Tényleg 40 cigit szívott naponta? Hogyan hatott rá Csernobil? Valóban nem kellett Nyíregyházán? Ki volt gyerekkorának focihőse? Mit csinált Hajdúszoboszlón? Miért a Milant választotta 1999-ben? Hogyan élte meg az isztambuli döntőt? A kérdésekre válaszolt Andriy Shevchenko. Az interjú 2010-ben készült a FourFourTwo jóvoltából.
Azt hallottam, hogy egy speciális sportiskola nem vett fel Ukrajnában, mert nem feleltél meg a cselezési teszten. Igaz ez?
“Igen, ez igaz. Ez akkor történt, amikor nem sikerült a felvételi vizsgám a kijevi testnevelési egyetemen. Tulajdonképpen ez több futballfeladat kombinációja volt, és én elbuktam a tesztet. Nem volt olyan edző vagy tanár, aki eltanácsolt volna. Ez egy átlagos értékelés volt, amely összesítette a feladatokat. Párat jól teljesítettem, de a többi rosszul ment. Ennek ellenére két hónappal később leigazolt a Dinamo Kijev tartalékcsapata. Vicces, hogy egy évvel azután, hogy bekerültem a kezdőbe, ugyanaz az egyetem felvett anélkül, hogy teszteltek volna.”
Amikor kilencéves voltál, Kijev Obolon nevű külvárosában laktál, egy olyan területen, amelyet súlyosan érintett az 1986. áprilisi csernobili atomkatasztrófa. Milyen hatással volt ez a családodra?
“Abban az időben senki sem tudta pontosan, hogy mi történt, mert nem kaptunk világos tájékoztatást a hatóságoktól. Engem a csernobili tragédia miatt több ezer gyerekkel együtt a kijevi régióból indoklás nélkül az azovi tengerpartra küldtek. Csernobil előtt felvettek a Dinamo Kijev futballiskolájába, de az események miatt három hónapig nem játszhattam. Senki sem hitte a családomban, hogy folytathatom majd a focit. De amikor visszatértem Kijevbe, az első edzőm a Dinamónál, Olekszandr Szpakov megtalált, és meggyőzte a szüleimet, hogy folytatnom kell a futballt a Dinamóban. Még ma is nagyon hálás vagyok neki a kitartásáért és a figyelméért.”
Az édesapád, a Vörös Hadsereg egyik tankezredének kapitánya állítólag azt akarta, hogy te is legyél katona.
“Az apám azt akarta, hogy a nyomdokaiba lépjek, amikor nem vettek fel az egyetemre. Arra kértem, hadd döntsek én. Úgy határoztunk, hogy még egy évet a futballnak szentelek, és megnézzük, mennyit fejlődtem – egyébként meg el kellett volna kezdenem készülni arra, hogy katonai iskolába jelentkezem. Ha kudarcot vallottam volna a futballban, akkor most katonai ruhában feszítenék!”
1986-ban te voltál az Ian Rush-kupa gólkirálya a Dinamo U14-es csapatának színeiben, és ezért megkaptad Ian Rush cipőjét. Mi lett a csukákkal?
“Anyukám házában vannak. Eléggé lestrapáltak, mert sokat játszottam bennük. Ennek ellenére anyukám megőrizte őket – minden trófeámat megtartja. Ian Rush elég népszerű játékos volt a hazámban, mert a Liverpool FA-kupa meccseit adta otthon a tévé. De a gyerekkorom focihőse kétségtelenül Oleg Blohin volt. Szerettem Johan Cruyffot, Franz Beckenbauert, Diego Maradonát és Marco van Bastent is.”
Igaz, hogy versenyszerűen bokszoltál az ukrán juniorligában? Hány Seva kellene ahhoz, hogy legyőzd az ukrán bokszvilágbajnokokat, a Klicsko-fivéreket egy bokszmeccsen?
“Gyerekkoromban sportfüggő voltam, a bokszot, a birkózást és még a jégkorongot is beleértve. Ennek köszönhető, hogy fizikailag nagyon megerősödtem. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon hasznos a sport a gyerekeknek. Ami a Klicsko fivéreket illeti. mindketten a barátaim. De nem tudom, hány Seva kellene ahhoz, hogy legyőzzük őket. Azt sem tudom, hogy mennyi Klicsko kellene ahhoz, hogy lefocizzanak engem a pályáról!”
Tizenhét évesen küzdötted be magadat a Dinamo Kijev kezdőcsapatába. Milyen érzés volt tinédzserként az ország legjobb együttesében szerepelni hétről hétre?
“Nekem csak a hosszú edzőtáborok jelentettek gondot. Ahogy korábban is mondtam, fizikailag fejlett voltam, de nem volt könnyű elviselni a Valerij Lobanovszkij vezette Dinamo-tréningeket. Azonban lépésről lépésre hozzászoksz a sok munkához, mert az egész folyamatot így tervezte meg az edző. Bizonyságul elmondhatom neked, hogy a felnőttcsapat tagjaként nyolc kilóval nőtt az izomtömegem.”
Igaz, hogy a Nyíregyháza megnézett egy edzőmeccsen fiatalkorodban a Dinamóban, és aztán a klub vezetői úgy döntöttek, hogy nincs rád szükség az NB I-ben? Nálunk ez a hír járja…
“Elképzelhető, de nem tudok egyértelmű választ adni. Az biztos, hogy sokat edzőtáboroztunk Magyarországon, Hajdúszoboszlón akkoriban, amikor ifjúsági játékos voltam a Kijevnél. Sokszor figyeltek bennünket menedzserek, ügynökök, de az esetek nagy részében hozzánk nem jutott el ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye. Szóval lehet, hogy tárgyaltak rólam, de én erről nem tudtam.”
Azt olvastam, hogy harminc-negyven cigarettát szívtál el egy nap tinédzserként, és az edződ, Valerij Lobanovszkij segített neked leszokni. Hogy csinálta? Talán ez nekem is megkönnyítené, hogy abbahagyjam a cigizést.
“Nem, ez nem igaz. A legtöbb tinihez hasonlóan én is cigiztem néha. De amikor a felnőttcsapatba kerültem, teljesen leszoktam. Őszintén szólva a fizikai tréningek annyira kemények voltak, hogy eszembe sem jutott a cigaretta vagy az alkohol. Neked azt mondom, hogy minél hamarabb leszoksz, annál jobban fogod élvezni az életet.”
Mennyire volt fontos Valerij Lobanovszkij a karrieredben?
“Hatalmas szerepet játszott az életemben. Ő tett be a kezdőcsapatba. Erős és jó pszichológus volt, minden téren képzett ember. Az edzés minden feladatát elmagyarázta, hogy azok milyen célt szolgálnak. Nem sokat beszélt, de ő formált olyan játékossá, akiért az AC Milan huszonötmillió dollárt fizetett.”
Milyen szerepet játszott a pályafutásában Szabó József, a Dinamo korábbi szovjet válogatott játékosa, majd edzője?
“Mindig hálás leszek neki is, csakúgy, mint Lobanovszkijnak, akinek, mint mondtam, a legtöbbet köszönhetek. Szabó József is a klub legendája, akit egészen kiskorom óta ismerek, dolgoztam vele is, őt mindenki nagyon tiszteli Ukrajnában.”
Az 1997–98-as szezonban mesterhármast lőttél a Dinamo Kijevben a Barcelona ellen. Olvastam, hogy még fogadtál is arra, hogy három gólt fogsz rúgni azon a meccsen. De ez tuti nem igaz, vagy mégis?
“Igen, fogadtam egy barátommal. Azután, hogy az első meccsen három nullára kikaptunk Kijevben, ő kételkedett abban, hogy a Nou Campban mi is tudunk ekkora arányban nyerni. Azt mondtam neki, hogy úgy érzem, mesterhármast lövök majd. Persze a lefújás után nem számított, hogy nyertem. Egyszerűen csak hihetetlenül boldog voltam, hogy a hatalmas Barcát négy nullára intéztük el. A pályafutásom egyik legjobb meccseként tartom számon ezt a győzelmet.”
Mi volt a kulcsa annak, hogy olyan kitűnő párost alkottatok Szerhij Rebrovval? Telepatikus kapcsolatban voltatok egymással. Ez a pályán kívül is így volt? Ki tudtad találni, hogy mit evett vacsorára?
“Majdnem egyidősek vagyunk. Gyakorlatilag egyszerre kerültünk fel a felnőttcsapatba. A mi párosunk remekül kiegészítette egymást. Szerhij hátravont csatárt játszott mögöttem, és remekül megértettük egymást. De a legfontosabb az volt, hogy ugyanúgy gondolkodtunk a futballról. Persze könnyen megmondhatnám, hogy mit rendelne vacsorára, legyen az meleg, vagy hideg étel!”
1999 augusztusában szerződtél a Milanhoz. Igaz, hogy a Barcelona és a Manchester United is tett ajánlatot? Miért döntöttél Milánó mellett?
“Igaz, hogy a Manchester United és a Barcelona is szeretett volna leigazolni. De az AC Milant választottam, mert úgy éreztem, hogy az ő érdeklődésük komoly, mivel már több mint másfél éve figyeltek. Mindenekelőtt a Dinamo Kijev tulajdonosai jó kapcsolatot ápoltak a Milan vezetőivel. Személy szerint én olyan labdarúgók miatt akartam ott játszani, mint Ruud Gullit, Demetrio Albertini, Alessandro Costacurta, Marco van Basten és Paolo Maldini. Nagyszerűek voltak, és olyan futballt játszottak, amiről én álmodoztam.”
Az első idényedben gólkirály lettél a Serie A-ban. Nem sokkolt ez téged, ha azt vesszük, hogy általában időbe telik egy csatárnak, amíg megszokja az olasz futballt?
“Egyszerűen jött magától, hogy azonnal jó benyomást keltettem. Amikor megérkeztem Milánóba, Valerij Lobanovszkij szavai jártak a fejemben, aki azt mondta, hogy a fejlődésemnek nincsenek határai, ha keményen dolgozom az edzéseken. Azzal is segített nekem, hogy a milánói költözésem előtt elmondta, nagyon nehéz elérni a csúcsot, de hosszú távon ott maradni százszor nehezebb. Emiatt a legkisebb részletre is ügyeltem a felkészülés során. A kemény munka és az áldozatok legnagyobb jutalma a több száz ukrán zászló látványa volt minden Milan-meccsen.”
Maldini, Leonardo, Boban és Albertini: a Milanban több divatbolond játékos is futballozott, amikor csatlakoztál a csapathoz. Ők rengeteget foglalkoztak az imázsukkal. De ki volt a legrosszabbul öltözködő futballista Milánóban?
“Sok AC Milan-játékos divatbolond volt. A legintelligensebb és legstílusosabb közülük egyértelműen Paolo Maldini. Nehéz lenne megmondani, hogy ki öltözködött a legrosszabbul, sok Milan-játékos akár modellnek is elmehetett volna.”
Az AC Milannál Marco van Bastenhez hasonlítottak – tisztában voltál ezzel a nyomással? Ez motivált téged, vagy nem foglalkoztál vele?
“Marco van Basten árnyéka csak a kezdeti beilleszkedési szakaszban vetült rám az AC Milannál. Van Basten a Milan történetének egyik legjobb játékosa. Minden új sztárt, aki a klubhoz jön, kötelezően hozzá hasonlítanak. Szerencsés voltam, hogy a szurkolók már az első szezontól kezdve támogattak, szóval nem volt nehéz elviselni a hatalmas nyomást. Ami a játékunkat illeti, különbözőek vagyunk. Sokszor álmodtam arról, hogy milyen focit játszanánk a Milanban, ha mindketten a pályán lennénk.”
Tévesen szabálytalannak ítélték meg egy gólodat a 2003-as Bajnokok Ligája-döntőben. Nem zavart ez a meccs során, főleg amikor a juventusos Conte a kapufát találta el? Végül te lőtted a győztes gólt – mire gondoltál akkor, amikor bement?
“Nem törődtem azzal a ténnyel, hogy nem adták meg a gólomat. Ez a futball, és egy meccs során bármi megtörténhet. A manchesteri döntő a Juventus ellen nagyon-nagyon megerőltető volt, mert egyik játékos sem akart feladni egy négyzetcentiméternyi területet sem. Emlékszem, hogy örültünk a Bajnokok Ligája-serleg megnyerésének, de azt sem felejtettem el, hogy a meccs után egy óráig a törülközőkön feküdtem, annyira fáradt és kimerült voltam. Az utolsó csepp erőmet is beleadtam abba a meccsbe.”
A Liverpool elleni 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőben miről beszélgettetek a félidőben, amikor három góllal vezettetek? Mire gondoltál akkor, amikor Dudek három háromnál kivédte a közeli lövésedet, majd a büntetődet is megfogta?
“Az isztambuli döntő utolsó pillanatai, amikor megrúgtam a labdát, és azt Dudek kivédte, a karrierem legrejtélyesebb jelenete volt. Több mint ötvenszer láttam videón, és még ma sem értem, hogy miért nem került a labda a kapuba. Az első lövés egyszerűen megpattant a kezén, a második elképesztő röppályája végén a kapufát találta el. Még több év elteltével sem értem, hogyan tudtuk azt a meccset elveszíteni. A lelátó hangulata, a három nullás vezetésünk a félidőben, és a hatpercnyi rémálom a másodikban, amikor a Liverpoolnak sikerült kiegyenlítenie, hihetetlen. Lehetetlen ezt leírni. Egyszerűen azt hiszem, ez a sors.”
A játékosként elért nagy teljesítményeid között hogyan értékeled azt, hogy 2006-ban kivezetted Ukrajnát a vb-re?
“Őszintén szólva, a karrierem egyik legnagyobb teljesítményének tartom azt, hogy 2006-ban kijutottunk a válogatottal a világbajnokságra. Nehéz lenne alábecsülni ennek a sikernek a fontosságát azután, hogy nem sikerült ezt megismételnünk a későbbi sorozatokban, sem a 2008-as kontinensviadalra, sem az idei vébére nem jutottunk ki. Visszatekintve azt legalább elmondhatom, hogy játszottam a világbajnokságon. Végül kikaptunk az olaszoktól, de ne felejtsd el azt, hogy a negyeddöntőben a későbbi világbajnok győzött le minket. Szóval nem voltunk szomorúak, hogy elsőre eddig jutottunk el.”
Igaz, hogy te azt akartad, Silvio Berlusconi legyen a gyerekeid keresztapja, de hivatalosan nem fogadhatta el ezt a szerepet?
“Kölcsönösen szerettük volna Silvio Berlusconival, hogy a gyerekeim keresztapja legyen. Jó viszonyban vagyunk, s ez már így is marad. Időnként beszélünk telefonon, és soha nem hagyjuk ki a lehetőséget, hogy találkozzunk és beszélgessünk, amikor mindketten Olaszországban vagyunk.”
A 2005–2006-os szezon bundabotránya eredményeként az Inter kapta meg a Scudettót, a Milantól és a Juventustól meg pontokat vontak le. Mit éreztek a játékosok akkor, amikor az ő eredményüket a pályán kívül módosították?
“A futballpályán nem gondolsz arra, hogy ez megtörténhet. Őszintén szólva nem éreztük túl jól magunkat. Ezt az AC Milan játékosaként mondom. Mindannyian szenvedtünk valahogy lelkileg azoktól az eseményektől, amelyek a Serie A-ban történtek, különösen azért, mert tudtuk, hogy egyikőnk sem vett részt benne.”
Harmincmillió fontért igazoltál a Chelsea-be 2006-ban. Nem kerültél nyomás alá, hogy mivel ilyen sok pénzt fizettek érted, azonnal eredményeket kell felmutatnod?
“Az összegnek a szerződésben nem volt jelentősége. Nálam mindig a foci az első, és nem a pénz. Azután, hogy a Chelsea-hez igazoltam, egyszerűen csak arra koncentráltam, a képességeim és az erőm száz százalékát adjam.”
Roman Abramovics volt a kulcsa annak a döntésednek, hogy a Chelsea-be igazolj, és te mindig tagadtad azokat a híreszteléseket, hogy kivételezett volna veled. De nem gondolod, hogy a csapattársaid másként viszonyultak hozzád az ilyen pletykák miatt?
“Csak azt tudom mondani, hogy Roman Abramovics egyáltalán nem kivételezett velem a Chelsea-ben. Ameddig én a klubnál voltam, ő minden játékossal ugyanolyan viszonyt tartott fent, ami nagyon jó volt. A légkör általában is nagyon jó volt a klubnál.”
Többek között játszottál és edzettél is Paolo Maldinivel, Alessandro Nestával és John Terryvel is. Szerinted ki közülük a legjobb?
“Mindegyik hátvéd különleges. Például Paolo Maldini nagyon sokoldalú játékos. Azt hiszem, nehéz olyan bekket találni, aki minden védekező poszton képes a legmagasabb szinten játszani. Alessandro Nesta nagyon okos futballista. Tökéletesen olvassa a játékot – ez a legnagyobb erőssége. John Terry a szíve és a lelke a Chelsea-nek. Rettenthetetlen a becsúszásoknál, teljesen önfeláldozó játékos.”
Remek munkakapcsolatba kerültél Carlo Ancelottival a Milannál, aki 2009 nyarán a Chelsea menedzsere lett, amikor még te is a csapatban voltál. Miért nem döntöttél úgy, hogy maradsz a Stamford Bridge-en, és kipróbálod, hátha újra megtalálod az olaszországi formádat?
“Az az egyszerű ok, hogy több játékra volt szükségem. Harminchárom évesen nem engedheted meg magadnak, hogy a cserepadot melegítsd. Magától jött az ötlet, hogy csatlakozzam a nevelőegyesületemhez, a Dinamo Kijevhez. Tudtam, hogy a Chelsea-nél nagyon kemény a verseny, és a koromat figyelembe véve nem volt túl sok esélyem arra, hogy rendszeres lehetőséget kapjak. Úgy döntöttem, hogy visszatérek a Dinamóhoz, mert úgy éreztem, hogy megvan az erőm ahhoz, hogy még több évig jól játsszak. Carlo Ancelotti ezt tökéletesen megértette.”
A 2010-es világbajnoki selejtezők során kihagytál egy büntetőt az Anglia elleni hazai meccseteken. John Terry bevallotta, hogy mondott neked valamit, hogy megzavarjon a tizenegyes előtt. Mi volt az?
“Nem figyeltem arra, amit John Terry mondott. A főszabály az, hogy a büntető előtt csak a lövésre koncentrálok.”
Stílusos srác vagy. Hol szeretted jobban költeni a pénzt, Chelsea-ben a Kings Roadon, vagy a milánói La Rinascente butikjaiban? Paul Smith vagy Giorgo Armani?
“Kétféle módon közelítek a divathoz. Ami a mindennapi viseletet illeti, szeretem az úgynevezett demokratikus stílust, és szimpla pólót meg farmert hordok. De egy fontos és komoly megbeszélésre kizárólag Armanit veszek fel, mert a zakói és az ingjei összhangban vannak a stílusommal és az alakommal.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2010. júniusi lapszámában.)
