Orsovai Pétert még több mint három évtized múltán is nagyon megviseli mindaz, amit évtizedekkel ezelőtt a Kőér utcai uszodában tapasztalt.
Turi György. (fotó: Farkas Norbert/24.hu)
Az úszók botrányát az olimpiai ezüst- és bronzérmes Cseh László robbantotta ki néhány hete, amikor a 24.hu-nak adott interjúban arról beszélt, a Kőbánya SC-nél Turi György lelki terrorban tartotta és fizikailag is fenyítette sportolóit. Később korábbi tanítványai közül Kiss Noémi, Kozma Dominik, Szepesi Nikolett, Reményi Diána, Bernek Péter és Dara Eszter is kiálltak a tréner ellen, utóbbi szexuális zaklatással is vádolta: állítása szerint a pekingi olimpiáján a szobájába hívta és a nyakát kezdte csókolgatni. A vádak hatására Turi felfüggesztette az úszószövetségnél betöltött szakmai alelnöki tisztségét a vizsgálat idejére.
Orsovai Péter, becenevén „Orso” néhány nappal ezelőtt azért kereste meg az Origo szerkesztőségét, hogy elmondja: milyen volt azoknak a sportoló, úszógyerekeknek az élete, akik a nyolcvanas években a Budapesti Spartacusban Turi György irányítása alatt edzettek és úsztak.
Orsovai megrázó történetét nem azért írta meg, hogy Turi Györgyöt tönkre tegye, hanem azért, hogy a jövőben soha többet ne ismétlődjék meg az, amit ezeknek a gyerekeknek akkor át kellett élniük.
A sportoló az úszást Csepelen kezdte, majd Dunaújvárosban egy versenyen kiszúrta magának a Spartacus egyik utánpótlás edzője. Ekkor került ugyanabba a klubba, ahol a később ötszörös olimpiai bajnok, Egerszegi Krisztina is úszott.
És mellette ő. Turi György. Aki szadista módon, szinte kéjjel vert bennünket – nem mindenkit, mert voltak kivételezettek – jelentette ki.
Szepesi Nikolett 2013-ban megjelent könyve, az „Én, a szexmániás” még nem idézte fel Orsovaiban a Turi iránti érzéseit:
„Abból a könyvből a Kicsi bácsis történetek maradtak meg bennem. Ő volt a Spartacusban az a masszőr, Bacsa István, aki a lányok bugyijába nyúlkált. Hogy annak idején tudtunk-e erről? Ott voltunk, tudtuk, de mégsem tudtuk. Inkább csak sejtettük, hogy ezek a szörnyűségek valóban megtörténtek. Kamasz gyerekek voltunk, nem akartunk erről tudni. Mi, fiúk csak annyit hallottunk, hogy a Kicsi bácsi fogdossa a lányokat. Mit csinál erre egy 10-12 éves kamasz fiú? Kajánul összeröhög a többiekkel, hogy ‘nézd már a vén hülyét, miket csinál a csajokkal’. A nyolcvanas évek végét írtuk.”
Turival teljesen más volt a helyzet. Szégyen, vagy nem: megfogadtam, ha összefutunk valahol az utcán, tuti meg fogom ütni. Egyszer. Ez a mai napig nem történt meg, neki ez lehet szerencse, de talán nekem is. Ám ha látnám őt sétálgatni itt, Erzsébeten, biztosan nem tudnám visszafogni magam. Csak egyetlen ütés lenne. De abba mindent beletennék – írtja a sportoló, aki attól a pillanattól kezdve így érez, hogy örökre kilépett a Kőér utcai uszoda ajtaján. Cseh László és Kiss Noémi nemrégi nyilatkozata azonban szétszaggatta benne azokat a gátlásokat, amelyek korábban megakadályozták, hogy szóljon erről.
– Engem Turi sokszor megvert. Volt, hogy a WC-ben, volt, hogy máshol. Az egyik verés nagyon élesen itt van előttem. Nyári napközis rendszerű úszótáborban voltunk a szünidőben. A Határ úti metróállomásnál volt egy bódé, egy tejbüfé, ahol remek palacsintákat sütöttek. Sokszor jártam oda enni, mert az a kaja, amit bent a Spartacusban kaptunk, sok mindenre jó volt, de arra nem, hogy egy fiatal versenyző fejlődjön. Hagyományos iskolai menza konyha működött akkor az uszodában, gondolom, nem kell bemutatni. Kellett az energia, na. Egyszer negyedórát késtem, mert elnéztem az időt. A folyosó két végén volt a két öltöző, majd lefelé vezetett egy lépcső. A medencetéri bejáratnál meg egy-egy WC volt. Én már átöltöztem, mentem lefelé, amikor azt láttam, hogy Turi ott állt lent. Kéjesen vigyorgott. Szinte várta, hogy megjelenjek. Kérdezte, miért késtem. Elmondtam. Megfogta a kezem, berántott a WC-be, és durr. Szó szerint a fal adta a másikat. Majd visszakézből jött a következő – írja le Orsovai Turi egyik bántalmazását, majd azzal folytatja, hogy az edző a veréseket rendszeresen megismételte – nem csak vele, az úszótársaival is, de volt olyan versenyző, akihez soha nem nyúlt.
„Azok a gyerekek voltak a kivételezettek, akiknek a szüleik abban a korban befolyásos emberek voltak. Ők mindig megúszták egy szóbeli ejnye-bejnyével.”
Orsovai Péter a szüleinek soha nem mert beszélni a verésekről, mert az akkori Kőér utcai uszoda olyannak számított, mintha valakinek a gyerekét a világ egyik legmenőbb egyetemére vették volna fel.
– Mertem volna én bárkinek panaszkodni? Mindig azon gondolkodtam, miért ver meg most? Mit rontottam el? Az úszás közbeni verések, a papucsával, vagy egy sárga, műanyag rúddal történtek. Hogy azt honnan szerezte, és miért lett a kedvence? Erről talán őt kellene megkérdezni. Az edzésterv alapján úsztuk a szériákat. Ha nem úsztam meg az időt, akkor kaptam. Persze nem mindig és nem mindenért, de ha rájött az ‘ötperc’, akkor már a medence partján azt mutatta, hányat fogok kapni. Tudja, mi ebben a skizofrén? Hogy még így is szerettem úszni. Sosem felejtem el az egyik pénteki edzést. Valami miatt nagyon besavasodtam, a kezemet alig bírtam kiemelni a vízből. Ez meg csak ott vigyorgott a medenceparton és mutogatta, hogy mi következik. Én is tudtam. A verés. Lesz.rtam. Azt gondoltam, legyen vele boldog – folytatja Orsovai, aki szerint Turi másfajta indokkal is verte tanítványait, például azért, ha úgy gondolta, hogy azok szimulálnak.
„A ‘fáj a vállam’ mondat nagyon sokszor valóban adhat okot a szimulálásra, de azért az esetek többségében tényleg nagyon fájt a vállunk. Ezt aztán vagy elfogadták, vagy nem. Ha nem hittek nekünk, jöhettek a verések. Turi György kedvenc módszere a szimulánsok kiszűrésére az úgynevezett ‘megnyugvás teszt’ volt. Ennek az volt a lényege, hogy hirtelen kaptunk egy rendkívül nagy terhelést, ez lehetett akár úszás, akár futás is, majd ennek a végén azonnal pulzusmérés következett. Ilyenkor azt mérték, mennyi idő alatt tér vissza a pulzus a nyugalmi állapotba. Ebből szűrték ki, hogy szimulálsz, vagy sem. Ha úgy gondolták, hogy igen, elvertek, mint a lovat.”
Orsovai elárulta azt is, hogy végül miért döntött úgy, hogy abbahagyja a versenyszerű úszást: „Elértem azt a pontot, amikor már jobban gyűlöltem Turi Györgyöt, mint amennyire szerettem úszni”.
Bár a családja mellett egy másik úszóedző, Kiss László is próbálta marasztalni, de akkor már a teljes bizalomvesztés és az utálat volt benne. Így a sportoló az úszás után a Vasasnál kötött ki öttusázó újoncként. Végül pedig úgy döntött, járni fog az öttusázók úszó- és futóedzéseire, de kizárólag levezetés jelleggel, mintegy kivezetve magát az aktív versenysportból. És eközben Dobi Lajos öttusázó olimpikon lett az edzője, aki egészen más módszereket alkalmazott, mint Turi György.
– Nekem ő volt a világ legjobb edzője. Rajongtam érte. Tegeződhettünk vele. Kemény edző volt. Tegezve úgy elhajtott, hogy csak pislogtunk. Azonban soha nem káromkodott és sosem emelt kezet ránk, sosem vert meg. Ez nekem azért volt furcsa, mert úszóként nem ehhez voltam hozzászokva.
De Milák Kristóf egykori edzőjét, Selmeci Attilát is ilyen trénerként idézi fel, aki bár tudott kemény is lenni, soha nem emelt kezelt a tanítványaira. Orsovai már Széchy Tamás halálakor őszintén csodálkozott, hogy ez az egész nem akkor robbant ki, mert az uszodai szóbeszéd szerint Széchyhez képest Turi a fasorban sem volt, már ami a veréseket illeti. Kiss Lászlóról pedig azt mondja, néha ugyan tőle is kaptak kokikat, de az egészen más szint, mint amit Turi mellett kellett átélniük.
„Turin mindig is látszott, hogy élvezettel vert bennünket. Mocskos dolognak tartom, hogy utólag azt mondja, mindenféle interjúban, hogy mennyire fájtak neki is ezek a verések. A nagy sz.rt. Ez egyszerűen nem igaz! Ő egy szadista ember. Lexikoni értelemben véve is az. Neki örömet jelentett más ember bántása, verése. Kiss Laci mindig megbánta. Az arcán látszott az, ami Turién sosem. A megbánás.”
Orsovainak személyes meggyőződése, hogy Risztov Évát is Turi tette tönkre, de ő vissza tudott jönni, s hosszútávúszásban olimpiai bajnok lett. Végül arról ír, hogy mit vár attól, hogy most, ennyi év után ilyen részletességgel írta le, azt ami vele történt fiatal úszóként.
– Mit remélek? Semmit és mindent. Nem tudom. Szeretném, ha Turi egyszer az életben beismerné, hogy ebből a csoportból, akit ezen a képen lát, hány tehetséges embernek törte ketté úgy az úszókarrierjét, hogy egy életre elment a kedve az úszástól. Ezt várnám. Bocsánatkérést, amiért vert? Tőlem egy ilyen féreg ne kérjen bocsánatot. Már akkor megkeseredett vénember volt, csak még nem tudott róla. De ez a beismerés sok embernek sokat jelentene – letépné a láncokat.
Felnőttként látva a gyerek Orsót a sportoló úgy gondolja, talán ma már vissza is szólna, sőt, vissza is ütne.
„Akkor erre nem volt lehetőség. Könnyes szemmel pislogtál kettőt, csípte a s.ggedet a papuccsal odavágott ütés, aztán ugrottál vissza a medencébe és úsztál tovább” – írja Orsovai Péter, aki reméli, innentől kezdve talán jobban elhiszik az úszóknak és a sportolóknak, amit mondanak.
(blikk.hu)
