Sokan tartják kissé őrültnek az autóversenyzőket, amiért saját testi épségüket kockáztatják néhány perc adrenalinért. Arról ne is beszéljünk, milyen visszhangot vált ki, ha egy hölgy vesz részt efféle eseményen.
Jómagam is többször találkoztam már azzal a kérdéssel, mit is szeretek én a rallyban. Nehéz ezt elmagyarázni, talán nem is lehet – ezt át kell élni. Lajtai Lucának, a PTE Közgazdaságtudományi Kar harmadéves, pénzügy-számvitel szakos hallgatójának nem kellett magyaráznom, milyen érzést tud nyújtani ez a sport. Nagyon jól tudja, hiszen beleszületett: édesapja, Lajtai Zsolt több éve profi autóversenyző, s mellette ülve diktálta először hivatalosan is Luca az itinert, az orfűi rallysprint versenyen, március 11-én.
– Hogy kerültél a rally bűvkörébe?
– edesapám nagyon régóta benne van a rally vérkeringésében, már több mint 20 éve aktív részese az országos bajnokság egyes futamainak. A szüleim elváltak, ígyha apás hétvégém volt, akkor mindig mentem vele tesztelni. Sőt, nálunk már hagyománynak mondható, hogy ha leesik a hó a Mecsekben, akkor megyünk csúszkálni az autóval. 5-6 évvel ezelőtt kezdtem kijárogatni a versenyekre, de előtte még nem vonzott annyira a rallys légkör. Három éve kóstoltam bele igazán – akkor ültem be ugyanis először apu mellé. Nálunk már családi programnak számít, hogy kilátogatunk a rallysprint bajnokság nyitófutamára, Orfűre, s olyankor egy-egy gyorsasági szakasz alkalmával én vagy a testvérem diktáljuk az itinert.
– Milyen érzés versenyautóban száguldozni?
– Őrületes, egyszerűen leírhatatlan. Imádom a sebességet! Már mondtam apának, hogy ha esetleg navigátorra lenne szüksége, akkor én esetleg bepróbálkoznék! Persze előtte azért még sokat kéne tanulnom
– Kiismered már magad az itiner jeleinek tengerében?
– Még nem vagyok teljesen kibékülve az itinerrel, hiszen nagyon kezdetleges dolog még számomra a navigátorkodás. Sokszor eljártam tréningezni, pályát felírni, de akkor még nem is igazán érdekelt, melyik jel mit jelent. Aztán elkezdtem kérdezősködni
Most már kiigazodom az itineren, ha arról van szó, de előbb le kell fordítanom a saját nyelvemre.
– Milyen volt az orfűi futam?
– edesapám különvált a navigátorával, így most a nővéremmel mi ültünk be mellé. Egy Ford Escort Cosworth RS-sel indultunk el Orfűn – apa évek óta ezzel versenyzik, nagyon szeretjük ezt a kocsit, mondhatni ő a harmadik gyerek a családban, akit Dávidnak hívunk. Mindig kicsire szorul össze a gyomrom, amikor rajthoz állunk, de miután az első kanyar megvan, akkor kezdek megnyugodni. Így volt ez most is, sőt, az izgalomra most még az is rátett egy lapáttal, hogy már reggel elkezdett esni az eső és a hó. Nyálkás, csúszós utakon mentünk végig, ötször 7 kilométeren, Orfű és Abaliget között, oda-vissza. Elmondhatom, hogy nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, de ehhez nagy segítség volt az, hogy ismerjük egymás minden rezdülését, gondolatát. Hiába a versenyszituáció, azért mindig óvatosabban vezet, ha a lányai ülnek mellette. Olyan pilótákkal csatáztunk egy kategórián belül, mint Ranga Péter vagy a tavalyi rallysprint bajnok Amrein Tamás, s így is mind a kategória, mind az összetett értékelés 7. helyét szereztük meg. Erre a szezonra marad a rallysprint, itt szeretnénk minél előrébb végezni az összesítésben, de persze nem maradhat ki a versenynaptárból a Mecsek Rally sem
– Ha már szóba került a Mecsek Rally, mi a véleményed arról, hogy a rendezvénynek visszamondták az IRC státuszát?
– Katasztrófa! Ráadásul nem csak a pécsi futammal kapcsolatban vannak problémák, hanem az egész OB megrendezésének körülményeivel is
Rengeteg embert megmozgatott a nemzetközi viadal, s ez nem csak a sportnak, de a városnak is nagyon jót tett, élettel töltötte meg. Az, hogy most visszavonták az IRC státuszát, azt vonja maga után, hogy többé nem, vagy majd csak nagyon sokára rendezhet újra Pécs vagy az ország nemzetközi autósport eseményt. Úgy vélem, sportdiplomáciai szempontból ez egy szörnyű döntés volt, ami megpecsételte a világ magyar autósportról kialakított képét is. Ennek pedig nagyon nagy ára lesz.
– Nem vonz esetleg a bal oldal?
– Szeretek vezetni, de azért túl nagy falat lenne nekem, ha egy versenyautót élesben kéne kormányoznom. Jól érzem magam a helyemen, szeretem az ezzel a feladattal járó pörgést. Egyelőre az érdeklődésem megmarad a navigálásnál, s minél több alkalommal, ha lehetőség adódik rá, -élvezkedhessek” apu mellett a futamokon is.
Horváth Judit
