak kiváló hálóőr végzi a dolgát. Ezen az estén Corralesre esett a szerb edző, Ilic választása, a hatalmasra nőtt portás pedig egészen kivételes produkcióval segítette csapatát. A mezőnyben Marguc és Nenadic volt a legjobb, de másokat is dicséret illet, elsősorban a támadások során mutatott produkciójukért.
Ami viszont nem tetszett – és ilyesmiről csak a legritkábban lehet olvasni a magyar sportsajtóban! -, az a védekezés milyensége. Azt mindenki tudta, hogy Sipos Adriánt elsősorban „takarítói” feladatok megoldására szerződtették. Szebben kifejezve, az ellenfél játékosainak semlegesítése a feladata. Ez a kemény és egyben durva fiatalember viszont messze nem elégedett meg a semlegesítéssel, hiszen a felütésen keresztül a földrevitelen át sokféle „bunyós” elemmel tarkította fogásskáláját. Volt, amikor egyik kezével az ellenfél mezét húzta már legalább egy méterre a gazdájától, miközben a másikkal „füleseket” osztogatott a riválisnak. Amikor pedig kiállították, a legártatlanabbnak mutatta magát. Még akkor is, amikor Borsos Attila szakkomentátor is felvetette: ezért bizony akár piros lapot is adhattak volna…
Sipos méltó párja a szlovén hentes és mészáros, Blagotinsek, aki vérben forgó szemekkel szintén folyamatosan bizonyítja, milyen jó erőben van. Hogy ezek a mutatványok olykor a durvaság kategóriájában is előkelő besorolást nyerhetnének, az őt nem izgatta. A két „főerős” ember mellé igyekszik felzárkózni a többre is hivatott Ligetvári is, aki szintén gyakorlott a megfélemlítés eszközeinek alkalmazása terén. Néha őt is kiállítják…
A korrektség kedvéért fel kell említeni, hogy az ellenfélnél sem mindenki az első táncosok eleganciájával követte a történéseket. Szigorúság dolgában az egykori szegedi, a brazil Petrus volt a legjobb, ez sem vitás. Őt is azért szerződtették.
Ami azután az utolsó fél percben történt, az az MMA harcosoknak is dicséretére válhatna. A hatos vonalig elvergődött spanyolra ugyanis kamikaze módon hárman repültek rá és természetesen „hatástalanították” is. Ezért nem járt semmi, pedig a két perc plusz hétméteres lett volna a korrekt ítélet. Hogy ez a bíróknak miért nem jött össze? Utólag megnézve talán ők is kicsit elpirulnának, amiért semmit nem ítéltek.
E sorok elkövetője persze magyarellenesnek és ki tudja még, minek lesz elkönyvelve csak azért, mert nem elfogult hazai drukkerként, hanem tárgyilagosságra törekvő tollforgatóként is nézte – és egyébként kimondottan élvezte! – az összecsapást. Ezért az utolsó „földbedöngölésért” és az elmaradt ítéletért is le merem írni: a Barca a döntetlent mindenképpen megérdemelte volna. Azzal együtt is, hogy Cindric hiánya jócskán érződött a döcögő összjátékukból.
(jochapress / Jocha Károly)
Post Views: 62
