Az ESPNF1 munkatársa még az Osztrák Nagydíj hétvégéjén készített egy interjút a 2007-es év F1-es világbajnokával, aki a maga utánozhatatlan, egyedi stílusában válaszolt a feltett kérdésekre.
Kimi, te az F1-ben sokféle motorral hajtott autót vezettél a V10-esektől a V8-asokon át a mostani turbó V6-osokig. Melyiket találtad a legélvezetesebbnek, és miért?
Az F1-es autók ma nyilvánvalóan lassabbak egy kicsit, mint a múltban voltak, és ennek versenyzőként nem örülsz, mert mindig gyorsabb akarsz lenni. A gumik is mások voltak régen, puhábbak és jobbak. Gyorsabban lehetett velük menni és élvezetesebb is volt, mint a maiak, mert mindig a határokat feszegethetted velük. Most viszont minden sokkal szigorúbb keretek közé lett szorítva, és folyton spórolnod kell az üzemanyaggal, spórolnod kell a gumikkal, spórolnod kell ezzel, spórolnod kell azzal. Olykor persze még most is a határokon megyünk, de sokkal ritkábban, mint régen, szóval ez már nem az, amihez hozzászoktunk. A tapadás is kisebb, ezért már nem támadhatsz úgy bizonyos kanyarokat. Ez az az ok, ami miatt én a 2000-es évek F1-es autóit jobban kedveltem. Az utána hozott szabályváltozások a lehető legnagyobb ütést mérték erre a sportra.
De vajon szüksége van az F1-nek újabb szabályváltozásokra, hogy visszatérjen a sport arra a szintre, ahol a 2000-es években volt?
A szabályok rengeteget változtak a 2000-es évek óta, és nagyrészt azért hozták meg ezeket az intézkedéseket a sportág vezetői, hogy látványosabbá tegyék a showt. De őszintén szólva régen a sok kütyü és segédeszköz nélkül is ugyanannyi előzés volt, mint most, maga a show pedig még jobb is volt, mivel nagyobb volt a tempó. Hogy szabályváltoztatásokkal vagy sem, de az biztos, hogy valamit tenniük kell annak érdekében, hogy visszahozzák azt, ami miatt igazán F1 az F1. Itt a leggyorsabb autókat akarják látni az emberek a pályán, de ha ma megkérdezed őket, kevesen fogják azt mondani közülük, hogy ezt is kapják a sporttól.
Nem árt szerinted az is az F1 látványának, hogy folyton van egy csapat, amely elhúz a többiektől?
De ez, ha nem is mindig, de gyakran megtörténik. Amikor én az F1-be jöttem, akkor a Ferrari volt ez a csapat, aztán később a Red Bull, most pedig a Mercedes lett ilyen. Ez történik, amikor egy csapat tökéletesen csinál mindent, márpedig ha folyton változtatsz a szabályokon, akkor mindig lesz egy olyan csapat, amely jobb munkát végez a többieknél. Ezzel szemben, ha több éven át állandó szabályok lennének, akkor egy idő után összerázódni a mezőny. De bármit is művelsz a szabályokkal, elkerülhetetlenül mindig lesz egy domináns csapat, és valaki mindig győzni fog. Ha ez épp nem te vagy, akkor hajlamos vagy panaszkodni, mert az emberek ilyenek, de aki ebben él, az tudja, hogy itt egy-két év alatt úgyis teljesen megváltozhatnak az erőviszonyok.
A Ferrari idén komoly lépést tett afelé, hogy utolérje a Mercedest. Hogy érzed, mennyi rá az esély, hogy jövőre is a részese lehetsz ennek a folyamatnak?
Erről a csapatot kellene megkérdeznetek, mert ez az ő kezükben van, nem az enyémben. Természetes, hogy ők mindig többet akarnak, és tény, hogy nem volt ideális a szezonkezdésem, de folyamatosan javulunk, és csapatként hatalmas előrelépést tettünk a tavalyi évhez képest. Meggyőződésem, hogy többet fejlődtünk bármely más csapatnál, de nyilvánvaló, hogy még ez sem volt elég ahhoz, hogy eljussunk oda, ahová vagyunk. Ez nem könnyű, és időre van szükségünk hozzá. Folyamatosan a jó irányba haladunk, de a csapat dolgozói nyilván továbbra sem örülnek annak, hogy a 2-3. helyen végzünk, hiszen a célunk, hogy folyamatosan a győzelemért tudjunk harcolni, minden egyes hétvégén. Ha így folytatjuk, akkor meggyőződésem, hogy előbb-utóbb el fogunk jutni erre a pontra. De az elkövetkező néhány hónapban nem fogunk tudni csodákat tenni.
A Ferrari csapatfőnöke, Maurizio Arrivabene azt mondta, semmi mást nem vár tőled a jövő évi szerződésért, csak „jó teljesítményt”. Szóval, mire is van szükséged ahhoz, hogy meggyőzd őt?
A legjobbamat fogom nyújtani, és ha ez nem elég, akkor nem elég. Nem vagyunk messze attól a helyezéstől, aminek már mindenki maximálisan tudna örülni, de nyilvánvalóan számunkra ez is kevés. Mi versenyeket akarunk nyerni, és sajnos jelen pillanatban még a zökkenőmentes futamainkon sem kerülünk olyan pozícióba, hogy ezt megtegyük. Egy dolgot tehetünk ebben a helyzetben: tovább dolgozunk. Nem igazán aggódom a jövő év miatt. Aminek meg kell történnie, az úgy is meg fog, és bármit is hozzon a jövő, én még mindig elmondhatom magamról, hogy boldog ember vagyok, a csapat is a jó irányba megy, úgyhogy mindenki jól érzi magát, ez a lényeg. Ami biztos, hogy rengeteg munka vár még ránk ahhoz, hogy én és a csapat is száz százalékosan elégedettek legyünk. Az idő eldönti.
