(Fotó: MKSZ)
Április óta új elnöke és új főtitkára van a Magyar Kézilabda Szövetségnek. A jochapress.hu ez alkalommal Novák András (38) főtitkártól kért alkalmat néhány kérdés felvetésére.
– Mivel a sportág hatalmas szurkolótáborából sokan nem ismerik Önt eléggé, ezért azt szeretném, ha szólna néhány szót a sportággal volt eddigi kapcsolatáról.
„1985-ben kezdtem kézilabdázni az Elektromosban, ahonnan 1997-ben igazoltam át a Százhalombatta együttesébe. Néhány évvel később a PLER-be vitt az utam, ahol a 2010-ig terjedő időszakban már az edzősködésbe is bekapcsolódtam. Öt éve kerültem a Ferencvároshoz, ahol az utánpótlás csapatok igazgatója, s egyben Elek Gábor mellett a felnőttek másodedzője lettem. 2013-tól pedig már csak a szakosztály menedzsmentjében dolgoztam ez év tavaszáig.”
– Amikor megválasztották Kocsis Máté urat a szövetség elnökévé, ő a következő lépcsőben megnevezte Önt, mint főtitkárt. Milyen érzésekkel fogadta ezt a felkérést? Egyáltalán, számított erre?
„Korábban nem gondoltam erre a lehetőségre. Nyilvánvaló, hogy már a választások előtt voltak beszélgetések közöttünk arról, amennyiben megméreti magát, győzelme esetén rám gondolna főtitkárként. Először meglepett ez az ajánlat, majd ahogy mind komolyabbá vált az ő indulása, úgy lett mind konkrétabb az én igenem is.”
– A sikeres választást követően április 17-én vette át hivatalát. Melyek voltak azok a vezérmotívumok, amelyek megvalósítását különösen fontosnak tartja?
„Még a belépésem előtt volt bennem egy elképzelés, amelyet fokozatosan szeretnék megvalósítani. Lényegesnek tartom, hogy nem akarok minden területet uralni! Az a legfontosabb, hogy minden vonalon a legjobb emberekkel dolgozhassak együtt. A stratégiát is az elnökkel közösen alakítottuk ki, amelybe intenzíven beleszólt, a többi operatív lépést viszont kivétel nélkül rám bízta. Az elnök igénye elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a rendszerben lévő lehetőségeket jobban kihasználjuk, miként abban is biztosak vagyunk, hogy a kollégák is többre képesek a korábban mutatottnál.”
– Túl az általánosságokon, ha valami konkrétumot kérnék, mit illetne különösen fontos jelzővel?
„A NEKA és a szövetség, illetve a NEKA és a klubok viszonya feltétlenül ebben a körbe tartozik. Ezt a kérdést legelsőként tűztük a zászlónkra, mint amit alapvetően tisztázni kell. Ha a NEKA az édes gyerekünk, akkor a klubok minimum az unokatestvéreik. Tehát mindkét vonal rendkívül fontos számunkra. Ezért ha bármiféle érdekellentét merülne fel, akkor a végsőkig küzdeni fogunk a békés megegyezésért. Ami nagyon nem tetszett, és amin mindenképpen változtatni kell, az a második legnépszerűbb sportág arculatnélkülisége marketing és kommunikációs vonalon. Kevés emberhez ragaszkodtam, közöttük volt Ballai Attila, akit e terület élére kértem fel. Az összes esemény kapcsán országosan sokkal ismertebbé szeretném tenni a kézilabdát.”
– Ebben teljesen egyetértünk. Mit hangsúlyozna még a történtek közül?
„Nagyon örülök, hogy a klubok nem képviseltetik magukat az elnökségben! Szakértőkből áll ez a testület, s ugyanezt szeretnénk az operatív vonalon is megvalósítani.”
– A klubok részéről ellenérzések hangzottak el a bajnoki rendszerrel és a Veszprém SEHA Ligában való szereplésével kapcsolatosan is.
„A SEHA Ligára a 2015/16-os idényre már korábban elkötelezte magát a Veszprém, onnan ez évben már nem lehet őket visszaléptetni. Egyébként is, szinte évente változott a versenykiírás. Ezért ez év végéig igyekszünk egy olyan rendszert kialakítani és elfogadtatni, amely 2016 őszétől négy évig, változtatás nélkül működik majd. Azt már most kijelenthetem: megengedhetetlen, hogy a Veszprém ne térjen vissza a hazai bajnoki pontvadászatba.”
– A klubok és a válogatott csapatok együttműködését miként értékeli?
„A két fél közötti érdekellentét nyilvánvaló. Az olimpiáig már konkrét időpontokban állapodott meg az előző elnökség, nekünk ezeket kell békében levezényelnünk.”
– A sportág életében rendkívül fontos pluszt jelentő TAO-pénzekkel kapcsolatosan eltérő vélemények terjednek. Többek között visszaélésekről is lehet hallani…
„Be kell vallanom, ilyen esetek híre is eljutott hozzám. Márpedig ezeknek kizárólagos rendeltetése az, hogy a konkrét összegeket az utánpótlás nevelésére használják. A szövetség vezetése igyekszik erősíteni a kontrollt, ezért vettünk fel két pénzügyi szakembert, akiknek a dolga a TAO-s pénzek útjának nyomon követése lesz.”
– Ezekben a hónapokban napról napra erősödik az érdeklődés az olimpiai kvalifikációs tornák iránt. Ön milyen várakozásokkal tekint a dániai női-, illetve lengyelországi férfi csúcstalálkozók elé?
„Nekem hivatalból optimistának kell lennem, de úgy érzem, van is alapom erre. A nők helyzete kevésbé nehéznek tűnik, a férfiaknál egy-két fokkal keményebb a lecke. Bízom abban, hogy végül mindkét együttes kijut az ötkarikás játékokra. Ám ha netán nem úgy sikerülnének a kvalifikációs vetélkedők, ahogy azt szeretnénk, akkor sem fogok a kardomba dőlni, hiszen ott van számunkra a hatalmas hátország, az ötvenezer fiatal kézilabdázó, akik majd biztosítják a jövő eredményességét.”
