Bár a magyar sportban már nem illik semmin sem fennakadni, mégis vegyes érzésekkel olvastam – és azóta is „emésztgetem” -, hogy Chema Rodriguez lett a magyar férfi kézilabda válogatott kapitánya. Nem kis időre, hiszen 2024-ben jár le a szerződése, ám nem is ezzel kapcsolatosan vannak vegyes érzéseim. És nem csak Chema személyével kapcsolatosan. Az egész olyan, mint egy jól megkomponált, de könnyen áttekinthető sakkjátszma.
Chema Rodriguez és Gulyás István. Fotó: Kovács Anikó/MKSZ
Kezdődött azzal, hogy a válogatottságtól minden érdemi indok nélkül, három évig távol maradt világklasszis átlövő, Nagy László a 2012-es, londoni olimpiát megelőzően látványosan megtért.
Hirtelenül fontos lett számára a magyar válogatottság, miután három évig csak azzal foglalkozott, hogy spanyol állampolgár legyen vagy mégis inkább magyar. A háttértárgyalásokon ugyan természetesen nem voltam ott, de nagyon szívesen meghallgattam volna a „sportszerű” alkudozást és a súlyos „érveket”, amelyek erősebbek voltak a spanyolokénál. Hazaárulónknak villámgyorsan fontos lett a hazatérés – a többit már közelebből figyelhettük.
A sokat hangoztatott spanyol iskola jeles képviselői Nagy László hazatérte után egymást követték a Veszprém, majd a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztján. (Az egyetlen kakukktojás, a BL-t már korábban nyert szerb-svéd, Ljubomir Vranjes furcsa módon, igen hamar „megbukott”.) Fogalmazzunk úgy, hogy a spanyol mágusok nem különösebb sikerrel szerepeltek és akkor még nagyon finom voltam. A baráti kör tagjai egymást váltogatták, majd legutóbb átmenetileg előretolták a „jól mozgatható” Gulyás Istvánt, akit annak idején jó játékosnak és jó csapatembernek ismerhettem meg. Pistát most sem hagyta cserben a jó modora és belement ebbe a nyilvánvaló színházi alakításba. (Nagy Lászlónak ugyanis sem megfelelő papírja, sem érdemi edzői előélete nincs, különben már erre a posztra is „rátenyerelt” volna…)
Szóval maradt Gulyás, aki el is játszotta a rá kirótt szerepet, amelynek palástja mögött ment az előkészítés az idehozni kívánt Chema személye javára. Jól látszott ez a válogatott meccseken is, ahol szinte soha nem a kapitánynak „elkeresztelt” Gulyás adta a tanácsokat, hanem a hivatalosan másodedző Chema. Őt egy alkalommal a nagy hatalmú tévériporter így konferálta fel: ”figyeljenek, mert most beszél az „AGYTRÖSZT”.?. Hát ha már beszélt, tehette volna jobb hatásfokkal is, hiszen tanácsai végül csak az ugyancsak nem várt 15. helyhez voltak elégségesek.
Természetesen ez semmit nem változtatott a lényegen, a kulisszák mögött már régen kialakított távlati terveken. Chemának pedig jönnie kell, mert most éppen ő az ügyeletes zseni, aki majd megoldja a gondokat és a fiúk elkezdenek felfelé szárnyalni. És itt jön a bökkenő, ugyanis megmentőnk 2023 nyaráig csak másodállásban jön, tehát amolyan vendégtanárként, mint annak idején tette Dujsebajev. Ő is maradandó vereségsort produkált a 2016-os Európa-bajnokságon. Az óraadó professzorként Magyarországra be-belátogató Dujsebajevnek ugyanis nem túl sok fogalma volt a magyar játékosállományról. Csak így történhetett meg, hogy Bartók Csaba, a csapat technikai mindenese (és nem mellesleg játékosügynök!) Sótonyi László másodedző csendes asszisztálásával megbeszélhette Dujsebajevvel, hogy
a Faluvégi Rudi jobb játékos, mint az élete legjobb formáját hozó Lékai Máté.
Az eredmény közismert: hatalmas „égés” az Eb-n, az immár válogatottá előlépett Faluvégit pedig sikerült eladni a Bundesligába, ahol valós játéktudása alapján sehol nem tudott meghatározó emberré lenni.
Szóval Chema is ilyen „levelező tagozatos” kapitány lesz több mint egy évig. Éppen abban az időszakban, amikor mélységében kellene a magyar válogatottal foglalkozni, közben pedig járni a magyar klubokat és árgus szemekkel keresni az esetlegesen elfekvő, csiszolatlan gyémántokat. Ilyesmire „természetesen” nem lesz ideje agytrösztünknek, a pénzt Portugáliában is kergető Chemának, aki az idei, ugyancsak nagyon szerényen végződött Eb előtt is csak három nappal korábban esett be az országba. A maradék idő alatt maradandó benyomásokat tett, jól felforgatta az addig használt játékelemeket, rendszereket. Ezt a Norvégiába kényszerített Máthé Dominik merte elmondani, mert többéves, külföldi szerződéssel a zsebében ő ezt megtehette!… (A hazaiaknak természetesen soha nincs ilyesféle megnyilvánulásuk…)
Hogy mitől lett ekkora tudora a kézilabdázásnak az edzői gyakorlattal alig rendelkező Chema, annak magyarázatát szívesen hallgatnám sokad magammal az ötletgazda Nagy Lászlótól, de ilyesmire nincs is szükség, hiszen
amit „Lacika” mond, az úgy van jól.
Ez annál is inkább kérdőjeleket támaszt bennem – mármint az ő abszolút támadhatatlan vonalvezetése -, mert neki sincs semmiféle érdemi edzői tapasztalata!
Ám ilyen apróságokra nem kell odafigyelni! Az immár lassan évtizede rendkívül „sikeres” spanyol iskola tovább szárnyal, a várható nagy győzelmekre pedig most éppen Chema személye a természetes garancia. Bár jómagam sem vagyok kiképzett szakember, de annál több, valódi szaktekintéllyel beszélgetek, immár sok évtizede. Tőlük sok minden más mellett arról kiemelten is hallhattam, hogy a magyarországi tapasztalatokkal is jócskán rendelkező, éveken át itt játszó,
magyarul is beszélő, eddig mindenhol sikeres edző, Roberto Garcia Parrondó talán egy-két árnyalattal jobb megoldás lehetett volna.
Ha összevetnék az edzői eredményeit Chemáéival, nem kellene sokat számolgatnunk. Vele igazából csak egy baj van, de az perdöntő lehetett.
A szintén spanyol Parrondo neve ugyanis nem szerepel a „mindenható” Nagy László káderfejlesztési terveiben.
(jochapress / Jocha Károly)
