Van egy hely a női kosárlabda Európa-bajnokság A és B csoportját vendégül látó Liepajában, ahová biztosan nem viszik el a magyar – vagy a másik hét – válogatottat; a felettébb nyomasztó szellemváros neve: Karosta.
A lett nyelven hadikikötőt jelentő kerület a központtól 10 km-re északra található a tengerparton, és titkos katonai bázisként működött az orosz birodalom, majd később a Szovjetunió idején. Amikor a szovjetek 1994-ben kivonultak, a telep lakossága 25 ezerről néhány ezresre csökkent, a tömbházak és raktárak túlnyomó része pedig az enyészet martalékává vált, vagy téglánként széthordták őket. A romos, itt-ott Csernobilra emlékeztető utcák megmaradt lakói mit sem tudnak a közelben zajló Eb-ről, többségük munkanélküli vagy nyugdíjas.
A valamikor aranyszínű hagymakupolái révén mindenhonnan látható ortodox katedrális döbbenetes látványt nyújt a nyomornegyed négyemeletes házai között, ezzel együtt állag szempontjából illeszkedik a környezetébe. A torony oldalán nagy lyuk tátong, korhadó állványok tartják a falakat, főhajójában pedig – amelyet a szovjet hadsereg mozinak és tornateremnek használt – szénával felszórt padlón zajlik az istentisztelet.
A kosártornára érkező turisták ellátogathatnak az 1997-ben bezárt börtönbe is, és a belépőért korabeli bánásmódban részesülnek: katonajelmezes "tisztek" hallgatják ki őket, sőt, akár egy éjszakát eltölthetnek alkalmi rabként.
Bár Karosta az utóbbi időben már nem rossz közbiztonságáról és kábítószer-fogyasztásáról híres, azért nagy ívben elkerülik a csapatokat szállító, "Eurobasket2009" feliratú buszok…
