I. félidő:
1. Miért éri meg befektetni a magyar fociba? Ön miért vágott bele Nyíregyházán?
– Annak idején, 2010-ben, 2011-ben egy barátom – aki hál’ Istennek ma is az -, Brekk János megkeresett, hogy csináljunk már itt, Nyíregyházán valamit, mert neki ez az élete. Ez volt az egyik mozdító ok, amikor ebbe belementem. A másik az, hogy szeretek a társadalmi szerepvállalásokban részt venni. Mélyen hiszem azt tíz év után is – amellett, hogy vannak negatív tapasztalataim is -, hogy Nyíregyházán nagyon szeretik a focit, persze kimondottan a jó focit. Ez volt a másik mozgatórugója a szerepvállalásomnak. Hogy üzletileg megéri-e? Eddig ezt nem igazán éreztem…
2. Gondolom, azt tudta is, amikor belevágott, hogy nem feltétlenül ez lesz az üzletileg legjobb vállalkozása.
– Ezt egyáltalán nem is vállalkozásnak szántam. Nem vagyok annyira naiv…Azért azt tudom, hogy mibe lehet befektetni, meg hogy miből van profit. Van egy ilyen közmondás, hogy “a suszter maradjon a kaptafánál”. A foci nekem is hozott meglepetéseket, főként negatívakat.
Nem az én világom ez még mindig…
3. Fuvarozócége révén lett ismert és vagyonos, de más vállalkozásai is vannak. A Nyíregyháza irányítása hányadik a saját listáján, ez is szívügye?
– Inkább azt mondanám, hogy a szívem a technikai sportokhoz húz, abban is komoly szerepet vállaltam. Azt nem mondanám, hogy nem a foci a kedvenc sportágam, egyre inkább megkedvelem, és szeretném megfejteni is, hogy miért nem működik igazán…másfél-két éve, amikor úgy elegem lett az egészből, elkezdtem komolyabban is foglalkozni is vele, és ma úgy látom, lehet itt valamit csinálni. Most 67 éves vagyok, remélem, még tudunk arról is beszélni majd, hogy sikerült is. Nekem ez most hobbi egyelőre, nem járok kaszinóba, nem járok vadászni, lehet, ez kevesebbe is kerül…
4. Mi változott meg másfél-két éve, miért döntött úgy, hogy folytatja?
Azt kell, hogy mondjam, elég sok szélhámos van a fociban…
sokáig hittem az emberekben, legyen az vezetőedző, vagy szakmai igazgató, akár játékos. Én magamból indultam ki – ez volt a legnagyobb probléma. Nem azt mondom, hogy a logisztikában, a fuvarozásban, vagy más üzleti érdekeltségeim esetében nincsenek szélhámosok, mert vannak, és azért oda kell figyelni nagyon, de nem ilyen szinten. Nekem a legnagyobb meglepetés az volt, hogy itt a foci semmi másról nem szól, csak a pénzről. Mivel skorpió a csillagjegyem, nem nagyon szeretek feladni semmit, meg nekem az azért egy komoly felelősségvállalás volt Nyíregyházán, hogy belementem a csapat támogatásába. Aztán nagyon hamar NB I-esek is lettünk, hogy aztán utána kizárjanak.
5. A Szpari NB I-es kizárása fáj még Önnek? Akkor Brekk János mondta azt, hogy (idézem): „Bálint egy kemény fickó, aki szereti a kihívásokat. Ő nem sértődött meg a döntésen, épp ellenkezőleg: igazi tökös vállalkozóként felvette a kesztyűt, és megmutatta országnak, világnak, hogy a Nyíregyházával nem lehet ezt művelni…”
– El is mentem a falig. Első fokon meg is nyertem a bíróságnál az ügyet. Azon ment ugye a vita, hogy az MLSZ elnökségi ülés előtt vagy utána kellett volna beadnom a papírokat, hogy indulhassunk. Őszintén szólva, teljesen mindegy, mert akkor úgyis a másikat választották volna…végül aztán senkinek nem lett igaza. Én kifizettem a kérdéses 37 ezer eurót akkor a semmiért, azt a pénzt, amit az előző tulajdonos nem fizetett ki – feketén – a csapat korábbi légiósának. Kifizettem, hogy ne legyen 90 napon túl lejáró tartozása a klubnak. Volt olyan, aki azt mondta, hogy ha ezt kifizetem, akkor megoldódik az ügy. Mégis kizártak. De én ezen már túlléptem, erkölcsileg nem akartam akkor feladni, aztán nem is veszítettem és nem is nyertem. A magam igazáért harcoltam, mert jogtalanul zártak ki, és ezt ma is így gondolom. Na, akkor lett volna lehetőségem angolosan kiszállni a fociból. De természetesen nem tettem meg.
6. Voltak erről hírek még az évek során, hogy kiszáll, hogy távozik.
– Utána még volt egy ilyen helyzet, amikor bejött a Covid. Akkor mondhattam volna azt, hogy nekem a vállalkozásaim sokkal fontosabbak, mint a nyíregyházi futball, de most sem tettem meg, mert a célom az, hogy feljuttassam az NB I-be a csapatot. Talán lesz most már új stadionunk is, az akadémia is nagyjából sínen van, a tervezés végső fázisában. Ha ezek megvannak, akkor végre olyan fegyverekkel mehetünk a csatába, mint amilyenekkel a többiek is. Akkor már érdemes lehet többet invesztálni a fociba, mind anyagilag, mind az energiát tekintve, hogy tényleg oda jusson a Nyíregyháza, ahová való: az NB I-be.
7. Érdekes, hogy ezt mondja, mert vannak, akik úgy tartják, hogy igazából nem szeretne mindenáron feljutni, hogy jól elvan az NB II-ben, költ is valamennyit a csapatra, de nagy invesztálásra nem készül már.
– Ezt ki mondja? Költöttem én eddig is. Hiába hoztam én ide sajnos Rudolfot, Tiszát, olyan nagy neveket, akik nagy pénzekért, havi 3-4 millió futballoztak itt, semmivel sem voltunk jobbak, mint most. Amikor idehoztam egy „nagy” szakmai stábot és menedzsmentet is, az sem működött. Úgyhogy a válaszom az, hogy dehogynem akarok feljutni, ez a célom. Mindig is hittem ebben, ki is mondtam. Aztán engem kértek számon, pedig amit én vállaltam, azt teljesítettem. Amikor pedig visszakérdeztem, akkor csak mutogattak egymásra. Amikor velem mondjuk egy Michelin, egy Lego, egy Electrolux, egy TVK, vagy BorsodChem megköti a szerződést, akkor A-ból B-be el kell vinnem az árut, és akkor fizetnek. Ha nem viszem el, akkor kötbért kell fizetnem. Ha véletlenül az áruval valamilyen probléma van, ki kell fizetnem, ha pedig kések, akkor levonnak a fuvardíjból.
Én teljesen másképp “nevelkedtem”, bármelyik üzletről is legyen szó. Itt idejöttek komolytalan emberek, és ígérgettek fűt-fát.
És amikor utána kimondtam, hogy az NB I a cél, utána meg engem fogtak kérdőre, és már olyan kommenteket is kaptam, hogy „inkább menjél vissza inkább a vállalkozásba, mert ehhez nem értesz”. Lehet, hogy igazuk is van… Idejöttek emberek – neveket nem mondanék -, ide hoztak egy rakat játékost, én pedig azt hittem, hogy ők tudják, hogy kikkel akarnak csatába menni. És amikor láttam, hogy itt semmi nem működik, akkor még ők voltak megsértődve. Amikor meg azt mondtam, hogy vége, akkor csak arról szólt az egész, hogy milyen szerződések vannak, és hogy megint fizessek, hogy elmehessenek?
Szóval nekem ettől a tököm tele lett. Hogy ezeknek az embereknek semmi felelősségtudatuk nincsen! Ez akkor engem nagyon-nagyon negatívan érintett.
Az is egy példa erre, hogy adtam nekik egy éves anyagi keretet – ne beszéljünk nagyon nagy számokról, de azért komoly büdzséről volt szó. Ami 5 hónap múlva elfogyott, és akkor nem volt más választásom, vagy csinálom tovább, vagy megint én égek le. Ez egy ördögi kör volt.
8. Valóban voltak nagy nevek a menedzsmentben, a kispadon is, de nem sok időt töltött el egyikük sem Nyíregyházán. Nagyot csalódott bennük?
– Az a baj velem, hogy én tényleg magamból indulok ki. Nekem általában nem kell 150 papírt aláírnom ahhoz, hogy utána ne felejtsem el, hogy mit mondtam. Igen, nem nagyon értek a focihoz, de most már érdekel ez az egész és a célom az, hogy igenis NB I-es csapata legyen a Nyíregyházának, méghozzá minél hamarabb – ezen dolgozunk. Az idei évben azért van egy DVSC és van egy Vasas, szerintem a többi csapattal bármikor pariban vagyunk.
9. Akkor nem szeretett még ki a fociból? Azért kérdezem, mert még az NB III-as időszakban például akkori szinten kiemelkedő keresetű légiósok is voltak a Szparinál, aztán meg mintha visszavett volna ezen a téren.
– Bár lenne 1-2 olyan játékosunk most, mint azok a légiósok…nem mondanám egyébként, hogy visszavettem. Sokkal inkább olyan szabályok vannak már az MLSZ részéről, a pályákat illetően, hogy szerintem a jelen állás szerint 2022-ben, de lehet még 2023-ban sem fogunk tudni itthon játszani majd. Ez azért megfogja egy kicsit a lelkesedésemet…. de a mostani idényből van még hátra kilenc meccs, és ha megnézi a pontszámokat, akár még harmadikok is lehetünk.
10. Elég jól kezdték a szezont, sokan arra számítottak, hogy akkor neki is mennek a feljutásnak, de nem igazoltak különösebben. Nem bánta meg – látva a riválisok gyenge kezdését -, hogy nem célozták meg jobban a feljutást, pld. a jó rajt utáni erősítésekkel?
– Igen, talán idehozhattam volna 5-6 játékost mondjuk a télen, de ha megnézi az eredményeket, ezzel a kerettel is csak egyszer kaptunk ki az évben és volt két döntetlenünk. Úgyhogy így sem olyan rosszak a számok. Tavaly nyáron a szakmai tanácsadónkkal, Sándor Istvánnal – akiben nagyon megbízok – megbeszéltük ezt. És majd látni fogja, lesznek olyan játékosok nálunk, akikkel egészen máshol fogunk tartani és itt nem csak az utánpótlásra gondolok, hanem erősítésekre is – aláírt szerződéseink is vannak már, de a nevek még nem publikusak.
II. félidő:
1. Lehet-e a Nyíregyháza egyszer a kelet legjobb csapata? Regionális riválisnak ott van a Diósgyőr, a Loki ugye korábban sokszoros bajnok tudott lenni, a BL-ben és az EL-ben is szerepelt. Lát arra esélyt, hogy ilyen sikereket elérjenek majd?
– Nyilván ez a célom. Már beszéltem a Péter bácsival, tudja, Szent Péterrel, adott nekem még tíz aktív évet. És ezalatt a tíz év alatt szeretném, hogyha büszke lehetnék, és a legjobbat tudnánk kihozni a Szpariból. És van egy 41 éves fiam, aki az egyik cégemet vezeti és lehet majd a focicsapatot is tudná majd irányítani – lehet, hogy jobban, mint én. Majd meglátjuk. Az biztos, hogy a nemzetközi porondig nagyon hamar el lehet jutni, ha az ember okosan csinálja. Nem azt mondom, hogy 11 külföldivel kell ahhoz játszani, az nem is a világom, de azért vérfrissítésnek lehet, hogy 2-3-4 légiósban azért érdemes gondolkodni.
2. Melyik edzőjével volt a legjobb együtt dolgozni?
– Mátyus Janival. Ő egy igazi tökös gyerek. Ha nem zárnak ki az NB I-ből…az NB III-ban már egy kicsit ő is bealudt. De nagyon kedvelem őt, gondolkodtam azóta is már az ő kinevezésében, például mielőtt Gálhidi Györgyék visszatértek volna. Sándor István végül a mostani szakmai stábot választotta. Benne bízom, ő a szakma itt. Kozák Attila ügyvezetőben is, ő tulajdonképpen a pénzemre vigyáz a klubnál.
3. És melyik edzőjében csalódott a legnagyobbat?
Az összes többiben.
4. Ritkán szólal meg konkrétan fociügyben, de akkor emlékezetes módon: ilyen volt bő egy éve, amikor a játékvezetés miatt volt mérges a Soroksár elleni bajnoki után. Sőt, személyesen meg is mondta véleményét a bírónak.
– Milliárdos üzletekről kell döntenem, engem nehéz kiborítani. De a bíráskodás ott kritikán aluli volt, amellett persze, hogy szégyellem, amit csináltam. Már a pályán, a lefújás után odamentem, elgurult kicsit a gyógyszerem… Pénzbüntetést kaptunk amiatt. Eltiltani nem tiltottak el, hová is tiltottak volna? Én nem ülök a kispadon, nem járok az öltözőbe sem.
5. Pedig vannak tulajdonosok, akik igen. Ön akkor nem ilyen?
– Meccs előtt és meccs után semmi értelme, hogy ott legyek, az az edző dolga.
Nyilván van, amikor mondom a játékosoknak, hogy „most tökösek legyenek, mert névnapom van” – de nincs is névnapom akkor, csak mindig mondok valamit…vagy küldök egy „like”-ot nekik, ha nyernek.
6. Az új stadiont ki fogja fenntartani? Ez sok helyen gondot okoz azért. És hány nézővel számolnak majd?
– A fenntartásba szeretnék is beleszólni majd. Ha mi játszunk rajta, szolgáljon is ki minket. Ha én üzemeltetem, akkor nem mindegy, mekkora a költség. De még konkrétan nem dőlt el, ki lesz az üzemeltető. Szeretném, ha majd az a 8300 ember minél többször kijöjjön majd, ehhez nyilván az NB I kell majd. És az is, hogy legyen például sikeres a válogatott – a 2016-os Eb után Nyíregyházán is mindenki focimeccsre akart menni.
7. Összeszámolta már, mennyit költött eddig profi focira?
– Nagyon sokat (nevet). De én addig húzom a takarót, amíg lehet, én az a típus vagyok, nem költekezem túl magam.
8. Ha már számosítunk, mennyire ért a focihoz szakmailag 1-10-es alapon?
– Én nem is akarok hozzá érteni…de ha már számok, akkor ez sokáig nulla volt, most sem sokkal több, legyen mondjuk egy 4-es. De nem is akarok edző lenni. Azt látom, hogy a magyar fociban néha mintha lassított felvételt néznénk, olyanok a meccsek.
9. Buszsofőrként is dolgozott korábban, még életmentő érmet is kapott, több mint 50 munkás ült a járművön, amellyel elkerült egy ütközést egy vonattal…
– Volt ilyen, igen, 26 éves voltam, de mindenre emlékszem. A lényeg az volt, hogy fel volt hajtva a sorompó, de az utolsó pillanatban lefékeztem, a tükröt el is vitte a vonat. Az, hogy én megmaradjak, nagyjából 30 centin múlt. Meghatározó élmény volt, de még inkább meghatározta az életemet az édesapám, aki süketnéma volt, de igazi példaképem. Nagyon jó ember volt. De visszatérve az esethez: a Jóisten velem volt. Aztán továbbmentem és lecseréltettem a tükröt.
10. Mi az a cél, amit még mindenképp el szeretne érni tulajdonosként – ahogy Ön nevezte magát – “alig használt 60-asként?”
– Hogy minél többen jöjjenek ki az NB I-es Nyíregyháza meccseire, olyan eseményekre, amire érdemes kimenni. És egy álom, hogy Európában is megmutassuk magunkat.
