Világversenyről hat érmet elhozni, ez nem mindennapi teljesítmény. Ez az állítás akkor is igaz, ha gyorsan hozzátesszük: a szumózó Molnár Tamás három korosztályban (U21, U23 és felnőtt) indult, egyéniben és csapatban is, és mind a hat próbálkozása dobogós helyezést hozott számára.
A tallini szumós éremhalmozók. Balról Molnár Tamás
– Túl a gratuláción megkérdezném, melyik érem született a legnehezebben?
– Talán a felnőttek 100 kilós súlycsoportjában izzadtam meg leginkább – válaszolt az Érdi Spartacus 21 éves versenyzője. – Tizenöten indultunk, háromszor győztem, egy meccsemet viszont elvesztettem. A szumóban szokatlanul hosszú, több mint 20 másodpercig tartott ütközetben maradtam alul egy orosz versenyzővel szemben, így a döntő helyett csak a kisdöntőben csatázhattam, ahonnan el is hoztam a bronzérmet.
– Milyen volt az Európa-bajnokság megrendezése az észt fővárosban, Tallinban?
– Volt némi fejetlenség, hiszen például az U21-es korosztályban előbb a másik ágról szólítottak egy orosz versenyzőt, akivel azután kiderült, hogy hiába küzdöttem meg, az eredményt természetesen érvénytelenítették. Ami viszont még ennél is feltűnőbb volt, az a lengyel bírók erősen részrehajló bíráskodása. Nekik több mérkőzésvezetőjük is közreműködött és ezt az erőfölényt minden úton-módon igyekeztek is a legkülönfélébb formában érvényre juttatni. Nekünk csak egy emberünk – a korábbi nehézsúlyú kiválóság, Kálló Gyöngyi – bíráskodott, így nem lehettünk a lengyelekkel egy kategóriában.
– Tamás néhány hete nem indult az országos bajnokságon, mert állítólag dolgoznia kellett.
– Így történt! Mi egy családi vállalkozásban működtetett pékséget viszünk a lakóhelyünkön, Érden. Azon a vasárnapon több bolti eladót kellett nélkülöznünk, így muszáj volt a pult mögé állnom. Egyébként meggyőződésem, hogy – nem lebecsülve az Ob-t – a nemzetközi megméretés sokkal többet jelent, hiszen ott reális képet kaphatunk a felkészültségünk jelenlegi állásáról, hol tartunk a világbajnokság felé vezető úton.
– Erre a vb-re szeptemberben, Hawaii-szigetén kerül sor. Oda milyen reményekkel készül?
– Tavaly még 115 kilóban versenyeztem edzőm, Kovács János irányításával és felkészítésével. Közben kiderült, hogy a 100 kilósok is megmérkőzhetnek a világbajnoki címért, így minimális fogyasztással az alsóbb kategóriában méretem meg magamat. Igazán csak a világbajnoki címnek örülnék, egy esetleges negyedik helyet pedig már egyértelmű csalódásként élnék meg. Klubtársaim közül Berta Mike, Délceg József és Papp Arnold is a jó szereplés reményében készül erre a nagy kalandra. Az igazi nagy célt pedig a 2021-ben, az amerikai Birmingham-ben esedékes Világjátékokra történő kijutás és ottani helytállás jelenthetné.
– Addig mi minden vár Molnár Tamásra?
– Gyerekkorom óta birkózom is, ott sem az indultak még kategóriát akarom gyarapítani, országos bajnoki ezüstérmet is kiharcoltam korábban. Jelenleg egy kétéves, OKJ-s képzésben veszek részt, ahol kereskedelmi és marketing ismereteket tanulok. Iker fivéremmel és bátyámmal egy jelenleg folyó, nagyobb családi ház építésébe is besegítünk, mindhárman dolgozunk is, így a napirendünkben nagyon kevés idő nincs már jó előre betáblázva. Ha olykor mégis összejön néhány szabad órám, hát legszívesebben Etyeken, a Bódi-tónál, horgászbotokkal a kezemben igyekszem kikapcsolódni és felfrissülni.
(jochapress / Jocha Károly)
