Egyfajta családi sikertörténet…Pars Krisztiánnak az Európa-bajnok Gécsek Tibor adta a kezébe a kalapácsot, pár hétig Németh Lászlóval dolgozott, Németh Pál, a Dobópápa nevelt belőle versenyzőt és Németh Zsolttal ért fel a csúcsra.
A londoni olimpián megszerzett aranyéremmel, Németh Zsolttal (fotó: jochapress)
– Korábban futballoztam és kézilabdáztam, de mivel ügyes voltam az atlétikában is, előző testnevelő tanárom ebbe az irányba terelgetett. Így alakult, hogy a szintén szentgotthárdi Gécsek Tibor vitt le a szombathelyi dobókhoz, ő adta a kezembe a kalapácsot, majd az első hetekben Németh László foglalkozott velem, mert Pali bácsi akkor éppen kórházban volt.
– Mi az, ami első benyomásként megmaradt Benned a Pali bácsival való találkozásból?
– Nem tudok egy konkrét dolgot említeni. Inkább az a mindennapokra jellemző szigor és feszesség marad meg az emberben, hogy mindent nagyon precízen megtervezett, óriási elvárásokkal volt irántunk, amit mondott, annak úgy kellett lennie. Persze a szigor mögött ott volt a törődés. Rendkívüli pontossággal meg tudta állapítani, hogy kiből lehet jó sportoló és ha valakiben meglátta a szikrát, akkor azt nagyon keményen fogta. Mindig a hibákat elemezte, ezzel is próbált minket ösztönözni. Sokszor mondta, hogy: „Ebből így nem lesz semmi!” Ha valami tetszett neki, akkor mindössze annyit mondott:”Jó!” Ha jól szerepeltünk egy világversenyen, akkor a dicséret nála úgy működött, hogy: „Jó, holnap gyere át hozzám a garázsba és válassz egy képet!”
Németh Pál (fotó: jochapress)
– Neked hány képed van?
– Ha jól tudom, összesen hat.
2008-ban a pekingi olimpián Németh Pál tanítványa, Pars Krisztián a selejtezőből egyedüliként nyolcvan méter fölötti dobással, legjobb eredménnyel jutott a döntőbe. Ott nem tudott tovább javítani és a negyedik helyet szerezte meg. A második és harmadik helyen végzett fehérorosz atlétákat a verseny után doppingvétség miatt kizárták, akkor úgy nézett ki, hogy Pars ezüstérmet kap. A fehéroroszok fellebbezését a Nemzetközi Sportdöntőbíróság vizsgálta meg és végül 2010 júniusában a javukra döntött. 2009-ben Németh Pál azzal a tudattal halt meg, hogy végre sikerült egy olimpiai érmet szerezni. Halála után csoportját kalapácsvetésben vb-ezüstérmes fia, Zsolt vette át.
– Pali bácsi kérlelhetetlen szigorán Zsolt finomított kicsit. Egyénre szabottabban kezdtünk dolgozni, lehetett vele kompromisszumot kötni, jobban bevonta a versenyzőt a közös munkába. Behozott bizonyos újításokat és a korábbi – nevezzük úgy – “munkamánia” mindenek felettiségét felváltotta a versenyidőszakban a pihenés előtérbe helyezése, ennek köszönhetően pedig jobban sikerült a formaidőzítés. Így volt ez Londonban is, ahol végre felértünk a csúcsra. Úgy gondolom, a Pali bácsival megalapozott és a Zsolttal „kiélesített” munkának köszönhetően.
(Fazekas Erzsébet)
