Minden gyereknek vannak hobbijai, amiket szeret csinálni, de ezt általában az éppen akkori időszaka, a kor, a barátok, az iskola határozza meg. Kiskorukban ez egy állandóan változó tényező, hogy éppen mivel szeretik elfoglalni magukat. Én kilenc évesen a szomszéd gyerekekkel szerettem a legjobban lógni, matricákat gyűjteni, kártyázni, és mindenféle elképzelt világokban kalandozni. Amióta felnőttem csodálom azokat, akik már egészen piciként tudták, hogy mit akarnak, mi tölti el őket örömmel, és ki is állnak amellett. Habár a legtöbbször már jóval felnőtt korukban mesélnek ezekről a történetekről, most megadatott, hogy egy igazán tehetséges kis srácnak követhessük végig az útját.
Finta-Szücs Szilveszter még csak kilenc éves, de már most tudja, mi lesz, ha nagy lesz. BMX-es. Az álmáért pedig nem rest dolgozni minden áldott nap. Nincs kivétel, nincs pihenő, nincs ünnep. Minden nap hosszú órákat ül a bringán, hogy egyszer felérjen a két ausztrál sráchoz, Brandon Louposhoz és Logan Martinhoz, a példaképeihez.
– Baba kora óta mindegy volt neki, csak guruljon. Először lábbal hajtható motoron száguldott, aztán kétévesen már bringázott – meséli Szücs Ágota, Szili édesanyja, honnan indult az egész. – Németországban laktunk akkoriban, és amikor a házunkhoz közel meglátott egy pool-t azonnal ki kellet próbálnia, de először csak rollerral engedtük be, hogy épségben ki is jöjjön onnan. Ezt követően még ovis korában az élet elénk sodort egy BMX iskolát, és nem volt kérdés, hogy felkerestük.
Szili első bicóját az apukája, Finta Sándor építette a már meglévő biciklikből, majd miután látszott, hogy a gyereknek tetszik, és még jó is benne, hatodik szülinapjára megkapta az első BMX-t, már itthon, Magyarországon, azóta sincs megállás.
– Abban az évben részt vettünk az első versenyén, csak kíváncsiságból. Egyből második lett, ami hatalmas élményt nyújtott neki – mondta Ágota. – Mi nem is feltétlenül erőltetnénk a versenyzést, de ő nagyon szereti, ahogy minden évben részt vesz snowboard versenyeken is. Remegni tud értük.
Szili a BMX mellett remekel a snowboardban és wakeboardban is. Ami extrém gyorsasággal jár, az jöhet neki, persze csak óvatosan még.
– Az első érmemet egy snowboard versenyen kaptam, majd a legelső BMX versenyemen egyből második lettem – ezt már Szili mesélte nekünk az érmeit mutogatva. – Nagyon szeretem ezeket a hangulatuk miatt, meg persze akkor legjobban, amikor dobogós vagyok. Nem szokott rajtam nyomás lenni, izgulni sem szoktam, egyszerűen élvezem a hangulatát, örülök, amikor új trükköket sikerül beadnom. Ha lehetőségünk van, akkor igyekszünk minél több külföldi versenyen részt venni. Az itthoni rendezvényeken megtanultam, hogy ne hagyjam magam semmivel kizökkenteni, és nem szabad idegesnek lennem, és szerencsére ez azóta jól működik.
Franciaországban, Németországban és Horvátországban is megmérette már magát. Keményen dolgozik, hogy minél több helyen megmutathassa tudását. Volt, hogy nyolc órát ült egyhuzamban a bicón, és alig lehetett onnan leimádkozni. Viszont, ahogy minden korabelinek, neki is vannak más hobbijai, amit valahogy mindig sikerül összhangba hozni a sportjával.
– Nagyon szeretek építeni legóból. Most éppen egy markolón dolgozom, amivel később dirt pályát fogok építeni miniben, a mini biciklimhez.
És hogy mi adja azt a bizonyos pluszt Szilinek?
– Azt figyeltem meg, hogy a két példaképem, Logan és Brandon, ők nem ellenfelek, hanem barátok. Látom, hogy sokat edzenek együtt, szórakoznak, és csak a pályán ellenfelek. Ez velem is így van, a többi sráccal barátok vagyunk, edzünk együtt és jól elvagyunk, csak a körben vagyunk ellenfelek. Szeretem, hogy barátokat kapok a sport által. A jövőben olyan szeretnék lenni, mint Logan vagy Brandon, és szeretném, ha egyszer lenne egy saját pályám.
Takács Dóra
