A másik, elfogadottabb magyarázat szerint viszont a fejkendő – amelynek hordását a Koránra hivatkozva írják elő – a szerénységet, az erkölcsösséget jeleníti meg. Ezek alapvető muzulmán erények, és a hijabbal a hajukat, olykor pedig az arcukat is elfedő nők a hitükhöz való hűségüket, méltóságukat, önbecsülésüket is kifejezésre juttatják. Ez az egyik oldal.
A másik azonban az, hogy a hijab és az egyes sportágak vonatkozó szabályzata többnyire a legkevésbé sem simul össze, mi több: általában feloldhatatlannak tűnő ellentét feszül a hijab pártján állók és a sportpályán való viselését ellenzők között.
Mindezt szemléletesen példázza a labdarúgás egyik hírhedtté lett esete. A FIFA kerek-perec kimondta: tilos a hijab használata futballmérkőzésen. Olyannyira, hogy női polgárainak a fejkendő hordását nyilvános helyen kötelezően előíró Irán válogatottjának tagjai 2011 nyarán a jordániai együttes ellen hijabbal a fejükön – amellett a teljes testet takaró ruhában, „túlöltözötten” – vonultak ki játszani, amiért a FIFA lefújatta a meccset, és kizárta az irániakat az olimpiai selejtező sorozatból.
„Muszlim nő és súlyemelő is akarok lenni egyszerre”
Az ügy felerősítette a kölcsönösen elfogadható megoldáson ügyködők tenni akarását, és bár a futballban még várat magára az átfogó rendezés, már az elsők között lépett például a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség, amely még tavaly elfogadta azt a fajta viseletet, amelyben a női súlyemelők gond, és főleg sportfegyelmi büntetés veszélye nélkül versenyezhetnek.
A novemberi párizsi világbajnokságon már látni lehetett élőben is azt a ruhát, amelyben súlyemelő uniformisban, de alatta testhez tapadó, afféle tornadresszben – úgynevezett unitardban -, hozzá pedig speciális fejkendőben állt versenydobogóra az erős hölgyek között az első „fecske”, akinek csak a kézfeje és az arca maradt fedetlenül. Ő az Egyesült Államokban élő Kulsoom Abdullah, aki az amerikaiaknál elérte, hogy engedélyükkel apja és anyja szülőhazájának, Pakisztánnak a színeiben, az ottani kulturális és vallási normáknak megfelelően, már a hijabos versenyszerelésben indulhasson Londonban az olimpián.
„Muszlim nő és súlyemelő is akarok lenni egyszerre” – nyilatkozta még a franciaországi vb előtt. Sikerült neki.
Azóta már több más sportágban is keresik a megoldási lehetőségeket a sportruházat és a muszlim fejkendő technológiai összeházasítására. Ha sikerül általános megállapodásra jutni, és a NOB – a kérdésben érintett nemzetközi szövetségekkel egyetemben – rábólint a kompromisszumos alkura, nyilvánvaló, hogy általa nyerni fog a sportból eddig kirekesztett sok millió fejkendős nő, továbbá nem pusztán a muzulmán, hanem az egész világ, benne az egyetemes olimpiai mozgalom is.
