Bár atlétaként kezdte, az igazi sikereket mégis a tárcsák között aratta. Pehelysúlyúként emelt nem éppen „pehely” súlyokat, hozzáállásáért pedig még a Nemzetközi Fair Play Bizottság díját is megkapta. Hetvenöt éves Benedek János, München bronzérmes bajnoka.
Benedek János 1944. november 20-án született Kiskunmajsán. Édesapja már nem ismerhette meg legkisebb gyermekét, hiszen egy hónappal János születése előtt esett el a fronton. Így édesanyjára hárult a négy Benedek gyerek felnevelése. Talán a női túlsúly miatt is – két nővére és édesanyja – saját bevallása szerint félénk, visszahúzódó gyerek volt.
Középiskolában kezdett atletizálni Szegeden. Rövidtáv futó volt, de alacsony termete ellenére magasugrásban is voltak biztató részsikerei. 1960-ban kezdte súlyemelői pályafutását a Szegedi Spartacusban, melynek edzőterme középiskolai kollégiumában volt. Nevelőedzője Bozóki Mihály volt. Az ifi ob-n ’62-ben és ’63-ban is az első helyen végzett, a tokiói olimpia évében pedig már a felnőttek között sem talált legyőzőre. Utóbbit 1976-ig még tizenkétszer ismételte meg a pehelysúlyú kategóriában. A válogatottba 1965-ben került be.
Első pontszerző helyeit az 1966-os berlini közös világ-, illetve Európa-bajnokságon szerezte. A mexikói olimpián a tizedik helyen zárt. A következő években rendre a dobogón végezett a világversenyeken. A hírhedt colombusi világbajnokságon, melyet a súlyemelés Waterloojaként is emlegetnek, egy évig világbajnoknak mondhatta magát a versenyen végzett doppingellenőrzések következtében. A történethez hozzá tartozik, hogy a banketten Benedek odaadta a lengyel Nováknak az aranyérmét, hiszen ő maga őt tartotta a valódi győztesnek – ezért a tettéért nem csak a magyar, de a Nemzetközi Fair Play Bizottság is kitüntette, utóbbi 2004-ben.
Az 1972-es müncheni olimpián bronzérmet szerzett, az akkori válogatottat méltán lehetne aranycsapatnak is nevezni olyan klasszisok emelgették a súlyokat. Egy évvel később Havannában, szakításban aranyérmet nyert a vb-n. Az aktív versenyzéstől 1978-ban vonult vissza.
Benedek János az edzőtermen kívül is igyekezett megvetni a lábát. 1963-ban általános gépésztechnikusi szakmunkásvizsgát szerzett, melyet oroszlányi évei alatt hasznosított is. 1968-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben edzői képesítést szerzett, 1977-ben a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gyöngyösi kihelyezett karán növénytermesztő üzemmérnökként diplomázott.
1978-tól ’81-ig a válogatott másodedzője, majd korábbi klubjában, az Oroszlányi Bányászban pallérozta a súlyemelőket. 1992-től a Tatai Honvéd AC vezetőedzője, ahonnan 2000-ben búcsúzott el. Olimpia lánya nyolcszoros magyar bajnok súlyemelő volt.
Isten éltesse sokáig, Benedek Jánost!
Forrás, fotó: MOB, MTI
