Néhány héttel ezelőtt dr. Kiss-Polauf Marianna, az atlétaválogatott orvosa azt tanácsolta Pars Krisztiánnak, hogy mielőbb forduljon gyógytornászhoz, mert máskülönben aligha szűnhetnek meg a deréktáji fájdalmai, amelyek miatt a 2015-ös szezonja enyhén szólva is felemásra sikeredett. A kalapácsvetés londoni olimpiai bajnoka úgy gondolta, hogy az MR-vizsgálat eredményét és a fájós derekát legalább még egy szakembernek meg kell mutatnia, és a választása – a keretorvos ajánlásával – Varga Péter Pálra, a Budai Egészségközpont országos hírű gerincsebész ortopéd szakorvosára esett.
„Lehet, hogy előbb vagy utóbb gyógytornára is szükségem lesz, de az intézet gerincsebészeti központjának főigazgatójától azt is megtudtam, hogy nem elsősorban az izomzatommal van baj, hanem a 3. csigolyámmal, amelyen egy jókora kitüremkedés éktelenkedik. A felfedezés egyáltalán nem lepett meg, mert az a „pukli” vagy tíz éve már ott van, kénytelen-kelletlen együtt élek vele, és valószínűleg fogok is. Ha minden igaz, a jövő héten kapok egy infúziós kezelést, aztán derül ki, hogy miként tovább. A doktor úrnak is elmondtam, hogy én mindig is a tökéletesre fejlesztett és olajozottan működő technikában bíztam. Ha az egyben volt, fájdalom alig-alig jelentkezett. Amikor viszont a mozgató idegközpont az izomzat védelmében nem megfelelő parancsokat adott, a derekam is elkezdett hasogatni. Nem csoda, mert akaratlanul mindent oda terheltem. Elpárolgott magabiztosság, torzuló technika, derékfájások: nem csoda, hogy idén csak 79.91 méter lett a legjobbam” – nyilatkozta.
Dacára annak, hogy a következő olimpia előtti szezonban – a felsoroltak miatt – nem tudott mit kezdeni a nemzetközi versenyeken taroló lengyel Pawel Fajdekkal, akinek még a 12. legjobb dobása, a 80.13 is nagyobb volt az övénél, azt nem tudja még mindig feldolgozni a szombathelyi atléta, hogy a nála fiatalabb vetélytársa a pekingi világbajnokságon 81 méter alatti dobással vihette el az aranyérmet.
„Úgy indult 2015-ben az idényem, hogy szórni fogom a 81 métereket, de a márciusi sérülés betett nekem. Utána hiába kerestem a régi önmagamat, nem tudtam elkapni a fonalat. Lehet, hogy nagyobb türelemre lett volna szükségem, amikor a sérülésből éppen, hogy csak kigyógyulva azt hittem, hogy már ezerrel mehetek előre. Most bezzeg, hogy pihenek és a kellemes semmittevés állapotát élvezem, nem fáj semmim sem. Decemberig szabadságoltam magamat, akkor viszont úgy kezdek majd a kemény munkába, hogy előtte egy kis futással és kondizással felébresztem téli álmából a szervezetemet. A szokásos, vagy inkább szükséges három hónapos pihenés után fél évig úgy is csak edzeni és edzeni fogok. Az Európa-bajnokságon és az olimpián is az első helyem megvédésére készülök, és úgy lenne jó, ha jövőre megint 15-20 versenyen hagyna indulni a szervezetem. A forgatókönyvet Spiriev Attilával, a MASZ sportigazgatójával és Németh Zsolttal, az edzőmmel fogjuk összerakni” – mondta Krisztián.
Arra a felvetésre, hogy ehhez, már mint a duplázási tervhez, bizonyára Pawel Fajdeknak is lesz némi hozzáfűzni valója, Pars világos választ adott:
„Ha újra úgy dobok, mint 2014-ben a zürichi Európa-bajnokságon, ahol 82.69 méteres egyéni csúccsal lettem aranyérmes, tőlem Fajdek táltosként is érkezhet, forrni fog a vérem és harapni fogok. Higgye csak azt a lengyel fiú, hogy engem már le lehet írni, és akkor még nagyobb lesz a meglepetése, amikor Rióban ennek éppen az ellenkezőjét fogja tapasztalni. Minden azon múlik, hogy milyen gyorsan találok rá újra az ideális technikára. Ha időben, akkor az lesz az én legjobb gyógyszerem a derékfájásomra” – hangoztatta Pars Krisztián.
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MOB/Szalmás Péter)
