Tíz szombathelyi dobóatléta január 20-a óta a dél-afrikai Potchefstroom „Covid-biztosnak” mondott egyetemi sportközpontjában készül a 2022-es versenyekre. Háromhetes edzőtáborozásukat magaslatinak és meleg égövinek is lehet nevezni, ugyanis a Johannesburgtól 120 kilométerre eső település a tengerszint felett 1400 méterrel helyezkedik el, a hőmérő pedig ezekben a napokban is 28-30 fokot mutat déltájban.
A szombathelyiek a vendéglátók edzőjét, a szombathelyiek támogatóját, Tersus Liebenberget köszöntik (fotó: DOBÓ SE)
A szombathelyi Dobó SE legjobbjainak 1999 óta adatik meg, hogy Dél-Afrika első számú egyetemi sportközpontjának a vendégszeretetét élvezhessék,
ahol tavaly, amikor a beutazási korlátozások miatt csak „félházas” volt a kihasználtság, az erősítőterem befogadóképességét megduplázták és új munkaállomásokat is kialakítottak.
A Potchefstroomban – ahogy a helybéliek nevezik, „Potchban” – már hazajárónak számító magyar sportolók között az éppen tíz éve, Londonban olimpiai aranyérmet nyert Pars Krisztián a rangidős. A 2012-es diadala után viszontagságos utat bejárt kalapácsvető, aki február 18-án a 40. születésnapját ünnepelheti, most újra olyan lendülettel fogott a munkába, és annyira motivált, mintha a naptár nem 2022-t, hanem 2012-t mutatna.
– Számomra is meglepetés, hogy egy olyan Pars Krisztiánt látok az edzéseken, aki sem az erősítésnél, sem a dobókörben nem fogja vissza magát – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak Németh Zsolt, aki az edzőtábori feladatokon bátyjával, Németh Lászlóval megosztva irányítja a Dél-Afrikában acélosodó szombathelyiek munkáját. – Mintha megtáltosodott volna, úgy szökdel a gátak felett, olyan robbanékony, amilyennek régen láttam. Nem ő az egyedüli kalapácsvető, aki nem vesz tudomást az idő múlásáról: egykor Jurij Szedih, Igor Asztapkovics és az olasz Nicola Vizzoni sem vette a kalapját, amikor valójában már veterán atlétának számított. Ám nekik nem volt annyi műtétjük és kényszerszünetük, mint a magyar atlétika tizedik olimpiai bajnokának.
Krisztiánnak jót tett az a háromhetes budapesti komplex klinikai kezelés, amelynek az egyik célja az volt, hogy a rossz beidegződésektől megszabadítva visszaszoktassák a testét a helyes mozgáskoordinációra. Rengeteg gyógytorna-foglalkozáson izzasztották meg, de nem volt hiába. Jó munkát végez, jól csinál mindent, újra hetvenméteres dobások nyugtatják meg arról, hogy lesz ebből még jóval nagyobb is.
Pars Krisztián (b) a londoni aranyéremmel. mellette Németh Zsolt (fotó:jochapress)
Hasonlóképpen jó hírt osztott meg a „dobópápa” Németh Pál hagyatékát őrző szakember a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes, de a tokiói olimpián a döntőről lemaradt Halász Bence edzésmunkájáról.
– Olyan jól alakulnak a dolgok, hogy Bencének már csak öt százalék hiányzik a százból, hogy teljesen egészségesnek mondhassa magát. Azt sajnos nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a térdérzékenységével a jövőben is együtt kell élnie, ráadásul olyan merev, mint a bikacsök, cserébe viszont bikaerős a törzse, aminél erősebb talán nem is lehetne. Ez utóbbiért a derekukkal bajlódó dobók irigylik is. Nem akarok semmit se elkiabálni, de ahhoz képest, hogy január végén járunk, és hatalmas terhelésű munkát végzünk, már itt Dél-Afrikában is akkorákat dobott, amikből csak jóra lehet következtetni. Annak is nagyon örülök, hogy Bencéhez hasonlóan Gyurátz Réka is egyre jobb fizikai állapotnak örvend, ha ezt át tudja vinni a dobásaiba, sokat javíthat a legjobbján.
Németh Zsolt dicsérte Rába Dánielt is, aki a krimibe illő lábujjsérülése után most kezdi felvenni azt a ritmust, ami korábban jellemző volt rá. Még nagyobb hátrányból kellett visszakapaszkodnia a súlyos térdszalagsérülés miatt harcképtelenné vált 23 esztendős Varga Balázsnak.
– Rendhagyó szabadtéri versenyidény vár 2022-ben az atlétákra, ami azért különleges, mert világbajnokságot és Eb-t is rendeznek, ráadásul előbb a vb-t, majd nem sokkal utána Európa legjobbjainak versengését – folytatta Németh Zsolt. – A dolgok mai állása szerint a szombathelyi dobók közül egyedül Halász Bence készülhet duplázásra, a többieknek a müncheni kontinensbajnokság jelenti az év kihívását. Bencét már elkezdtem felkészíteni arra, hogy a világbajnokságnak otthont adó Eugene városában nem fogják megtisztelni a kalapácsvetőket azzal, hogy a stadionban szerepelhessenek, ehelyett egy szomszédos mezőre terelik majd ki őket. Ilyen sem volt még, de a sportvilág olyan eszelős éveket kényszerül megélni, hogy én már erre a furcsa döntésre sem kaptam fel a fejemet.
(SzPress Hírszolgálat)
Post Views: 45
