A szervezők a lehető legjobb helyet választották az utolsó felvonás eljátszására: egy színházat. Telitalálat: ehhez csak gratulálni lehet, hiszen ez a sok felvonásos színdarab a lehető legjobb helyen ért véget.
Jellemző a Magyar Kézilabda Szövetség demokratikus diktatúrájára, hogy egyes újságírókat – akik nem feltétlenül illettek volna a képbe – a szakavatott apparátus „elfelejtette” meghívni az eseményre.
Így járt e sorok elkövetője is, aki már akkor is kézilabda mérkőzésekre járt, tudósított, majd írt is róla, amikor a pillanatnyi döntéshozók közül többen is még szülei terveiben sem szerepeltek. Talán a szakmai felkészültségemmel (befogadó készségemmel?) lett volna baj? Ehhez csak annyit: volt szerencsém 24 (huszonnégy) évig a világ egyetlen kézilabdás hetilapjának, a Deutsche Handball Woche kiadásának is dolgozni. A sokkal valószínűbb ok az lehetett, hogy a szervezők meg akarták előzni az esetleges „ünneprontó” kérdésnek még a lehetőségét is. Az ilyen, nem oda illő tollforgatókat ez alkalommal tehát nagy bölcsen „pihentették”.
http://jochapress.blog.hu/2012/06/05/nagy_laszlo_szinjateka_a_thaliaban_erte_el_csucspontjat
