Öt évet töltöttem Kati néninél, és visszatekintve kijelenthetem, így komplett a pályafutásom. Ha nem lett volna az az öt év, hiányérzetem lenne.
Fábiánné Rozsnyói Katalin (fotó: jochapress)
– Hitevesztett voltam, amikor csatlakoztam hozzá és a fiatal csoportjához, bennük láttam az utolsó esélyt, még egy dobást az életben. Hihetetlenül sok dolgot tanultam Kati nénitől! A Testnevelési Egyetem szakedzői képzését végzem mesterszakon, és ott olyan dolgokat tanulok, amiket ő már évtizedekkel ezelőtt alkalmazott a tanítványainál, ezt a Kőbán Ritával folytatott beszélgetésekből tudom. Lenyűgöz Kati néni következetessége, ahogy motiválni, inspirálni tudja a versenyzőit.
– A nyolcvanas évek óta közelről figyelhettem edzői pályafutását, mindig „rettegett Kati néniként”, emlegették őt. A lányokkal elért szakmai eredményei ismertek voltak, és én nem értettem, hogy a világraszóló sikerek után miért hagyták el a tanítványai. Nem akarok a védője lenni, de ma már azt mondhatom, hogy az volt a hibás, aki elment tőle.
– Rájöttem, hogy Kati néni sosem kegyelmez, ugyanazt követeli, ám a tanítványa, ha eléri az álmát, mondjuk olimpiai bajnok lesz, utána kienged. Amíg fiatalon mindent megcsinálsz, később már nem biztos… Vagyis a versenyző változik, és nem ő. Amikor a londoni olimpia előtt őt választottam, úgy döntöttem, hogy mindent megteszek, amit kér tőlem, az utolsó méterig. Szavakkal nem kifejezhető kemény időszak volt, maga a horror, de megérte!
Kammerer Zoltán (fotó: Csudai Gábor/origo)
– Kati néni ma is, közel a nyolcvanhoz naprakész, szellemileg friss, ha lehetne, tanítani kellene őt. Soha nem függött senkitől anyagilag és szakmailag sem. A magánéletben humoros, jó fej. A legjobb eredményeimet, az olimpiai aranyakat nem nála értem el, de a londoni olimpián megszerzett második hely számomra arannyal felérő ezüstérem.
– Manapság nem vagyunk napi kapcsolatban, ő Budapesten él, én főleg Szolnokon vagyok, de ünnepnapokon felhívjuk egymást. Kimondottan szakmai kérdésben legutóbb 2018-ban hívtam, hogy a tanácsát kérjem. Mostanában szívesebben beszélget az unokájáról és a kutyájáról, versenyekre sem jár. Jobban örülnék, ha többet lenne a körünkben, a kajak-kenu családnak szüksége lenne rá, és még sok ilyen edzőre!
(Magyar Edzők Társasága / Füredi Marianne)
