A magyar női válogatott múlt héten befejezte szereplését az Európa-bajnoki selejtező sorozatban. Markó Edina együttese a harmadik helyen végzett a német és az orosz válogatott mögött, megelőzve a horvát és a török együttest.
A mieink nyolc mérkőzésükből kettőt nyertek meg, kettőn döntetlent játszottak, négyet pedig elveszítettek. A legemlékezetesebb selejtezőn, az oroszok elleni idegenbeli 3-3 alkalmával közel jártunk az óriási bravúrhoz, a 85. percben még két góllal vezettünk, de a hazaiak a hajrában egyenlítettek. Bár nem sikerült a pontszerzés, a múlt heti, németek elleni hazai 0-1 is kifejezetten jó eredménynek számított, a friss olimpiai bajnok csak egy jó adag szerencsével, egy magyar öngóllal tudta legyőzni válogatottunkat. Az mlsz.hu Markó Edina szövetségi kapitányt kérdezte az Eb-selejtező sorozat tanulságairól, a válogatottra váró kihívásokról.
– Ritka, hogy az európai középmezőnyt bármely képviselője ilyen szoros mérkőzést játsszon a német válogatottal. Elégtételt jelentett ez a mérkőzés a tavalyi, németországi súlyos vereség után?
– A németek elleni mérkőzésen nyújtott teljesítményünkre büszkék lehetünk, hiszen sikerült megnehezítenünk az olimpiai bajnok dolgát, s csak egy peches öngóllal maradtunk alul. Mégsem vagyok teljesen elégedett, mert a kitűzött célunkat nem tudtuk elérni: szerettünk volna gólt lőni a mérkőzésen, de két nagy lehetőségünkből egyiket sem tudtuk kihasználni. Ebből a mérkőzésből az a legfontosabb tanulság, hogy az előttünk álló vb-selejtező sorozatban egyetlen csapattól sem kell tartanunk. Tudjuk, hogy a világranglista első tizenöt helyezettje más dimenziót képvisel, mint ahová mi tartozunk, de bárkivel is sorsolnak össze, úgy mehetünk ki a pályára, hogy lehet pontszerzési esélyünk.
– A selejtezők előtt elején azt mondta, hogy a harmadik hely megszerzése a realitás, de azzal a céllal vágunk neki a sorozatnak, hogy megszerezzük a második helyet. Messze voltunk attól, hogy elérjük a bravúrt?
– A sorozat elején is elmondtuk, hogy a német csapat kimagaslik a mezőnyből, de az orosz is jóval előttünk jár, ezért bravúr lenne a második hely megszerzése. Ezt végül nem tudtuk végrehajtani, de nem álltunk nagyon távol tőle. Az oroszok ellen itthon nagyon jó meccset játszottunk, abban benne volt a döntetlen esélye, végül az ellenfelünk lőtt egy gólt, mi pedig nem tudtunk erre válaszolni. Meggyőződésem, hogy ma már jóval bátrabb, hatékonyabb támadójátékot mutatnánk fel ellenük, ha most újrajátszanánk azt a meccset, jó esélyünk lehetne egy még szorosabb eredményre. Az oroszországi mérkőzést életünk végéig nem felejtjük el, azóta legalább ötvenszer átrágtam, hogy mit lehetett volna másképp csinálni a hajrában, hogy megtartsuk a kétgólos előnyt. Mindenki a maximumot hozta a mérkőzésen, de a négy nappal korábbi, horvátok elleni mérkőzés rengeteg energiánkat felemésztette, sokat kivett a játékosokból, és Oroszországban elfáradtunk a hajrára. A döntetlen is szép eredmény, idegenben bravúrnak számít, de természetesen roppant bosszantó, hogy a 85. perc után két gólt kaptunk, ebből egyiket az utolsó pillanatokban. Ahhoz, hogy megszerezzük a második helyet, önmagában kevés lett volna az oroszországi győzelem, de egy kiegyensúlyozottabb teljesítménnyel elérhettük volna a pótselejtezős helyet.
– Mi kellett volna ahhoz, hogy valóban kiegyensúlyozottabb legyen ez a szereplés?
– Egyelőre van egy jó kezdőcsapatunk, de ha ebből valaki kiesik, nagyon nehéz pótolni. Kialakult egy nemzetközi szintű, mentálisan is erős labdarúgókból álló mag, rájuk bátran lehet számítani, ők már többször bizonyították, hogy alkalmasak a feladatra. Köréjük kellett mindig megtalálni azokat a játékosokat, akik aktuálisan a legjobb állapotban vannak, de a selejtezők során mindig nehézséget okozott, ha valaki hiányzott a kulcsemberek közül. Talán csak a horvátok ellen hazai mérkőzésen és az oroszok elleni idegenbeli összecsapáson voltunk meg teljes létszámban, a többi mérkőzésen viszont rendre megéreztük a hiányzókat, és ez meglátszott a teljesítményünkön is.
– A nyolc Eb-selejtezőn huszonöt játékos lépett pályára a csapatban, és nagy számban kerültek fiatalok is a keret közelébe az utóbbi időszakban. Várható, hogy a következő vb-selejtezősorozatban bővebb mag álljon a stáb rendelkezésére?
– A csapat folyamatosan épül, fejlődik, és biztos vagyok benne, hogy a keret tagjai egyénileg is előre tudnak lépni a jövőben. Immár négy játékosunk játszik a német Bundesliga élvonalában, de a többi légiósunkról is elmondható, hogy jó helyen vannak, minden adott a fejlődésükhöz. Hosszú távon van tartalék még a csapatban. A fiatalok közül is vannak jó páran, akik hosszabb távon nagy segítségére lehetnek a válogatottnak, az ő beépítésüket már elkezdtük, rendre velünk vannak az összetartásokon, felkészülési mérkőzéseken. Több utánpótláskorú játékost is figyelünk, de számukra jobb fejlődési lehetőséget jelent, ha pályára lépnek saját korosztályuk válogatottjában, mintha csak edzéseken lennének velünk, ezért ők ritkán kerültek az A-válogatotthoz. Figyeljük a tehetségeket, és ha eljön az ő idejük, akkor nem fogunk félni a mély vízbe dobni őket.
– Miben fejlődött a legtöbbet a csapat az elmúlt bő egy évben?
– Kettős feladatot tűztünk ki magunk elé, az egyik a pályán kívüli építkezés, hogy profibbá, tudatosabbá váljanak a játékosok. Gondolok itt az edzéseken kívüli minőségi életre, a helyes táplálkozásra, a megfelelő életmódra. Szeretném, ha olyan játékosok alkotnák a válogatottat, akik nemzetközi szintű focisták akarnak lenni, és úgy gondolom, ebben jelentős előrelépést értünk el. Ami a szakmai részt illeti, a csapatjátékban egyértelműen fejlődtünk, kialakult a jelenlegi keretre optimalizált játékunk, amiben mindenkinek megvan a saját helye. Több mérkőzésen is sikerült megvalósítanunk, amire képesek vagyunk, szervezettségben óriásit fejlődtünk, elsajátítottuk azokat a védekezési elemeket, amellyel az ellenfelek sebességbeli, fizikális fölényét kompenzáljuk. Előrejátékban ugyanakkor még van hová fejlődnünk, egyelőre nem mindig tudjuk megítélni, mekkora kockázatot vállalhatunk a támadásokban, úgy, hogy a szervezettségünk is megmaradjunk. Már a következő feladat, a vb-selejtező sorozatra való felkészülés jegyében dolgozunk, októberben az ukránokkal, novemberben a szerbekkel játszunk mérkőzést, ezeken a találkozókon a légiósokra is számíthatunk majd. Az év elején folytatjuk a munkát, a tavaszi sorsolás után már célzottabban, az ellenfeleket is ismerve készülhetünk az őszi tétmeccsekre.
