Aranyérmet nyert a 69 kg-os Bacskai Balázs a moszkvai ökölvívó Európa-bajnokságon, miután a szombati döntőben nagyon magabiztosan, 12-1-re verte a francia Alexis Vastine-t.
Az orosz fővárosban az Eb alatt többször is jelentősen megváltozott az idő az elmúlt másfél hétben, szombaton éppen nagy meleg volt, már korán 30 fokig szökött a hőmérséklet. A magyar csapat múlt csütörtöki érkezése után két napig volt legutóbb ilyen kánikula Moszkvában, Kovács László szövetségi kapitány pedig akkor kicsit aggodalmaskodott, mert a felkészülés idején sokkal hidegebb időhöz szoktak a versenyzők, s amint azt megjegyezte, a nagy különbség negatívan befolyásolhatja a teljesítményüket. A két magyar finalistán a csarnokba indulás előtt mindenesetre nem látszott, hogy megviselné őket a meleg, felszabadultnak és nyugodtnak tűntek, s ez bizakodásra adott okot a magyar táboron belül.
A döntőkre a Megaszport Sportcsarnokba több ezren gyűltek össze, akik a nap hatodik fináléjára bevonuló Káté Gyulát megújult, irokéz frizurájában láthatták, amit Szellő Imre "varázsolt" neki csütörtök este.
A két éve szintén döntős, s akkor csupán sérülés miatt veszítő kispesti bunyós ellenfeléről keveset lehetett tudni, de aztán gyorsan kiderült, hogy az örmény Gracsja Dzsavahjan felkészült a magyarból, s nem a szépségre, inkább a hatékonyságra törekszik. A meccs elején szó szerint nem történt semmi a ringben, a mérkőzésvezető egy perc után mindkét öklözőt figyelmeztette passzivitásért. A bírói szót Káté vette komolyan, s elkezdődött egy közel nyolc perces "kergetőzés" a szorítóban. Szántó Imre tanítványa ment ellenfele után, kereste a lehetőséget az ütésre, ám nem sikerült megtalálnia a bokszolni nem igazán akaró Dzsavahjan elleni hatékony fegyvert. A menet közepén egy ütésváltás során mindketten tisztán találtak, ám csak az örmény kapott pontot, majd miután Káté egyenlített, a gongszó előtt másodpercekkel riválisa került – érthetetlen módon – ismét előnybe (1-2).
A második menetben minden ment a régi kerékvágásban Dzsavahjan nem akart bokszolni, de annyit éppen mindig csinált, hogy ne legyen intés belőle, Káté pedig erőlködött, érezhetően frusztrálta a helyzet. A szakasz derekán az egyetlen örmény döntős tiszta bal kezesével már két pont volt a hátrány, a magyarnak azonban egyet sikerült faragnia (2-3). Az utolsó menetben még a korábbiaknál is nagyobb menekülésben volt Dzsavahjan, a bíró többször figyelmeztette ugyan, de az intés elmaradt, a kétszeres vb-harmadik magyar pedig képtelen volt elérni őt, így 3-2-re kikapott, és 2008 után ismét ezüstérmet szerzett.
A nagyon csalódott, elkeseredett Káté fináléját követte Bacskai Balázs meccse a francia Alexis Vastine ellen. A rivális 2005-ben a junior Eb-n legyőzte őt, így volt miért törleszteni.
A meccs elején Vastine próbált irányítani, sokat ütött, de nem pontosan, sőt, egy gyönyörű bal egyenes után már a Vasas öklözőjénél volt az előny. A folytatásban is Vastine kezdeményezett, ám mire a szakasz véget ért, három pont hátrányban és óriási bajban találta magát (0-3) a nagyon okosan és jól bokszoló Bacskaival szemben.
A pihenő után a magyar tábor számára álomszerűen alakult a találkozó, Vastine ütött, hajtott, de teljesen hatástalan volt, a könnyedén mozgó Bacskai pedig rendre gyönyörűen szúrt közbe, sőt, a periódus utolsó percében már gyönyörű kombinációkkal, sorozásokkal "amortizálta" ellenfelét, s tulajdonképpen már ekkorra eldöntötte a meccset (8-0).
Az utolsó három percben folytatódott az "oktatás", az egyre elkeseredettebb francia csapkodott, ütött-vágott, leginkább azonban csak a levegőt, vagy a fedezéket sikerült eltalálnia, s továbbra is kapta a pofonokat. Bacskai Balázs végül a 8000 ezer fős orosz publikumot is maga mögé állította, s 12-1-re nyert, amivel karrierje első felnőtt világversenyes győzelmét gyűjtötte be, lekörözve ezzel édesapját, s egyben edzőjét Bacskai Imrét, aki Eb-ezüstig jutott pályafutása során.
A magyar csapat nagyon sikeres kontinenstornát tudhat maga mögött, egy-egy arany-, ezüst-, és bronzérmet (Darmos József, 91 kg) szerzett, s a torna legeredményesebb nemzetei közé került.
