Óriási csatában, a világbajnok Martina Grimaldi mögött, az ezüstéremért a német Angela Maurerrel valódi közelharcot vívva lett második Olasz Anna 25 kilométeren a berlini Európa-bajnokságon. A magyar lány életében először úszott ezen a távon, így sikere még értékesebb.
A nyíltvízi úszóviadal zárónapján következett a legkeményebb megmérettetés: a 25 kilométeres verseny. Előbb a férfiak rajtoltak el, majd öt perccel később a női mezőny indult neki az ötórás tempózásnak.
A férfiaknál eleinte türelemjáték zajlott, az esélyesek közül senki sem akart élre állni, így az a furcsaság fordult elő, hogy a női mezőnyt vezetők 5km-nél jobb részidőkkel álltak, mint az urak. Utóbbiaknál egy ideig még Székelyi Dániel is vezette a mezőnyt, ám az elmúlt napokban hasmenéssel küszködő magyar fiatal 10 kilométernél már nagyon rosszul érezte magát, ekkor még az etetőstégnél Pikó Károly csapatorvos belediktált némi gyógyszert, ám a következő kört követően egyértelművé vált, felesleges kockáztatni Dani egészségét, így végül feladta a céltalan küzdelmet (a férfiaknál egyébként a francia Axel Reymond győzött).
A hölgyeknél eközben mind Olasz Anna, mind Szilágyi Nikolett ,,kényelmesen” bolyozott, hol a hetedik, hol a tizenharmadik hely környékén haladtak, később előfordult, hogy ketten vezették a versenyt, azaz arra vigyáztak, nehogy leszakítsák őket.
Tizenhét és fél kilométernél kezdett elmenni az élboly a többiektől, sajnos, az elmúlt napok hűvösebb időjárása miatt négy fokot hűlt vízben Szilágyi Niki egyre nehezebben bírta az úszást, végül eléggé leszakadt, és az utolsó körben ő is inkább kiszállt. Bölcs döntés volt: a testhőmérséklete ekkorra már 34 fokra esett vissza, szerencsére Pikó doktor hamar rendbe hozta a helyi egészségügyi személyzettel közösen.
Eközben Olasz Anna az élről vágott neki az utolsó két és fél kilométernek, két igazi ,,nagyvaddal” csatázva: a lenyűgöző éremkollekcióval bíró német ,,nagymamával”, a 39 éves Angela Maurerrel, valamint a szám világbajnoki címvédőjével, az olasz Martina Grimaldival.
Az utolsó kilométeren Grimaldi ellépett a többiektől, az viszont egyértelmű volt, hogy Anna érmet tud szerezni, már csupán az volt a kérdés, az övé vagy a német Maureré lesz az ezüst. Miközben az olasz nagyjából három testhossz előnnyel haladt előttük, Anna és Angela vízilabdázókat idéző csatába bonyolódott. Az utolsó bójánál Maurer egy az egyben lenyomta a víz alá Annát, és azzal a mozdulattal elrugaszkodott róla, a magyar lány – 19 év van kettejük között – azonban óriási elánnal vetette utána magát, és nagyjából húsz méterrel a cél előtt ismét mellette volt. Maurer végig arra utazott, hogy kiszorítsa, a csatát néző bíró láthatóan nem akart közbeavatkozni, még csak nem is sípolt, Anna pedig érezte, hogy itt már tényleg bármi belefér. Úgyhogy a döntő pillanatban, öt méterrel a cél előtt végre ő is keményen odanyúlt a végig a hátán kalimpáló németnek, rántott egyet rajta, ezzel tempóelőnybe került, s bár Maurer még a célbaérésnél is rátámaszkodott a vállára, Anna 4 tizeddel (25 ezer méter után!) előbb érintette meg a panelt.
Mi tagadás, a vízből kimászva elég csinos kis táskák ültek a friss ezüstérmes szeme körül, de ettől még fülig ért a szája. És hogy a történet abszolút happy enddel záruljon, a dobogóról lejőve Maurer odament Annához, és nagyon megölelgette – azaz szent volt a béke kettejük között.
A magyar csapat így két ezüstéremmel zárta az Eb grünaui etapját: Risztov Éva 10 kilométeren, Olasz Anna pedig 25 kilométeren lett második, ami egészen kiváló teljesítmény. Anna sikerének értékét növeli, hogy először indult ezen a távon, korábban hasonló élménye a két héttel ezelőtti, gdanski öbölátúszó viadal volt, ahol 20.5 kilométert kellett teljesíteni (ott nyert egyébként).
,,Nagyon kemény volt, de azért nem volt annyira unalmas, mint amilyenre gondoltam korábban – nyilatkozta Anna nagyszabású vigyorok kíséretében. – Mondjuk így jobb volt, mezőnyben úszni, két hete, a lengyeleknél a húsz és fél kilométeres versenyen végig elöl haladtam, annál sokkal izgalmasabbra sikerült ez a csata. Azért eléggé kifáradtam, most nem sokat látok, a szemem szépen be van dagadva, szerintem egész jól kiáztam… Az, hogy Grimaldi nyert, nem meglepő, ő a világbajnok, örülök, hogy ennyi időn át együtt tudtam vele haladni. Viszont Maurert mindenképpen meg akartam verni, a cancúni Világkupán egy tizeddel kaptam ki tőle, mondtam magamnak, ez még egyszer nem fordulhat elő. Igaz, ő úgy gondolta, az utolsó bójánál büntetlenül lenyomhat a víz alá, hazai pályán úgysem fogják kizárni, ezzel viszont sikerült annyira felidegesítenie, hogy még erősebb lettem az utolsó ötven méterre. A cél előtt nem sokkal már muszáj voltam én is odanyúlni, mert csak nem hagyta abba – végül sikerült előbb megérintenem a panelt. Boldog vagyok, többször is megpróbálom majd a huszonötöt, de azért továbbra is a tíz kilométert tekintem a fő számomnak.”
Gellért Gábor szövetségi kapitánnyal – Anna edzőjével – szintén madarat lehetett volna fogatni. ,,Az elmúlt négy év világ- és Európa-bajnokságain Anna mindig az első nyolcban végzett azokon a távokon, amelyeken elindult – épp ideje volt, hogy érmet nyerjen. Nagyon örülök, ilyenkor igazolódik vissza az a rengeteg munka, amit elvégeztünk. A fókusz továbbra is a tíz kilométeren lesz, hiszen ez az olimpiai táv, és nagyon szeretnénk, hogy Anna ott legyen Rióban. Ugyanakkor ma láthattuk, nagyon jól bírja a leghosszabb távot is, azaz ez is szerepelni fog a repertoárban a jövőben is. Hogy miként lehet egy ilyen versenyre felkészülni? A távot sohasem ússzuk le természetesen: Anna napi 12-14 kilométereket megy edzésen, aztán különböző viadalokon lehet szoktatni. Az idén jártunk egy 15 kilométeresen, aztán jött a lengyelországi 20 és fél kilométeres, ezen nagyjából már lemérhette, mi kell ahhoz, hogy végig bírja a huszonötöt is. Az biztos, hogy öt órát vízben tölteni iszonyú kihívás – huszon kilométert legyalogolni sem egyszerű, nemhogy végigúszni, azaz le a kalappal előtte!”
Fotó: Kovács Anikó
