Már kiskorom óta sportlövő akartam lenni, mivel a szüleim ezt a sportágat űzték, klubtársak voltak Edittel. Edit néni az utolsó versenyén még Anyukámmal együtt állt a dobogón… és egyébként is már négy-ötéves korom óta ismerem őt.
Tanítvány és mestere: Péni István és Kissné Oroszi Edit
A régi lövők ugyanis összejártak, és ezekre a találkozókra a szüleim engem is elvittek, és Edit néni már akkor tanítgatni kezdett. Alig vártam, hogy felnőjek, és lemehessek a lőtérre. Tizenegy éves koromban ez megtörtént. Rajtam kívül csak egy hasonló korú fiú volt a lőtéren, a többiek mind idősebbek voltak. Pár edzés után Edit néni berakott a csoportjába és komolyan elkezdett velem foglalkozni. Ettől kezdve a célom az volt, hogy országos csúcsot lőjek, mert onnantól tegezhettem őt.
Tizenkét évesen ez sikerült, a „Csókolom, Edit néni”-ből tegezésre váltottunk. Szerintem ő a legnagyobb szaktekintély, a legeredményesebb edző. A mi kapcsolatunk különleges, mert szinte második édesanyámnak is nevezhetem őt: ha kellett, értem jött az iskolába, az edzésre ebédet hozott nekem. Tudunk civakodni is, mint Anyával, de szeretjük egymást. Amikor ő volt az utánpótlás-kapitány, rengeteg időt töltöttünk együtt, nemcsak az edzéseken, hanem az edzőtáborokban és a versenyeken is. Amikor a magyar lövészet 2009 környékén hullámvölgybe került, mert nem volt elég feltörekvő fiatal tehetség, vitt engem külföldre is, menedzselte a pályafutásomat.
Az utóbbi éveit az én sikereimnek szentelte, minden tudását átadta nekem, és egyébként is mindent megtett értem. De nem csak belőlem „csinált” eredményes sportolót. Rengeteg lövőt felnevelt, és nemcsak a tehetségeseket oktatta, hanem azokat is, akikről más már lemondott. Az a fantasztikus benne, hogy mindenkiből képes a maximumot, a legjobbat kihozni, a kevésbé tehetségesekből is jó lövőt nevel. Ráadásul a nehéz helyzeteket is megoldotta, a rossz körülmények között is megtalálta a megoldást, életben tartotta az utánpótlást és az egyesületet.
A lőtéren kívül is olyan sok élmény fűz össze minket, hogy nem is tudnék kiemelni közülük egyet…. de talán azt mégis, hogy megható volt, amikor az ifjúsági olimpiai győzelmemmel együtt ünnepeltük az ő születésnapját. Nagyon vicces volt, amikor Kínában órákra alkudoztunk, vagy nagyon megható volt az is, amikor a 2014-es granadai világbajnokságon több napig ápolt, mivel egy komoly betegséget sikerült összeszednem.
Nagy sikereinket is együtt szoktuk ünnepelni Edittel, a férjével, aki szintén sportlövő volt, a fizikai edzőmmel Tóth Józseffel, a párjával és a szüleimmel egy jó vacsora mellett.
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
