Kiss Péter Pál aranyérmet nyert K1 200 méteren a tokiói paralimpián, míg Pap Bianka a második helyen zárt 200 méteres vegyesúszásban.
A KL1-es – azaz a legkomolyabban sérülteket felsorakoztató – kategória győzelemre esélyes magyar indulója, aki 2019-ben világbajnokságot nyert Szegeden és kétszeres Európa-bajnok, már a csütörtöki előfutamban is nagyon meggyőzően evezett, saját futamát két bójasor különbséggel nyerve a legjobb időt lapátolta. A pénteki döntőben melyet felhős időben, csaknem szélcsendben, időnként permetező esőben rendeztek a Sea Forest Kajak-Kenu Pályán, a brazil Carlos Luis Cardoso da Silva és a francia Rémy Boulle volt a legnagyobb ellenfele. Kiss a 4-es pályán ment, mellette a hármason Juhász – aki nem sokkal korábban, a középfutamból egy szép győzelemmel harcolta ki a döntőbe jutást -, a másik oldalán, az 5-ösön pedig da Silva. Kiss Péter nagyszerűen jött el a rajttól, hamar jól látható előnyre tett szert, és nem is fáradt el, végül 45.447 másodperces eredménnyel egy bójasorral előzte meg a második helyezett Silvát (48.031). A harmadik helyen Bouille (48.917) ért célba.
A 200 méteres távon komoly fölénnyel, a második helyezettet egy bójasorral megelőző 18 éves kajakos az eredményhirdetése után a vegyes zónában az MTI-nek azt mondta, egyelőre nem tudja felfogni, mit is ért el, de szerinte most még nem is kell. Úgy fogalmazott, elsősorban örömet érez, hogy sikerült, amiért küzdött.
“A vb és Eb-k után mindenféleképpen szerettem volna, hogy ez is jól sikerüljön. Persze előre nem mondtuk ki, de nem szerettem volna egy banánhéjon elcsúszni itt a végén” – tette hozzá, utalva arra, hogy 2019-ben Szegeden világbajnoki aranyérmes lett, és abban az évben Poznanban megnyerte az Európa-bajnokságot is, majd utóbbi sikerét meg tudta ismételni idén, Duisburgban.
A döntőjét felelevenítve arról beszélt, hogy bármennyire esélyesnek számított, azért így is nehéz volt, már csak az esős, a vártnál hűvösebb idő miatt is.
“Nem ilyen körülményekre számítottam, hanem napsütésre, meg sokkal melegebbre, egész végig így készültünk a nyáron, úgyhogy ez szerintem egy kicsit visszavetett a teljesítményemben. Illetve volt egy sérülésem, a könyökömnél, amit még a bemelegítésnél is éreztem. Úgyhogy volt izgulás, ráadásul a futam közben többször is megcsúszott a kezem a lapáton” – folytatta.
Ami a versenyét illeti, melyet előzőleg sokszor végiggondolt fejben, úgy fogalmazott: teljesen kikapcsolta a külvilágot, a rajtra odafigyelt, csak a saját pályájára koncentrált, hogy az megfelelően alakuljon.
“A jól sikerült rajt után elkaptam a fonalat, és akkor már tudtam, hogy nagy baj nem lehet” – mondta nevetve.
Kiss Péter a sikert szeretné most megélni, és egy kicsit ki is pihenné magát, mert hamarosan jön a világbajnokság.
“Ott azért már nem egy maxos pályát fogok menni, jó lesz, ahogy sikerül” – vetítette előre, illetve megjegyezte, hogy utána hosszabb távlatban a párizsi paralimpia a cél.
“Rengeteg sok munka van ebben a mostani eredményben. 2019-től jöttek a sikerek, de azért ezt mi már jóval előtte elkezdtük (Pruzsina) Istvánnal (az edzőjével), mi már hat éve készültünk. Ha nem is kifejezetten erre, de arra, hogy versenyezhessek nemzetközi szinten. Hál’ istennek, jól jöttek ki a lépések” – utalt a győzelmeire.
A BHSE 18 éves kajakosa, a nemzetközi szövetség összesítése alapján a sportág legfiatalabb paralimpiai bajnoka – aki nyolcéves korában a Guillain Barré-szindróma miatt deréktól lefelé lebénult, a magyar küldöttség tizennegyedik érmét – a hetedik aranyat – szerezte.
Juhász Tamás, a BHSE 45 éves, motorbalesetes versenyzője, aki 2012-ben még kerekesszékes vívóként szerepelt a londoni paralimpián, előzőleg egy szép középfutamgyőzelemmel jutott be a döntőbe, ahol az értékes hatodik helyet harcolta ki.
A húszesztendős Kiss Erik (KL3), akinek az egyik lábszára vékonyabb, nagy küzdelemben vívta ki a döntőbe jutást, középfutamában sikerült elcsípnie a harmadik helyet, így készülhetett a nyolcas fináléra, melyben nyolcadikként ért céléba.
A nyílt gerinccel született, 43 éves Rozbora András (KL2) középfutamában ötödik lett, ezzel B-döntőbe jutott, ahol negyedikként – így összességében a 12. – helyen végzett.
Pap Bianka ezüstérmet nyert 200 méteres vegyesúszásban a tokiói paralimpián.
Az S10-es kategória magyar indulója – akinek gyerekkori síbaleset miatt nem fejlődött ki rendesen a bal sípcsontja – délelőtti előfutamában 2:33.10 perccel második lett és a negyedik idővel jutott az esti döntőbe. Ott a 6-os pályán a pillangó után hatodik volt, háton viszont sokkal gyorsabbnak bizonyul ellenfeleinél, másodjára már elsőként fordult. Mellen visszacsúszott a harmadik helyre, majd a gyorsúszásában megint sok erő volt, ami sima második helyet ért. Győzött 2:24.85-ös világcsúccsal a holland Chantalle Zijderveld, Papp 2:26.12-vel lett második, harmadiknak pedig egy másik holland, Lisa Kruger jött be 2:27.86-tal.
Pap Bianka szerdán ezüstérmes volt 400 méter gyorson, csütörtökön pedig győzött 100 m háton. Korábban 100 méter mellen a hetedik helyen végzett, 100 méter gyorson negyedik, a sérültségi besorolás alapján 34 pontos 4×100 méteres női gyorsváltóval pedig ötödik lett. A Vasas 21 éves úszója a magyar küldöttség 15. érmét – az ötödik ezüstöt – szerezte a japán fővárosban.
Öt éve egy ezüstöt és egy bronzot nyert, most pedig egy aranyat és két ezüstöt.
“Gondolkodtam, hogy jó lenne egy bronzérem is, hogy meglegyen a kollekció, de azért nem cserélném el” – mondta nevetve a vegyes zónában.
A csütörtöki győzelmét követően elmondása szerint nehéz volt a hatodik számára is koncentrálni.
“Nagyon sokat sírtam utána örömömben, még reggel is azzal kezdtem a napot, hogy sírtam. Kicsit pihentem még az előfutamban, délután szerettem volna kihozni magamból a maximumot, nem tudtam, mi lesz a vége, nagyon egyforma idővel érkeztünk. Nagyon jó volt a verseny, és élveztem az egész hetet.”
A remek úszásával bő egy másodperccel megjavította egyéni legjobbját.
“Nem igazán érzékeltem semmit, pillangón kicsit vizet nyeltem, de magamhoz képest ez nagyon jó pillangó volt, annyira csúnyán nem hagytak ott. A hát nagyon tetszett, bár ott a fejem ki volt már kapcsolva teljesen. Mellen csak mentem és küzdöttem az életemért, gyorson pedig láttam, hogy a mellettem lévő lány fogható, és akkor tekertem, hogy beérjek” – összegezte futamát.
Megjegyezte, hogy most nagy pihenésre lesz szüksége, mert végigdolgozta az elmúlt öt évet, sokszor volt úgy, hogy egyedül úszott, csak ő volt ott és az edzője, senki más.
Az S4-es kategóriában vasárnap 100 m mellen győztes Illés Fanni 100 m háton indult pénteken az S6-os kategóriában, és előfutamában 1:36.58-cal hetedik, összesítésben pedig 13 lett. Ugyanitt Száraz Evelinnel 1:41.30-cal ugyancsak hetedikként végzett délelőtt, és ideje a 14. helyre volt elég.
Az úszók három arannyal és négy ezüsttel fejezték be szereplésüket a Tokiói Vizes Központban.
A kerékpáros Ocelka Róbert – guide-jával, Nagy Gergellyel – a nyolcadik, Wermeser Zsombor pedig a 14. helyen végzett kategóriája országúti mezőnyversenyében a tokiói paralimpián.
A látássérült Ocelka (B1) két ellenfelét előzte meg a 118,8 kilométeres távon. A győzelmet a holland Vincent ter Schure harcolta ki 2:59:13 órával. A magyar bringást és tandempilótáját körhátránnyal rangsorolták.
Korábban, az Izu Velodrómban a kilencedik helyen végzett az 1000 méteres időfutamban és tizedik lett a 4000 méteres üldözéses versenyben, majd országúton a nyolcadik helyen zárt az egyéni időfutamban.
A dongalábbal született Wermeser (C4-5), aki az épek mezőnyében is rendszeresen rajthoz áll, 2:34:30 óra alatt tekerte le a 92,4 kilométert. Az első helyen a francia Kevin le Cunff végzett 2:14:49 órával a 25 fős mezőnyben.
A magyar kerékpáros pályán hetedik lett a 4000 méteres üldözéses versenyben és 20. az 1000 méteres állórajtos időfutamban, majd országúton hetedikként végzett az egyéni időfutamban.
Biacsi Ilona az ötödik, Biacsi Bernadett pedig a nyolcadik helyen végzett 1500 méteren a tokiói paralimpián.
A T20-as kategória tanulásban akadályozott 35 éves magyar atlétái az egyéni legjobbjukat idén nem tudták megközelíteni, így nem igazán volt esélyük kiemelkedő, dobogót érő eredmény elérésére. A Londonban bronz-, Rio de Janeiróban ezüstérmes Ilona 4:53.36 perccel ért célba, a kilenc éve negyedik, Rióban ötödik ikertestvére, Bernadett pedig 4:58.41-gyel.
Győzött a lengyel Barbara Bieganowska-Zajac (4:27.84), második lett az ukrán Ljudmila Danilina (4:32.82), a bronzérmet pedig a brit Hannah Taunton (4:35.34) érdemelte ki.
“A felkészülés során voltak ugyan gondok, de őszinte leszek, nem ezt vártuk magunktól, legalább egy érmet szerettünk volna szerezni a testvéremmel – árulta el Biacsi Bernadett. – Nem jött ki a forma, ami elkeserít, ezt az ötödik és nyolcadik helyet még meg kell emésztenünk. Kicsit keserű szájízzel megyünk haza Tokióból.”
Elmondta még, hogy az időjárással sokat küszködtek az eső héten, már akkor érezték, hogy valami nem stimmel, ezért örültek, amikor bejött a hűvös idő, jobban is mentek az edzések.
“Az esővel egyébként semmi gond nem volt a döntőben, inkább felfrissített, a futam eleje még jól is ment, de éreztem, hogy visszaesek, mintha kicsit merevebb lettem volna. Mindent megpróbáltam, de ez volt a legtöbb, ennyit bírtam” – elevenítette fel a finálét.
Forrás, fotó: MTI/Koszticsák Szilárd
