– Hol és hogyan ünnepelték még sorozatban negyedik kettős győzelmüket vasárnap este?
– A díjkiosztó után először el kezdtük a pakolást a hétfői utazáshoz. Ezután a versenyzők, edzők, szurkolók összejöttek a kamionok előtt, s megünnepeltük a történelmi sikert, hiszen még egyetlen nemzetnek sem sikerült sorozatban hatodszor egyéniben és csapatban is győzni fogathajtó világbajnokságon.
– Francia pezsgővel koccintottak?
– Azzal is! Meg magyarral is… Minden ivók lettünk.
– Milyenek voltak a körülmények a XIV. Lajos alapította királyi ménesben?
– Csodálatosak. A történelmi épületek mellé korszerű pályát építettek, új bokszokat alakítottak ki. Kijelenthettem, ilyen kiváló körülmények között nem rendeztek még kettesfogathajtó vébét.
– Ismét nagy fölénnyel nyerte a díjhajtást. Elégedetten szállt le a verseny után a bakról?
– Igen, mert úgy éreztem, ebben az idényben ez volt a legjobb programom. Elárulhatom, nem volt nehéz dolgom, mert lovaim remekeltek, összhangban dolgoztak. Amikor kihajtottam a pályáról, mindenki gratulált, azt mondák, ilyen szép díjhajtást még nem láttak. Képzelje, még a ellenfeleim is gratuláltak, aminek jobban örültem, mint a kapott pontszámnak.
– A maratonhajtásban a nyolc akadály közül, egyedül a hatodikban nem került a legjobbak közé. Mi történt ott?
– Hát, majdnem kiestünk… A hatodik volt a vizes akadály, s a sáros talajon a behajtásnál a bal oldali lovam elesett, s magával rántotta a másikat is. Csak azt láttam, hogy eltűntek a lovaim, s mindenek vége! Az Istenem azonban megsegített. A lovaim felálltak, s folyatni tudtam a versenyt. Kész csoda volt!
– Mi volt az oka, hogy az akadályhajtásban egyetlen hibátlan teljesítmény sem volt?
– Hosszú nehéz pálya ellenére nagyon szűk volt az alapidő. Ezért több versenyző, köztük Tóth Andrea és Kákonyi Norbert is hiába hajtott hibátlanul, időtúllépésért kapott pontot. Nagyon idegfeszítő verseny volt, amelynek az egyik vesztese az összetettben második helyen álló francia Francois Dutilloy lett, aki négy akadályt is vert, s így visszaesett a tizedik helyre. Utolsóként, több mint húsz pont előnnyel hajtottam a pályára. Az utolsó, huszadik akadálynál ugyan hibáztam, de nem bántam, mert nyolcszoros világbajnokként érkeztem a célba.
– Ráadásul a csapatuk is megvédte a címét. Elárulja a sikerük titkát?
– A hét magyar indulóból Szilágyi Zsolt szakvezető nagyon taktikusan választotta ki a három csapattagot. Osztertág Kristóf harmadik lett díjhajtásban, Fekete György pedig második maratonhajtásban, s így biztosan győztünk olyan lovas nagyhatalmak együttesei előtt, mind a svájci, a német, a holland, az esélyes franciák pedig csak ötödikek lettek.
– Huszonhat évesen már nyolcszoros világbajnok. Mi motiválja még?
– Egyelőre ki akarom élvezni, hogy sikerült sorozatban negyedszer nyernem, ami még hajtók közül senkinek sem sikerült. Persze ezen a csúcson is lehet javítani. Ráadásul két év múlva a hollandiai Beekbergenben rendezik a világbajnokságot, ahol több éve készülök a versenyekre. Tehát, hazai pályán versenyezhetek… Ezt kár lenne kihagyni!
Írta a Magyar Hírlap
