Vidám, jó hangulatú tornán vehetnek részt a Kézilabda az iskolában-program tagiskolai az Angyalföldi Sportközpontban. A Sulikézi-fesztiválon százhúsz csapat indul, de nem a számok vagy az eredmény, hanem az élmények és a jókedv a lényeg.
reb • Az ősszel még csak beszélgettünk arról, ami februárban valósággá lett. A harmadik éve – jelenleg 117 intézményben – működő Kézilabda az iskolában-program tagjai saját, belső versenyrendszerben méretnek meg. Pontosabban, ez nem is teljesen jó kifejezés, hiszen az állást csupán a régről megszokott kis, lapozós eredményjelző tartja számon… Nagyjából a meccs lefújásának a pillanatáig. Az elmúlt hétvégén az U10-esek, most az U9-esek ragadtak szivacslabdát, jövő héten pedig a legkisebbek, az U7-U8, azaz első és második osztályosok következnek.
Az U10-esek a múlt hét végén léptek pályára • Fotó: Cseh Péter/MKSZ
„Kell jegyzőkönyv?” – kérdezi az egyik edző Majoros Gusztáv szakfelügyelőt, amelyre „nem” a válasz: a végeredmény, a sorrend nem lényeges. Igaz, az ellátogató szülők és a gyerekek is számolják, ki hány gólt lőtt. Hangos szurkolótáborok alakultak ki, s bár fancsali arcot alig láttunk, nem egy „Győztünk, győztünk!”-csatakiáltással közlekedő kicsivel találkozunk. Minden induló – 55 összesen 120 csapatot nevezett – ugyanazt, a részvételről szóló oklevelet kapja meg. Ha úgy tetszik, mindenki első. Főleg nyertes.
„Fontosnak tartjuk, hogy a saját körükben játsszanak a gyerekek, mert így nem éri őket negatív élmény azzal, hogy esetleg az egyesületekben kézilabdázók nagy vereséget mérnek rájuk – rögzíti a programot vezető Juhász István. – Az a lényeg, hogy mindannyian pályára lépjenek, és megismerkedjenek a mozgás örömével.”
A Sulikézi-fesztiválra szakemberek sora látogatott el, s a kérdésünkre Juhász elmondja, adatbázist készítettek a legtehetségesebbnek tartott játékosokról, akiket – a többieket sem elfeledve persze – kiemelten figyelnek. Idővel az lenne a cél, hogy minél többen kedvet kapjanak a sportághoz, és igazolt kézilabdázóvá váljanak.
„Láttad, milyen ügyes? Szép kis indulócselt csinált” – váltott szót Majoros és dr. Marczinka Zoltán, a szövetség szakmai és sportigazgatója, azaz, bár akad, aki csupán fél éve játszik, máris ígéretes kézis palántának látszik.
Fotó Cseh Péter/MKSZ
„Aranyosak, ügyesek, lelkesek – mondja a négy szakfelügyelő egyikeként dolgozó Majoros, aki „civilben” az MTK utánpótlás-leánycsapatainak az edzője. – Nagyon sokat számít egy év, a negyedikesek közül néhányan már akkorát lőnek, hogy csak na! A kisebbek még néha elbotlanak a vonalban, vagy úgymond, megállnak virágot szedni. Nyolcan ugranak rá a labdára, amely kigurul a kupac alól. De az a fontos, hogy jól érzik magukat, és sokat fejlődnek.”
És találkoznak a legkiválóbb játékosokkal. Néhány órával az egymás elleni élvonalbeli bajnoki összecsapásuk előtt a tatabányai olimpiai negyedik helyezett Harsányi Gergely és a majdnem százszoros válogatott, orosházi Buday Dániel is eljött a Sulikézi-fesztiválra. Sőt, meccset is fújtak a gyerekeknek – a síp is olyan jól állt a kezükben, mint a labda. A csemeték persze megrohanták őket aláírásért.
„Örömmel vállaltam el a felkérést, hiszen tudom, sokat jelentenek a gyerekeknek az ilyen élmények” – mondta mosolyogva a remek irányító, majd Tatabánya felé vette az irányt.
„Csak fél éve játszanak, de már a hírt hallva, hogy Budapestre utaznunk, nagyot fejlődtek – mondja a Szabadkígyósi Általános Iskola tanítója, Leszkóné Bacsa Barbara. – Nagyon izgatottak voltak, sokat hangoskodtak az idefele vezető úton. Lelkesek is maradtak, hiszen nyertes meccseket is tudunk vívtak, örömet ad nekik az ittlét.”
A programot vezető Juhász elmondta: a szövetség finanszírozta a csapatok utazását, budapesti tartózkodását és a felszerelést. Több tízmillió forintot szántak erre, ráadásul február mellett áprilisban és júniusban is osztályonként megméretnek a csapatok. A „megtérülés” pedig – ahogyan az utánpótlás-nevelésben mindig – úgyis évek múlva jön el.
Február 20-én videóriportot láthatnak a Sulikézi-fesztiválról az M4 Sport Jövünk! című utánpótlás-magazinjában.
