A hatvanöt év előtti, akkor hatalmas sikernek számító kosárlabda Európa-bajnoki győzelem kovácsáról, Páder Jánosról már nem mindennapi dolog hiteles információkat szerezni. Szerencsére az Eb-ről ugyan fertőző májgyulladás miatt lemaradt, immár 87 éves Judik Zoltán abszolút hiteles tanúja az egykori sikerkapitány munkásságának. Annál is inkább, mivel ő végig a legszűkebb keret tagjai között készült az 1955-ös, budapesti rendezésű kontinensviadalra.
Judik Zoltán (fotó: jochapress)
– Középiskolás voltam, amikor elkezdtem módszeresen foglalkozni a kosárlabdával – emlékezett a ma is aktív mérnökember, aki a korosztályos teniszben is mindmáig igen eredményes. – Első edzőm Rébi László volt, őt követte Csányi Zoltán, aki még negyven fölött is igen jó kosarasnak számított. Az elméletileg hatalmas tudású Szabó János is foglalkozott velem, mielőtt bekerültem a válogatott keretbe.
– A felsorolt edzők után milyen benyomások érték Páder János részéről?
– A Budapesti Honvéd edzőjeként ismertem meg 1951-ben, amikor párhuzamosan a válogatott felkészítésével is ő foglalkozott. A Tatai Edzőtáborban kerültünk először emberközelbe egymással, amikor a helsinki olimpiai felkészülés alatt a MAFC csapatának tagjaként, edzőmérkőzésre voltunk hivatalosak. Nagyon csendes, céltudatos, következetes, kemény, mondhatnám akár, hogy törtető ember volt. – János (akit leginkább csak Janikaként emlegettünk egymás között) ugyan jóval fiatalabb, energikusabb és munkabíróbb volt az előzőeknél, de morálisan, szellemi és jellembeli nevelésben, emberi tartásban az idősek jobbak voltak nála.
– Mivel volt egyértelműen jobb Páder az akkori élvonalbeli edzőknél?
– Ő a lendületre, a rohanásra, a fizikai állóképességre épülő játék vonatkozásában volt felülmúlhatatlan. A csapat elért nemzetközi eredményei is bizonyították, hogy az új, és előre mutató elképzelései követésre érdemesek voltak. A legapróbb részfeladatokra is alaposan felkészült és elképzeléseit következetesen végig is vitte. Az akkoriban az amerikaiak divatos, az elzárásokra alapuló játéka helyett a fizikai erőfölény, a gyorsaság, az energikus támadásvezetés, a kiváló labdakezelés és helyzetfelismerés híve volt. Ehhez választotta ki az embereit és a játékosállomány képzésében is ezt a vonalat követte.
– Melyek voltak azok az egyértelműen pozitív vonások, amelyek jellemezték Páder szakvezetői tevékenységét?
– Hosszú, együtt átdolgozott évek során megtanultuk tőle, hogy minden megméretésre alaposan fel kell készülni. A siker érdekében tanulmányozni kell az ellenfél taktikai repertoárját és játékbeli lehetőségeit. Ha lehet, már a találkozó elején meglepetést kell okozni az ellenfélnek, amellyel szemben határozott, gyors lerohanós játékra kell törekedni.
– Milyen volt az emberi kapcsolata a játékosaival?
– A csekély korkülönbség is szerepet játszhatott a közvetlen hangvételben. Gyakran beállt közénk focizni vagy lábteniszezni. Akiben megbízott, amellett kitartott és csak szükség esetén (sérülés vagy 1956 után az eltávozottak pótlása) vont be újakat, akiket mindig az edzőbizottsággal és a szövetséggel összhangban jelölt ki.
(Magyar Edzők Társasága / Jocha Károly)
