Sportmániásként kezdetben futballozott, majd miután lehetősége nyílt rá, a kézilabda felé fordult a 17 éves Andó Arián. A mezőnyben nem érezte jól magát, a védések viszont feldobják, így a kapuban maradt. Pásztóról Gyöngyösön keresztül Balatonfüredre és a korosztályos válogatottba vezetett az útja.
reb • „Nehéz lenne egy embert kiemelnem, de Andó Ariánnal érdemes foglalkozni, hiszen különösen a második meccsen jól védett” – felelte Imre Vilmos szövetségi edző, amikor arról kérdeztük, hogy az ifjúsági válogatott franciák elleni két felkészülési mérkőzésén ki teljesített a legjobban.
Andó Arián • Fotó: Szalmás Péter/MOB
„A klubunk egyik legnagyobb értéke” – mondja immár az edzője, Kárpáti Krisztián a kapusról, ami már csak azért is figyelemre méltó dicséret, mert Balatonfüreden nem egy és nem két ígéretes játékos kézilabdázik, ráadásul Andó csupán nyáron igazolt Gyöngyösről a Balaton partjára.
Pedig több klub is megkereste nyáron a 17 éves kapust. Eredetileg a Nemzeti Kézilabda Akadémiát választotta volna, csakhogy a nyári válogatott felkészülés során több balatonfüredi csapattársa is dicsérte Kárpátit és a klubmunkát, így inkább a Balaton partjára költözött.
„Az kevésbé okozott gondot, hogy távol kerültem a családomtól – idézi fel a nehézségeket Andó. – Már általános iskolában kollégiumba költöztem, így megszoktam, hogy nem találkozunk mindennap, még ha anya nehezen is viseli azt, hogy csak két-három havonta lát. Az viszont már jóval nagyobb kihívást jelentett, hogy itt sokkal magasabb a játék és a képzés színvonala, rengeteg embertől tanulhatok.”
Saját bevallása szerint nagyjából két-három hónapra volt szüksége ahhoz, hogy beilleszkedjen Füreden. Kezdetben jóval csendesebb volt, kevesebbet szólt a társakhoz, de ahogyan összecsiszolódtak, ő is jóval inkább kieresztette a hangját. Igaz, nem az az „őrült” típus: inkább biztatja, semmit korholja a védelmet. „Az edzők szerint jobban fel kellene pörögnöm a kapuban, pedig én maximálisan odafigyelek, koncentrálok, legfeljebb nem adom annyira jelét, mint sok poszttársam.”
Egyébként bármennyire is izgulós – az idegenbeli meccsek előtt az utazás, a hazaiak előtt a zenehallgatás nyugtatja meg –, akkor szeret védeni, ha van tétje a mérkőzésnek.
Amikor a felnőttválogatott összetartások miatt hiányos az NB I-es csapat, Andó is a kerettel készül, így többször dolgozott már Fazekas Nándorral.
„Korábban csak a lelátóról láttam, és álmomban sem hittem volna, hogy egyszer közösen edzünk. Nagyon kedves velem, sokat segít, tőle és másoktól is rengeteget tanulhatok. Elsősorban a mentalitásuk a minta: egyetlen percet sem lazsálnak, végig koncentrálnak.”
A munkához tartozik a videózás is. Kárpáti szerint annak, akire már a felnőttek között is számítanak, tudatosnak kell lennie, és külön készülnie az ellenfelekre.
„Pedig nem vagyok oda érte, a szükségességében nem is értettem egyet az edzőmmel. Egyrészt azonban ha muszáj, akkor muszáj, másrészt tényleg biztonságot ad a játékban. Az itteni kapusedzőtől, Szatmári Jánostól tanultam szinte mindent, viszont akárhogy is nézzük, a háló előtt magam vagyok, nekem kell döntenem.”
Fő a tudatosság
„Jók az adottságai, magas, amellett gyors, remekek a reflexei, nagyszerűen olvassa a játékot. Fontos, hogy még tudatosabb legyen, de kellően szorgalmas ahhoz, hogy egyszer stabilan a legjobbak között szerepeljen” – jellemzi Andót az edzője, Kárpáti.
