Interjú a Divízió II. legjobb védőjátékosának választott Papp Dániellel!
A 2016-os FEZEN Divízió II. legértékesebb védőjátékosa Papp Dániel, a Fehérvár Enthroners cornerbackje lett. A fehérvári DB alacsonyabb a legtöbb vele szembekerülő elkapónál, ám ezt elképesztő keménységgel kompenzálja, emellett kiválóan helyezkedik és a harmadosztály egyik legbiztosabban szerelő játékosa volt az elmúlt szezonban. Az alapszakasz nyitómeccsén interceptionből visszahordott touchdownnal vetette magát észre, de a szezon további részében is rendszeresen mentett kritikus szituációkban. Fő feladata mindig az ellenfél legveszélyesebben elkapójának kordában tartása volt, így nagyban köszönhető a technikás cornernek, hogy a fehérvári védelem az első négy meccsen mindössze 14 pontot kapott.
Hogyan ismerted meg az amerikai focit? Mikor, hol és milyen indíttatásból kezdtél el játszani?
Először egy középiskolai toborzón, 2011 őszén találkoztam a csapattal. Ez egyfajta nyílt testnevelésóra volt, ahova bejött Coach és még egy-két játékos, mondtak pár szót a csapatról, megmutatták a felszerelést, ki lehetett próbálni, labdát dobálni stb. Az óra végén pedig elhangzott a bűvös kérdés, hogy ez mégis kit érdekelne – mármint az osztályból – és akkor voltam én az egyetlen, aki felemelte a kezét. Másnap már az első edzésemen voltam.
Az Enthroners fennállásának legjobb felnőtt szezonját produkálta. Szerinted elsősorban minek volt ez köszönhető?
Ez többtényezős dolog. Megmaradt tavalyról a csapat és az edzői stáb magja, ehhez jöttek olyan extra dolgok, amelyek a korábbi szezonokban másképp alakultak. Legfőbb tényező talán, hogy idén elkerülték a súlyos sérülések a csapatot, emellett megfelelően nagy kerettel lehetett dolgozni, ami a rotáció és egymás motiválásának szempontjából is fontos. Az alapszakaszbeli sorsolásunkra nem lehetett panasz, kaptunk gyengébb és erősebb ellenfeleket is. Nagyon nagy motivációs pluszt jelentett a csapatnak a Székesfehérváron kialakult, illetve kialakulóban lévő professzionális háttér; értem ezalatt az arénát, a csapatmanagement munkáját, de szerintem a mérkőzésen segítők háttérmunkája is szintet lépett. Azt gondolom, hogy a fehérvári közönség szeretete, támogatása szintén hozzájárult az idei szezonhoz.
Idén több erős offense-el is találkoztatok. Kit mondanál a legveszélyesebb ellenfélnek, illetve melyiket tartod a saját legjobb meccseteknek?
Nyilván itt meg kell említenem a döntőbeli ellenfelünket, a Budapest Eagles-t, akik meglehetősen egyszerű, azonban tökéletesen begyakorolt és végrehajtott játékaikkal sikeresen kényszerítették ránk az akaratukat a döntő során, egyszerűen nem találtuk meg az ellenszert az ő játékstílusukra. Kemény csatát vívtunk még a Szombathely Crushers offensével az alapszakaszban, ott mi több jó játékot hajtottunk végre, így mi jöhettünk le győztesen a pályáról. Véleményem szerint ez volt a csapat legjobb mérkőzése, megmutatta, hogy kritikus pillanatokban is képesek vagyunk jó játékokat megcsinálni, megfelelő döntéseket hozni a pályán és az oldalvonal mellett, megmutatta, hogy van tartása a csapatnak. Nem mellékesen az volt a stadionavató utáni első hazai mérkőzés, ráadásul a szünetben szakadni kezdett az eső, így még nagyobb élmény volt a végén hallani a körülbelül ezer szurkoló hangját, tehát számomra az a mérkőzés érzelmileg is csúcspontot jelentett.
Szerinted rajtad kívül ki érdemelte volna még meg a címet tőletek vagy a többi csapatból?
Először is azt hiszem, hogy az MVP a csapatrész közös munkájának elismerése, amit egy játékos kap meg. Nyilván saját csapatomból lenne még egy-két jelöltem, őket azonban nem kívánom megnevezni. A többi csapat védelmének teljesítményét nem kísértem nagy figyelemmel a szezon során, az elérhető statisztikában sincs sok, jellemzően védő kategória, gondolok itt sackre, szerelésekre stb. Feltételezem, hogy a többi jelölt olyan teljesítményt nyújtott a szezon során, amely alapján ők is megérdemelték volna az MVP címet.
Összességében elégedett vagy a szezonnal, vagy azért a döntő beárnyékolja?
Személyes maximalizmusom miatt teljesen, 100%-osan sosem lehetnék elégedett. Nyilván, ha az ember eljut a fináléba, akkor ott győzni akar, ez nekünk nem sikerült, tehát emiatt sem mondhatnám teljesnek a szezont. Reflektálva egy korábbi kérdésre, a csapat eddigi legjobb felnőtt helyezését érte el, ez pedig jó dolog. Azt gondolom, hogy játszottunk jól és kevésbé jól sikerült mérkőzéseket és talán elkezdtük lerakni az alapjait egy jövőbeni, meghatározó csapatnak. Összességében nézve nagyjából 70-80%-osan értékelem a szezont, a saját teljesítményemet nem minősítem, az az edzők feladata.
Ősszel osztályozót játszotok a Tatabányával. Mit vársz attól a meccstől?
A Mustangs egy jó játékosokkal felálló, jól felkészített csapat, több éves Divízió I-es tapasztalattal. Azt gondolom, hogy megfelelő felkészüléssel, a mérkőzésen maximális koncentrációval játszva képes a csapat annyi jó játékot végrehajtani, hogy elég legyen a győzelemhez.
