Cseri Tamás 29 évesen mutatkozott be az NB I-ben, 32 évesen a válogatottban, 34 éves korára azonban már több mint 150 NB I-es mérkőzés van a háta mögött, megjárt egy Európa-bajnokságot, és ha minden jól megy 36 éves koráig biztosan az élvonalban játszhat. Pedig ahogy ő fogalmaz, egy forintot se tett volna senki arra, hogy válogatott lesz. Legjobb szezonja után a Fradi is hívta, szerinte ha két évvel fiatalabban jön el élete szezonja, nagyobb esélye lett volna a Ferencvároshoz vagy külföldre igazolnia.
A csakfoci.hu-nak elmondta, miért akadt ki a Paks-meccs után, és hogy emlékezetes nyilatkozatának már jócskán volt előszele, de Szalai Attiláról, és arról is beszélt, miért baj, hogy kicsit lelkis típus. Interjú.
“Sérülten nem fognak leigazolni”
– Több, nagy terveket meghatározó NB II-es csapat, illetve NB I-es együttes is hívott, végül hosszabbítottál Mezőkövesden. Mi döntött?
– Január-február környékén elkezdődött a tárgyalás, de sokáig várt a klub, gondolom az is mérvadó volt, hogy meglesz-e biztosan a bennmaradás. Utána azonban gyorsan meg tudtunk egyezni, nem nagyon volt probléma.
– Zavarja ilyenkor az embert, hogy nem látja tisztán a jövőjét?
– Nem arról van szó, hogy zavarja, inkább kételyek között van.
Egy játékos ebből él, ezt mindenkinek el kell fogadnia. Ha nincs szerződésem, akkor ott van a fejemben, hogy mi van, ha megsérülök. Sérülten nem fognak leigazolni, vagy ha igen, nem olyan feltételekkel.
– Ilyenkor nem is úgy mész bele egy-egy párharcba, mert félted a lábad, a jövődet?
– Meccsen nem foglalkozik vele az ember, maximum utána sopánkodik. Nekem a legfontosabb a csapat bennmaradása volt. Az elnök úr mindig mondta, hogy számítanak rám, persze tudom, hogy az ígéret az ígéret, én is láttam már – nem a mi elnökünknél – a fociban dolgokat… Bíztam a szavában, ezért sem akartam kapkodni.
– Mezőkövesden lettél NB I-es játékos, majd válogatott, és a szezon legjobbja is. A csapattal együtt értetek el klubtörténelmi sikereket. Sokat adtál és sokat is kaptál. Hívhatunk már klubikonnak?
– Én is hallottam már ilyet, de azért túlzásnak tartom. (nevet) A Kövesd megadta nekem a lehetőséget, próbáltam vele élni, szerintem ez mindenki számára előnyös üzlet.
– Úgy hallottuk, Mezőkövesden már a játékospályafutásod utáni karriered kapcsán is ajánlottak lehetőségeket.
– Kétéves szerződést írtam alá, úgyhogy még nem gondolkodom a visszavonuláson, szeretném ezt kitölteni. Az igaz, hogy csinálom jelenleg a C-licences edzőképzést, szeretnék majd feljebb is lépni, illetve a focin kívüli életben is gondolkodom, jobb, ha több lábon áll az ember.
– A klubtörténelmi 4. hely és Magyar Kupa-döntő után az idei már a második, nehezebb szezonotok. Mi változott?
– Ez a két év mindenkit ráébresztett arra, hogy akkor is összetartónak kell lenni, ha éppen nincs siker. Két olyan évünk volt, amikor bármi lehetett volna, akár ki is eshettünk volna, de ebből is látszik, hogy a csapatnak van tartása. Az első számú cél pedig mindig a bennmaradás.
“Akkor azért egy-két ember észhez tért”
– Ennek a két évnek szólt a Paks-meccs utáni kiborulós nyilatkozatod?
– Mondták ezt már, hogy kiborulós nyilatkozat volt, de szerintem nem volt az, csak azt gondolom, hogy mindig őszintének kell lennünk egymással. Egyébként még jóval a Paks-meccs előtt tartottunk egy beszélgetést a csapattal, már akkor látszottak az előjelek. Sokan úgy gondolták, hogy volt egy jobb szériánk, és akkor könnyen jönnek majd az eredmények. Aztán bekerültünk egy rossz spirálba, jött a Paks-meccs is…
Lehet, hogy mérgesebb voltam a kelleténél, de nem bánom, mert lehet, hogy ez is kellett a bennmaradásunkhoz. Mert akkor azért egy-két ember észhez tért. Az a nyilatkozat önmagamnak is szólt, mert mindenki rosszul szerepelt a csapatban.
– Hogy kell elképzelni egy ilyen csapaton belüli beszélgetést? Meghatározó játékosként te hívsz össze egy ilyet, ha látod, hogy baj van vagy az edzők kérik inkább?
– Volt egy edzés, amikor szóltam a srácoknak, hogy egy bizonyos időpontban legyen mindenki az öltözőben. Nemcsak egyedül döntök, vannak más rutinos játékosok, ők is ezt a megoldást látták jónak. Elmondtam, én hogyan látom a helyzetet, de meghallgatok ilyenkor mindenkit, ez nem diktatúra. Mindenki elmondta, hogyan tudnánk szerinte kilábalni a gödörből, pedig akkor még bele se kerültünk szinte.
– Ha ez jóval a Paks-meccs előtt történt, hogyhogy nem lett hatása?
– Nem azt mondom, hogy nem lett hatása, de sokan azt mondták, hogy még sok van hátra a bajnokságból, azt hiszem, még több mint 10 fordulóval a vége előtt voltunk. Mondtam, hogy ezt elfogadom, de ha belekerülünk egy rossz spirálba, akkor nagyon nehezen tudunk abból kijönni, és nagyon nem mindegy, hogyan. Idén az Újpest is nagyon rosszul kezdett, az év elején mindenki azt gondolta, hogy nagy gondban lesz, aztán valami megváltozott, és végül előbb bennmaradt, mint mi. Ezért javasoltam, hogy próbáljunk változtatni, vagy elmondom az edzőknek, hogy a játékosok miben látják a hibát, aztán majd eldöntik, hogy legyen.
“Sajnos lelkis vagyok kicsit”
– Meccsek után mennyi időre van szükséged, hogy ki tudj kapcsolni?
– Ha vesztes, ha nyertes meccs van, általában nem szoktam utána aludni. A másnap nyomottabb, próbálok a családdal lenni, de nagyon sok energiámat felemészti a futball. Ha itthon vagyok, akkor is azon gondolkodom, hogyan lehetnénk jobbak.
Sajnos lelkis vagyok kicsit, sokan azt mondják, már túlzásba is viszem. Néha többször kellene elengednem a dolgokat, és akkor nem lenne ez a rágörcsölés.
– Azért is lehet ez, mert nagyon nehezen, és viszonylag későn, 29 évesen jutott el az NB I-be?
– Igen, az NB I-be kerülésem nem volt egyszerű, Magyarországon nem volt könnyű érvényesülni egy fiatalnak. Mindig olyan helyzetbe kerültem, ahol másokat tartottak előtérben, ezért éreztem azt, hogy többet és többet kell nyújtanom.
– Szóba sem jöhetett számodra más karrier?
– Van szakmám, érettségim is, próbáltam úgy helyezkedni, hogy ha bármi történne a focival, akkor ne essek kétségbe. De 6 éves korom óta erre tettem fel az életem, ezt csak azok tudják, akik egész életükben ezt csinálják, és akik fiatalkorukban is inkább azt mondták, hogy nem a buli az első pénteken. Persze sosem tagadtam, hogy szombaton meccsek után mi is elmentünk a társakkal, de a meccsek előtti napok szentek voltak.
– Nálad miért alakult úgy, hogy ilyen későn tudtál csak az élvonalba kerülni, ahol aztán hamar kimagasló teljesítményre voltál képes? Korábban kellett volna profibb szemléletmóddal élned vagy a képzésben, a kiválasztásban volt hiba, amit mostanában Sigér Dávid és Pászka Lóránd késői berobbanásánál is elővettek?
– Nem fognám a képzésre. Inkább a lehetőségen és a szerencsén is múlik. Régebben nehezebben lehetett fiatalon érvényesülni, ha valaki megkapta a lehetőséget és volt egy kis szerencséje, akkor előbb befuthatott, igaz, sokaknak előbb véget is ért a pályafutásuk. Most már akár külföldön is megadják a magyar fiataloknak a lehetőséget, lásd Szoboszlai Dominikot, aki tobajnokságban tud játszani. Van potenciál a magyarokban, az a kérdés, miként állnak az esélyhez. Ott van például Szalai Attila, aki kinn szerepel Törökországban, nagyon jó mentalitású játékos, akkor sem sértődik meg, ha nem játszik, csinálja ugyanúgy a dolgát.
– A csapattársaként rajta láttad Mezőkövesden, hogy rövid időn belül ekkorákat léphet előre?
– Mindig profiként viselkedett, edzések előtt és után is, nem tudom köztudott-e, de soha életében nem ivott egy korty alkoholt sem, szerintem ezután sem fog, nem is bulizott.
Mivel az édesapja is futballista volt, könnyebben tudta egyengetni az útját, ez volt Szoboszlai esetében is. Van olyan szülő, aki felteszi a gyereke sikereire az életét, és mindenben segíti, de láttam ellenpéldát is, aki nagyon tehetséges volt, csak azt mondták neki, hogy inkább tanuljon, ne focizzon.
– A 2019/20-as szezonban a játékostársak és a vezetőedzők téged választottak a szezon legjobbjának. Szerinted ki most az NB I legjobbja?
– Sok jó játékos van. Laidouni játéka például nagyon tetszik a Fradiban, szerintem topbajnokságban is meg tudná állni a helyét, illetve mindig van egy kirobbanó formában játszó labdarúgó. Senki nem gondolta volna például, hogy Ádám Martin ilyen produkciót tud nyújtani, és több évtizedes csúcsokat állít be, le a kalappal előtte.
– A nemrég említett kiváló szezonod után hívott a Fradi is, de külföldi megkeresésről is hallani lehetett, ám végül nem jött össze az átigazolás. Bánod, hogy nem sikerült?
– Nem szoktam semmit bánni, így hozta az élet. A légióskodáshoz sosem voltam közel, NB II-ből azért nehéz légiósnak állni, az NB I-ben pedig nem töltöttem el olyan nagyon sok időt.
Inkább azt mondanám, hogy ha két évvel fiatalabb lettem volna akkor, nagyobb esélyem lett volna a Fradihoz vagy külföldre igazolni.
– Az NB I-ben 29 évesen, a válogatottban pedig 32 évesen debütáltál, most 34 vagy. A nemzeti csapat realitás még? (Interjúnk a mostani kerethirdetés előtt készült – a szerk.)
– Mindig azt mondom, hogy ha nem hív meg a kapitány, akkor sem haragszom, ha meghív, akkor sem. (nevet) Amikor 29 évesen NB I-es játékos lettem, senki nem mondta volna, hogy elérem a 150 élvonalbeli mérkőzést.
Arra meg egy forintot se tett volna senki, hogy válogatott leszek.
Nagyon sokat köszönhetek a szövetségi kapitánynak, mert egy évig folyamatosan meghívott, akkor is bízott bennem, amikor a csapatunknak nem úgy ment. Mindig hálás leszek neki, mert olyat adott, amit kevés játékos élhetett meg, az Eb-n szerepelhettem, és még ha csak 10 percet is játszottam, címeres mezben énekelhettem a szurkolókkal a himnuszt. Ez a legnagyobb bónusz, amit elérhettem.
– Milyen bónuszt kívánsz még magadnak a pályafutásodra?
– Fontos, hogy a Kövesd őrizze meg az NB I-es tagságát, de nagyon örülnék neki, ha még annál a szezonnál is jobb évet zárnánk, amikor kupadöntőt játszottunk, és negyedikek lettünk.
