(fotó: fifa.com)
Noha néhány nagy sztár, mint a Touré fivérek, Gervinho vagy Doumbia – nem szólva a nemzeti csapatban már 2014 nyara óta nem játszó, a Montreal Impactben még aktív Didier Drogbáról – nem tartott az elefántcsontparti válogatottal, de nemzetközi sztárok ellen méri el péntek este a magyar válogatott, hol tart a felkészülésben. Salomon Kalou, vagy Wilfred Bony neve a világban mindenütt ismert. Bemutatjuk pénteki ellenfelünk játékosait.
Sylvain Gbohouo
kapus, 1988. 10. 29., TP Mazembe
Tavaly óta egy kongói klub kapusa, előtte otthon, a Séwé Sport együttesében játszott. Három bajnoki cmet és három kupagyőzelmet szerzett hazájában. 2015-ben tagja volt az Afrikai Nemzetek Kupáját megnyert nemzeti tizenegynek, noha a döntőt sérülés miatt kihagyta. Kerettag volt a 2014-es vb-n. 18-szoros válogatott.
Abdoul Karim Cissé
kapus, 1985. 10. 29., SC Gagnoa
Magas, vékony kapus, tartja helyét a válogatottban, noha klubja gyengén szerepel az élvonalban. Mindössze kétszer védett eddig a válogatottban.
Badra Ali Sangaré
kapus, 1986. 05. 30., AS Tanda
A jelenlegi legerősebb elefántcsontparti klub tagja, hosszú pályafutás áll már mögötte. Jean-Marc Guillou akadémiáján kezdett futbalozni, majd hazai klubjai mellett Thaiföldön és rövid ideig a belga Charleroi-ban is védett. Kerettag volt a 2013-as Afrikai Nemzetek Kupáján. Nyolcszoros válogatott.
Abdoulaye Bamba
védő, 1990. 04. 25., Dijon
Abidjanban született, de kisgyerekként Olaszországba költözött, a Legnanónál töltött egy év után tíz esztendőn keresztül a Juventusnál nevelkedett. Tagja volt az olasz ifjúsági Szuperkupát és a hagyományos viareggió-i tornát kétszer is megnyerő alakulatnak. Húszéves koráig nem játszott tétmérkőzést a Juve első csapatában, ezért Franciaországba, a Dijonhoz igazolt. Azóta is e klub tagja, mindössze egy idényt töltött a Ligue 1-ben, a többit a második vonalban játszotta végig. Újonc.
Mamadou Bagayoko
jobbhátvéd, 1989. 12. 31., Sint-Truiden
Az Africa Sportsban kezdett játszani, 19 évesen jött Európába, hét éven át Pozsonyban élt és játszott. Egy rövid, a FC Petržalka akadémiánál (a hajdani Pozsonyi TE-nél) töltött időszaktól eltekintve a Slovan futballistája volt. Négy bajnoki címet nyert, háromszoros kupagyőztes. Tavaly nyár óta a Sint-Truiden tagja, végigjátszotta az idényt a belga első osztályban. Részt vett a pekingi olimpián. Háromszoros A-válogatott.
Eric Bailly
védő, 1994. 04. 12., Villarreal
Tizenhét éves korában igazolt Spanyolországba, miután hosszas huzavona után megkapta a munkavállalási engedélyt, előbb az Espanyol második csapatában játszott, majd 2014-ben mutatkozott be a La Ligában. Néhány mérkőzés után átigazolt a Villarrealhoz, a mostani idényt is ott töltötte. Tagja volt a 2015-ös kontinensbajnokságot megnyerő együttesnek. 14-szeres válogatott.
Koffi Djidji
védő, 1992. 11. 30. FC Nantes
Párizsi (közigazgatásilag bagnolet-i) születésű, a helyi csapat, majd a SHOC nevelése volt. 2007 óta a „kanárik” játékosa Nantes-ban, a mostani volt az eddigi legjobb idénye, 22 mérkőzésen játszott az élvonalban. Újonc az elefántcsontparti válogatottban, Simon Deli sérülése és Constant Djakpa klubkötelezettsége miatt utólag kapott meghívást.
Wilfried Kanon
középső védő, balhátvéd, 1993. 07. 06., ADO Den Haag
Tizenhét éves korában került Olaszországba, az Empoli ifjúsági csapatához. 2012-ben Romániába igazolt, ahol előbb a besztercei Gloriában, majd – miután korábbi edzője, Nicolae Manea vitte magával – a brassói Coronához. 2013-ban az ADO Den Haag szerződtette, azóta is e klub tagja. Az elmúlt három idényben 38 meccsen játszott a holland élvonalban. Tagja volt a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupáját megnyerő gárdának. Kilencszeres válogatott, egy gólt szerzett.
Lamine Koné
védő, 1989. 02. 01., Sunderland
Párizsi születésű, francia klubokban játszott idén tavaszig. Sorrendben az SO Paris, az Alfortville, a Châteauroux, majd 2010-től a Lorient mezét viselte. 2006 és 2010 között a második ligában, attól kezdve az elsőben játszott. 2016 elején a Premier League-be, a Sunderlandhez igazolt. Első gólját a Manchester United ellen szerezte, ezt az egyébként győztes találatot végül David de Gea öngóljának könyvelték el. Koné így sem maradt gól nélkül a szezonban, kettőt is szerzett az Everton elleni, május 11-ig meccsen, a 3-0-s győzelemmel a „fekete macskák” megmenekültek a kieséstől. Az U20-as korosztállyal bezárólag francia válogatott volt. Immár négyszeres elefántcsontparti válogatott.
Victorien Angban
középpályás, 1996. 09. 29., Sint-Truiden
A Stade d’Abidjan nevelése, 2012-ben a Chelsea-hez került, de a londoni klubtól – a munkavállalási engedély körüli problémák miatt – csak 2015-ben kapott szerződést. A „kékek” azonnal kölcsönadták a belga Sint-Truidennek. Huszonhárom bajnokin játszott a belga élvonalban, érdekes, hogy háromszor is kiállították, s kapott még nyolc sárga lapot. 2015. októberében játszott először az A-válogatottban, két szereplés áll mögötte.
Ismaël Diomandé
védekező középpályás, 1992. 08. 28., SM Caen
Abidjani születésű, de a családjával kétéves korában Norvégiába költözött, az elefántcsontparti polgárháborúból menekülve. Hatévesen Bergenben, az Åsane Fotball nevű csapatban kezdett játszani, majd nyolcévesen (!) felfedezte őt a francia Saint-Étienne éppen Norvégiában vakációzó tehetségkutatója. A sikeres próbajáték után a „zöldek” kölyökjátékosa lett, mostanáig a nagymúltú egyesület tagja volt, bár 2016 tavaszára az SM Caen kölcsönvette. A napokban a Caen meg is vásárolta. 2013-ban ligakupát nyert a St-Étienne színeiben. Egy mérkőzésen játszott a brazíliai világbajnokságon, tavaly tagja volt a kontinensbajnoki címet szerzett válogatottnak. Tizenkétszeres elefántcsontparti válogatott.
Assane Gnoukouri
középpályás, 1996. 11. 07., FC Internazionale
Abidjani születésű, de az Olympique Marseille nevelése. Miután 2013-ban nem kapott szerződést az OM-től, a családjával Olaszországba költözött, a Maranóban töltött egy idényt. Három testvérével együtt 2014-ben az Internazionale ifjúsági csapatához igazolt. Tagja volt a 2015-ös viareggiói tornán győztes Primavera-csapatnak. A fekete-kékeknél a 2014–2015-ös idényben öt, a legutóbbiban két mérkőzést játszott a Serie A-ban. Stílusa alapján az uefa.com Yaya Touréhoz és Patrick Vieirához hasonlította. Nem volt még A-válogatott.
Max-Alain Gradel
szélső, támadó középpályás, 1987. 11. 30., Bournemouth
Abidjani születésű, de Párizsban nőtt fel, 2004-ben ellenben már Angliába költözött, a Lewisham College Football Academyre került. 2005-ben a Leicester City szerződtette, 2006 és 2010 között volt a klub profi játékosa, de a „rókák” közben kölcsönadták a Bournemouth-nak és a Leeds Unitednek is. 2010-ben a Leeds United meg is vette, de a következő nyáron nem adott neki új szerződést. Gradel visszatért Franciaországba, négy évre elkötelezte magát a Saint-Etienne-hez. Különösen a 2014–2015-ös idénye sikerült kiválóan, 17 gólig jutva a „zöldek” házi gólkirálya lett. Ennek hatására a Bournemouth újra Angliába hívta, ott töltötte a legutóbbi idényt. Súlyos sérülése miatt szinte a teljes őúszi idényt kihagyni kényszerült, tavasszal ellenben rendszeresen játszott. 2011. június 5-én mutatkozott be az elefántcsontparti válogatottban. Játszott a brazíliai világbajnokságon, 2012-ben ezüstérmes, 2015-ben győztes volt az Afrikai Nemzetek Kupáján. Részt vett a 2013-as tornán is. Eddigi 44 válogatott mérkőzésén kilenc gólt szerzett.
Tiémoko Konaté
középpályás, 1990. 03. 03., Sparta Praha
2012-ig hazájában, az EFYM-ben (École de Football Yéo Martial), majd az Africa Sportsban játszott, négy éve a Sparta Praha leigazolta. Egy idényt a második csapatban, azóta immár három az elsőben töltött. 2014-ben cseh bajnok és kupagyőztes lett, idén mindkét sorozatban a második helyen végzett a Spartával. 2012. február 29-én mutatkozott be a válogatottban, mindmáig az az egyetlen szereplése az A-csapatban.
Yao Serge N’Guessan
középpályás, 1994. 07. 31., AFAD
A válogatott egyik legalacsonyabb tagja, az egyedüli a mezőnyjátékosok közül, aki elefántcsontparti klubból került be a budapesti keretbe. 2007 óta az AFAD, az Académie de Foot Amadou Diallo középpályása. Kilencszer játszott eddig a válogatottban, egy gólt szerzett.
Jean Michaël Seri
jobb oldali középpályás, 1991. 07. 19., OGC Nice
Elefántcsontpart déli részén született, de abidjani klubokban (Africa Sports, ASEC Mimosas) játszott Európába szerződéséig. Első állomása az FC Porto tartalékcsapata volt, majd 2013 és 2015 között a Paços de Ferreira mezét viselte. A mostani idényt a francia élvonalban, az OGC Nice együttesében töltötte. Nagyszerű szezont tudhat maga mögött, egyike volt annak a mindössze három játékosnak, aki mind a 38 fordulóban pályára lépve segítette a BL-selejtezőt jelentő negyedik helyhez a nizzai piros-feketéket. Hatszor játszott eddig az A-válogatottban, egy gólt szerzett.
Wilfried Bony
csatár, 1988. 12. 10., Manchester City
Tizenkilenc éves koráig játszott csak otthon, de abba az időszakba is sok minden belefért. iskolai futballkupákon való részvétellel, utcai futballozásokkal, s három, a korábbi kiváló elefántcsontparti védő, az OM, az Inter és az AC Milan csapatát is megjárt Cyrille Domoraud futballiskolájában eltöltött évvel. Két évet eltöltött az Issia Wazi gárdájában, az elefántcsontparti élvonalban is. 2008 óta európai klubok alkalmazottja, előbb a Sparta Prahában játszott, s nyert cseh bajnoki címet, majd a holland Vitesse-ben tündökölt, holland gólkirályként olyan elődök nyomába lépett, mint (csak a külföldieket emlegetve) Luis Suárez, Nikosz Mahlasz, Jari Litmanen, vagy Romário és Ronaldo. Hollandiában megválasztották az Év játékosának 2013 tavaszán. 2013-tól 2015 elejéig, másfél éven át a Swansea City együttesében szerepelt. A 2014-es naptári évben senki sem lőtt nála több gólt a Premier Legue-ben. A legutóbbi másfél évet pedig a Bajnokok Ligája-elődöntős Manchester Cityben töltötte. Ligakupa-győztes lett 2016 elején. Az érte kifizetett 28 millió font a legdrágább afrikai játékossá emelte. A válogatottban 44 mérkőzésen 13 gólt szerzett eddig. Két góllal segítette válogatottját a brazíliai világbajnokságon, ezüstérmes volt a 2012-es, győztes pedig a 2015-ös Afrikai Nemzetek Kupáján. Részt vett a 2013-as tornán is.
Salomon Kalou
csatár, 1985. 08. 05., Hertha BSC
A Budapestre érkezett elefántcsontparti keret legtekintélyesebb játékosa eredménysora alapján. Gyerekként bekerült a Mimosas akadémiájára, 2000 és 2003 között 14 mérkőzésen 12 gólt lőtt, már a felnőttek között. Nem volt még 18 éves, amikor Guy Roux, az Auxerre legendás edzője a klubjához akarta vinni, építve arra, hogy az idősebbik Kalou fivér, Bonaventure már ott futballozott. Salomon Kalou azonban Hollandiát választotta, a Feyenoord fiókcsapatához, az Excelsiorhoz került. A holland második vonalban 11 mérkőzésen 4 gólt szerzett a 2003–2004-es idényben. Még abban a szezonban debütált a legmagasabb osztályban, a Feyenoord mezében. (Bátyja akkor éppen ugyancsak a Feyenoord tagja volt.) 2005-ben megkapta Hollandiában az Év tehetsége díjat. 2004 és 2006 nyara között, két bajnoki évben 65 mérkőzésen 35 gólt szerzett. Marco van Basten, az akkori szövetségi kapitány nagyon szerette volna, ha Kalou megkapja a holland állampolgárságot, játszhat akár már a németországi világbajnokságon az Oranjéban. Az afrikai játékos azonban nem kapta meg idejében az okmányokat, s aztán inkább az elefántcsontpartiakat választotta. 2006 nyarán Angliába, a Chelsea-hez igazolt. 2012-ig 251 hivatalos mérkőzésen játszott, 60 gólt szerzett a „kékeknél”. 2012-ben Franciaországba, a Lille OSC-hez került, két teljes idény után a harmadikat éppen csak elkezdte, amikor átigazolt európai pályafutása negyedik országába, Németországba, a berlini Herthához. A legutóbbi 15 hónapban Dárdai Pál játékosa volt a kék-fehéreknél. Tekintélyes sikerlistára lehet büszke: elefántcsontparti bajnok (2002), holland bajnoki harmadik (2004, 2006), angol bajnok (2010), bajnoki második (2007, 2008, 2011), harmadik (2009), FA-kupa-győztes (2007, 2009 dnj., 2010, 2012), Ligakupa-győztes (2007), -döntős (2008), Szuperkupa-győztes (Community Shield, 2009), francia bajnoki harmadik (2014), az Afrikai BL elődöntőse (2002), a Bajnokok Ligája győztese (2012), döntőse (2008). Az elefántcsontparti válogatottban 2007 februárjában mutatkozott be, Guinea ellen. 2008-ban (4.), 2010 (8.), 2012-ben (2.), 2013-ban ( és 2015-ben (1.) is részt vett az Afrikai Nemzetek Kupáján, valamint a 2008-as olimpián. Részt vett a 2010-es és a 2014-es világbajnokságon. Eddigi 81 válogatott mérkőzésén 28 gólt szerzett, az elefántcsontparti válogatott örökranglistáján utóbbit tekintve csak Didier Drogba (65) és Ibrahima Bakayoko (30) előzi meg.
Jonathan Kodjia
csatár, 1989. 10. 22., Bristol City
A Párizshoz közeli Saint-Denis-ben született, francia klubokban játszott tavaly nyárig. Pályafutása elejének „fő klubja” a patinás Reims volt, 2008 és 2014 között tartozott a klub kötelékébe, csapata többször is kölcsönadta, sorrendben a Cherbourg-nak, az Amiens-nek, majd a Caennek. A 2014–2015-ös idényt az Angers-ben töltötte, megválasztották a Ligue 2 legjobb játékosának. A mostani szezonban Angliában, a Bristol Cityben, a Championshipben játszott, 45 mérkőzésen 19 gólt szerezve. Újonc az elefántcsontparti válogatottban.
Giovanni-Guy Sio
csatár, 1989. 03. 31., Rennes
Franciaországban született, az U18-as korosztállyal bezárólag francia válogatott volt. 2007-ig a Nantes-ban futballozott, majd megkezdte nagy külföldi túráját. Sorrendben a spanyol Real Sociedadban (jellemzően a B-csapatban), a svájci Sionban, a német VfL Wolfsburgban (közben kölcsönben az Augsburgban és a francia Sochaux-ban), a svájci Baselben, majd Korzikán a Bastiában, aztán a mostani idényben a Rennes-ben futballozott. Mindent egybevetve több mint 130 meccse van a különböző élvonalbeli bajnokságokban, Svájcban két bajnoki címet és két kupagyőzelmet szerzett, az egyiket a Sionnal, Vanczák Vilmos klubtársaként. Tizenhatszoros válogatott, két góllal.
Thomas Touré
szélsőcsatár, 1993. 12. 27., Girondins Bordeaux
A Nizzához közeli Grasse-ban született, az US Cannes Boca, majd a Cannes volt az első két klubja. 2010 óta a Girondins Bordeaux támadója, de csak a 2013–2014-es idényben játszott először az első csapatban. Negyvenhét mérkőzésen van túl a francia élvonalban, a válogatottban még újonc.
