Minden egyéni sportágban helyenként nagyon is bonyolult kvalifikációs rendszerben lehet olimpiai indulási jogot szerezni. Most az úgynevezett szabadkártyák elosztása folyik, amelyek azonban nem foghatók fel kárpótlásnak, vigaszdíjnak. Jegyzetírónk éppen ezért ötven százaléknál is kevesebb esélyt lát arra, hogy a cselgáncsfenomén Gercsák Szabina indulhasson Rióban.
Szekeres István • A 2004. évi olimpia előtt robbant a bomba: noha a torna szakágaiban világklasszisok maradtak le a kvótáról, szabadkártyát kapott a Zöld foki szigetek csapata a ritmikus gimnasztikában. Négyévente, újra és újra, igaz, mindig más konkrét esetek kapcsán fellángol a vita, plusz a gyanakvás, hogy vajon milyen fondorlat révén kap indulási jogot az, aki az élmezőnynek a közelében sincs.
Nos, a NOB minden tagországának joga van versenyzőt küldeni az olimpiára. Ez mindennek az alapja. Csakhogy a legtöbb sportág már-már kegyetlen kvalifikációs rendszerén keresztül csaknem az országok fele képtelen bárkit is eljuttatni a játékokra. Van két, úgynevezett beengedő sportág, az atlétika és az úszás, amelyben létezik meglehetősen alacsony, B eredményszint is, amelynek a teljesítésével kvótát lehet kapni.
De az sem sikerül mindenkinek.
És akkor lép előtérbe a szabadkártya. Annak a sorsáról úgynevezett háromoldalú bizottság dönt. Benne van a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB; IOC), a Nemzeti Olimpiai Bizottságok Szövetsége (ANOC) és az érintett sportág világszövetsége. Az olimpia teljes mezőnyét a NOB látja át, az ANOC pedig a tagországok kvalifikációs helyzetét ismeri. Megkezdődik az egyeztetés a sportág képviselőivel, hogy javasolt ország szereplőjét befogadja-e, az rendelkezik-e olyan tudásszinttel, amely a játékok komolyságát nem veszélyezteti, és – mondjuk a küzdősportokban – nincs kitéve súlyos sérülésnek.
Élő példa. A birkózásban most négy szabadkártyát osztottak ki. Kapta Haiti, Honduras, Kambodzsa és Palau egy-egy birkózója. Hát, egyik sem sportági nagyhatalom!… Miközben az irániak olimpiai és ötszörös kötöttfogású világbajnoka, Hamid Szorjan Reihanpur csak a legutolsó kvalifikációs állomáson csúszott a riói mezőnybe. Ha nem sikerült volna, akkor is fenti négy ország kapná a szabadkártyát.
Mert az nem kárpótlás, nem vigaszdíj.
A palaui Florian Temengil (jobbról, pirosban) – vereséggel végződött – harcban Aubéli Ottóval a pekingi olimpián • Fotó: Internet
A négy kvótás közül a palaui, szabadfogású, nehézsúlyú Florian Temengil a legismertebb, Óceánia többszörös bajnoka. Kifejezetten ügyes, jó képességű birkózó, csak hát a mezőnyben legalább tíz olyan ellenfél van, akit nem tudna legyőzni. Harminc éves, szabadkártyával jutott el már a pekingi olimpiára is 2008-ban… Aubéli Ottó verte meg 11-1-re.
Ami a cselgáncsot, pontosabban Gercsák Szabina esélyeit illeti, egyetlen biztató kapaszkodónk van: húsz szabadkártyát osztanak ki. Abból talán megkaphat egyet, a legnagyobb örömünkre. Hiszen hajszállal maradt le a kvótáról. Ha azt még mérlegeli a háromoldalú bizottság, akkor hurrá!…
De a személyes véleményem szerint – és nagyon rossz ezt leírni! – valójában ötven százaléknál kevesebb az esélye.
